Taktikázás

A médiatörvényre vonatkozó 2009-es jóslatom gyönyörűen bejött. Hiába, könnyű úgy jósolni, ha az ember maga alakítja a jövőt. Akkoriban annyira lelkes, hittel teli voltam, hogy sajnos azonban elfelejtettem kőbe vésetni néhány alaptételt. Konkrétan azt, hogy a kripto-SZDSZ-es ötödik hadoszlopot ontológiai értelemben ki kell végezni továbbá hogy a Birodalmat kisöprűzzük a magyar nemzeti szállásterületről.

Elfogadtuk az üres ígéretet és erre tessék, Hoffmann Rózsának a kripto-SZDSZ-es Horn Gábor-barát Pokornival kell viaskodnia, ahelyett, hogy megvalósíthatná a választási ígéreteit és rendet tehetne a nemzet iskoláiban. Nagyobb baj azonban, hogy a Birodalom továbbra is itt szivattyúzik, sőt azóta további szerszámokat is bevetettek, például a satut, a csontfűrészt vagy a nyaktilót. Ahelyett, hogy a globaloböllérek bérrabszolgái a helyükre lettek volna téve és teljes vagyonukkal feleltek volna a nemzet elleni bűncselekményeikért, még jól is jártak az adócsökkentéssel. Nem kérdés, miért keresnek ők a legjobban: mert a nemzetmagyarok forintkáin élősködve szívják magukat kövérre, mint megannyi undorpióca.

Most ekkor ez stratégia vagy csak taktikai rugalmas elszakadás?

Nem tudom, tehát meg kell vitassam Viktorral és Laca barátommal. Mert a vitákat nem lehet már elkerülni. Eddig minden úgy ment, ahogy 2009 őszén megbeszéltük. Az a gyanúm azonban, hogy az SZDSZ-es ügynökök visszalopakodtak.

Akkor pedig kezdődjön mégis az ontológiai kivégzésük.