Pirrusz

Azok, akik a globálközélet ütőerén alaposan rajta tartják az értő ujjukat, döbbenetes interjút olvashattak Orbán Viktorral a minap. Ebben Orbán Viktor, a volt tanítványom elmondja, hogyan zajlott a brüsszeli beszélgetése a birodalmi helytartóval 2010-ben, a választások után.

Orbán Viktor: A magyarság nevében jöttem. Még kér a nép, most adjatok neki!
Birodalom: Hahaha, majd ha fagy, hó lesz nagy! Felőlünk akár fiziológiailag éhen is halhat a magyarság!
Orbán Viktor: Akkor harc lesz. Jól be fogunk verni a Birodalomnak.
Birodalom: A kiserdőben, vascsővel, bármikor, nagyszájúkám.

A Birodalom tehát kisstílű volt és nem adott. Ezért kezdődött a titáni harc, amelyben a Vezér mögött tömörülő magyarság bevert a Birodalom Magyarországon állomásozó erőinek. De a Birodalom se volt ám rest! Szörnyű pénzfegyvereket vetett be ellenünk és recsegett-ropogott az ezeréves magyar szakralitás! Csapásokat adtunk és csapásokat kaptunk, ezt úgy mondjuk közgazdaságilag, hogy negatív végösszegű játszmát vívtunk. Mi tagadás, voltak olyan pillanatok, amikor azt hittem, a szükségszerű arcvonalkiegyenesítések eredményeképpen az istenadta nép lelép mögülünk, mivel rájönnek, hogy rosszabbul élnek, mint 32 éve. Megvonván a csata mérlegét azt tudom mondani, hogy harceszközökben, úgyismint életszínvonal szükségképpen veszteségeket szenvedtünk el, de a lényegben mi győztünk. A szavak szintjén nem sikerült elnémítania minket a Birodalomnak, bátran beszóltunk nekik és az ontológiánk is olyan fényesen ragyog, mint valami királyi szablya.

Megérte tehát a nép sok áldozata.

Nem sikerült megváltoztatnunk a világot, ezt el kell ismerni. Még csak jobban se élünk, hanem ezzel szemben rosszabbul élünk. Viszont a kezünkben van a hatalom és mi mondjuk meg, ki lesz a király az elkövetkező 15-20 évben. Győztünk. Ezzel megnyílt az út a további csaták előtt.

Mert a szavak szintjén győznünk kell még kétmillió ember fejében, akik még mindig nem értik meg, hogy mi győztünk és a szavak szintjén győznünk kell Trianonnal szemben is.

Szavak és szavak. Aki uralja a szavakat, uralja a világot is. Ezért olyan fontos, hogy legalább a szavak szintjén győzzünk.

Létezésontológia

Létezel vagy csak úgy "vagysz"? Ezt a kérdést kellett volna feltenniük a riói Earth Summit résztvevőinek, de ehelyett csak a hasukat tömték. A szakralitáselmélet segítségével bebizonyítható, hogy az ember már nem is létezik a Földön. Létezni ugyanis csak akkor létezhetne, ha mindegyikünk képes lenne a maga holisztikus valóságában átérezni a bütyökmagtól a nádi poszátáig az egész Teremtést, miközben az ujjunkat a termőföldbe túrjuk és az orrunkban pajkosan kószál egy termeszhangya. Csak és amikor ez a szakrális egység létrejön és úgy az anyagi világban, mint spirituálisan is eggyé válunk a bolygó anyagával, csak akkor tekinthetjük magunkat létezőnek.

Az elszemélytelenedett, automatizált krematóriumok világában mikor történik ez meg? Soha.

A modern, nyugati, materialista, fejlődő, tudományhívő és demokrata ember azonban oly mértékig szakadt el attól a létszerződéstől, amelynek alapján a Földet átvette a Világszellemtől, hogy még csak észre sem veszi, hogy nem létezik már, csak van. Repülővel elsuhan Rióba, ott autóba ül, villanyt kapcsol, eszik. Mind egy-egy szög a holisztikus bolygóegység koporsójába. Még csak a fogalmaink, az ontológiánk szintjén se képes ősbűnét megérteni, mivel ő azt gondolja, hogy létezik.

Ha azonban sikerülne a létezés szó jelentését megváltoztatnunk úgy, hogy az a bolygó szakrális anyagával való egyesülést jelentse, akkor az emberiség problémái egy csapásra megoldódnának. Nem lenne többet bolygózsigerelés, nádiposzáta-riogatás, sőt a termeszhangyát se hessentené el senki se az orrból (hogy az agyonnyomásról ne is beszéljek!) Békés fekvés lenne itt-ott mindaddig, amíg a természet erői el nem végzik a maradványok totális egyesítését azzal a matériával, amiből vétettünk. Ehhez a nirvánához egy pillanat alatt eljuthatnánk, ha egy szakrális elit, mondjuk én venném kézbe a globálmédia tekerőgombjait.

Sajnos a véleményterroristák nem adják. Már csak ez is mutatja megátalkodottságukat.

Ezek után meglepő, hogy Rióban nem lett új ontológia elfogadva? Egy fenét meglepő. Azok ott még mindig azt hiszik, hogy holnap is enni, autózni, villanyt kapcsolni és röpdösni fog 7 milliárd ember. "Fenntartható fejlődés", muhahaha. Amikor pedig a valóság az, hogy azon kevesek kivételével, akik időben észbekapnak és megtanulnak túlélni pusztán az erdei fakéreg és bogyós növények segítségével, mindenki halálra van ítélve.

De legalább akkor létezni fognak, filozófiai értelemben.

Taktikázás

A médiatörvényre vonatkozó 2009-es jóslatom gyönyörűen bejött. Hiába, könnyű úgy jósolni, ha az ember maga alakítja a jövőt. Akkoriban annyira lelkes, hittel teli voltam, hogy sajnos azonban elfelejtettem kőbe vésetni néhány alaptételt. Konkrétan azt, hogy a kripto-SZDSZ-es ötödik hadoszlopot ontológiai értelemben ki kell végezni továbbá hogy a Birodalmat kisöprűzzük a magyar nemzeti szállásterületről.

Elfogadtuk az üres ígéretet és erre tessék, Hoffmann Rózsának a kripto-SZDSZ-es Horn Gábor-barát Pokornival kell viaskodnia, ahelyett, hogy megvalósíthatná a választási ígéreteit és rendet tehetne a nemzet iskoláiban. Nagyobb baj azonban, hogy a Birodalom továbbra is itt szivattyúzik, sőt azóta további szerszámokat is bevetettek, például a satut, a csontfűrészt vagy a nyaktilót. Ahelyett, hogy a globaloböllérek bérrabszolgái a helyükre lettek volna téve és teljes vagyonukkal feleltek volna a nemzet elleni bűncselekményeikért, még jól is jártak az adócsökkentéssel. Nem kérdés, miért keresnek ők a legjobban: mert a nemzetmagyarok forintkáin élősködve szívják magukat kövérre, mint megannyi undorpióca.

Most ekkor ez stratégia vagy csak taktikai rugalmas elszakadás?

Nem tudom, tehát meg kell vitassam Viktorral és Laca barátommal. Mert a vitákat nem lehet már elkerülni. Eddig minden úgy ment, ahogy 2009 őszén megbeszéltük. Az a gyanúm azonban, hogy az SZDSZ-es ügynökök visszalopakodtak.

Akkor pedig kezdődjön mégis az ontológiai kivégzésük.