Végveszély

Pusztul a fajta, mondta az én Viktor tanítványom. Ehhez én csak annyit tennék hozzá, pusztul már azóta, hogy 800 éve II. András szakrális hatalmát a prolik által kierőszakolt Aranybulla összepocsálta sárral. Azóta döglődünk, sorvadozunk, irtódunk és ne tévesszen meg senkit a létszám. Hol találnánk akár ezer igazi honfoglaló magyart a mostani 10 millió között? Züllött népnek csőcselék az elitje, vehetném elő a szakrálmagyar közmondást, ebben még nem lenne semmi újdonság.

Hanem most úgy igaziból ki akarnak irtani minket.

Még csak el se titkolják. PIGS van, vagyis disznó és a disznót levágják, nemde? Ha pedig egész országokat dolgoznak fel kolbásznak, akkor eggyel több vagy kevesebb nem számít egy kicsit sem, legfeljebb a portugálok helyett a mi vérünket eresztik le a globaloböllérek. Az idióta európai középosztály - ez lett a valaha világhódító felsőbbrendű európai emberből - saját magát zsákmányolja ki azzal, hogy tönkreteszi Görögországot, aztán megmenti egy mentőcsomaggal, a pénzt meg azoknak a bankoknak adja, amelyek ezt az ördögi karnevált vezénylik.

Viktor megmondta világosan: most kell nagyon vigyázni, hogy a Birodalom és komprádorügynökei merre hadonásznak a nyúzókéssel. Viszont azt is mondta, hogy ahelyett, hogy a nyúzókéseseket képen nyomnánk a pörzsölő lángjával, üljünk le velük beszélgetni.

Viktorom! El kell fogadjunk néhány alapvetést! Az Igazság az, hogy a világ rajtunk kívül levő része egy önmagát és minket is kifosztó Birodalom. Meg van az ötödik hadoszlop, a kripto-SZDSZ-es ügynökök, akik szerint a világ rajtunk kívül levő része is azt gondolja, hogy ami jár az jár, akárcsak mi. Ha egyszer eldöntöttük, hogyan meséljük el a világot, akkor a többi jön magától.

Például az, hogy a extraszupernyerteseknek nem adunk milliárdos koncot az egykulcsos adóval.