Atom

A paksi atom kapcsán kibontakozó politikai hisztéria élesen világítja meg, miért van válságban a Nyugat. Szinte hihetetlen, de igaz: közönséges konzumidióták is véleményt nyilváníthatnak egy olyan kérdésben, amihez semmi közük. Amíg ezek a - fogalmazzunk politikailag korrekten - sertéstenyésztő betanított munkások a tradicionális szakralitásukban éltek - magyarul ki se dugták az orrukat a falujukból - addig ilyen gond nem volt. Addig azt se tudták, hogy létezik olyan, hogy nemzetstratégia, annak pedig az energiastratégia nevű leágazása.

A Nyugat rohadása és a ránk erőszakolt túl sok szabadság eredményeképpen most viszont beleszólnak. Műszaki paramétereket és a titáni világerők ütközetének állását figyelmen kívül hagyva, zsigerből, érzelmi alapon, gyomormegfontolások alapján. És hiába magyarázom nekik az Igazságot én, vagy Joseph Klapper (akárki is volt ő) vagy akár Ortega y Gasset, csak élnek az ő kis világukban és mondják, mondják, amit lehet, hogy én is mondtam egy éve, de azóta a helyzet megváltozott.

Tessék, atomerőmű. Kellett nektek a szakrális bütyökmagidill és a fenntartható együttélés a nádi poszátával? Nem kellett. Mikrohullámú sütőt akartok, Gorenje hűtőládát és lapostévét. Akkor fogadjátok el ennek a következményét, az atomerőművet. Vagy akinek nem tetszik az atomerőmű, az eljöhet a túlélőtáboromba és kanalazhatja a darált bütyökmagból készített pempőt egy hétig. Azután már akár az emberi erővel termelt villamos energia is vonzóbb lesz számára, nem ám az atomerőmű.

Atomerőmű csak akkor tud épülni, ha a nép egységbe forrva odateszi magát és tol, ás, betonoz. Ott, ahol belepofáznak, pampognak, nyígnak, ott még nyúlgát sem épül (nem, mintha ez baj lenne, úgyis túlságosan eltávolodtunk az élővíztől). A magyarság most eldöntheti, hogy bütyökmagpürét akar és nyugatias modernitást, vagy ingyenáramot az atomerőműből és szakrális vezéri irányítást.

A választás a tiétek.

Létezésontológia

Létezel vagy csak úgy "vagysz"? Ezt a kérdést kellett volna feltenniük a riói Earth Summit résztvevőinek, de ehelyett csak a hasukat tömték. A szakralitáselmélet segítségével bebizonyítható, hogy az ember már nem is létezik a Földön. Létezni ugyanis csak akkor létezhetne, ha mindegyikünk képes lenne a maga holisztikus valóságában átérezni a bütyökmagtól a nádi poszátáig az egész Teremtést, miközben az ujjunkat a termőföldbe túrjuk és az orrunkban pajkosan kószál egy termeszhangya. Csak és amikor ez a szakrális egység létrejön és úgy az anyagi világban, mint spirituálisan is eggyé válunk a bolygó anyagával, csak akkor tekinthetjük magunkat létezőnek.

Az elszemélytelenedett, automatizált krematóriumok világában mikor történik ez meg? Soha.

A modern, nyugati, materialista, fejlődő, tudományhívő és demokrata ember azonban oly mértékig szakadt el attól a létszerződéstől, amelynek alapján a Földet átvette a Világszellemtől, hogy még csak észre sem veszi, hogy nem létezik már, csak van. Repülővel elsuhan Rióba, ott autóba ül, villanyt kapcsol, eszik. Mind egy-egy szög a holisztikus bolygóegység koporsójába. Még csak a fogalmaink, az ontológiánk szintjén se képes ősbűnét megérteni, mivel ő azt gondolja, hogy létezik.

Ha azonban sikerülne a létezés szó jelentését megváltoztatnunk úgy, hogy az a bolygó szakrális anyagával való egyesülést jelentse, akkor az emberiség problémái egy csapásra megoldódnának. Nem lenne többet bolygózsigerelés, nádiposzáta-riogatás, sőt a termeszhangyát se hessentené el senki se az orrból (hogy az agyonnyomásról ne is beszéljek!) Békés fekvés lenne itt-ott mindaddig, amíg a természet erői el nem végzik a maradványok totális egyesítését azzal a matériával, amiből vétettünk. Ehhez a nirvánához egy pillanat alatt eljuthatnánk, ha egy szakrális elit, mondjuk én venném kézbe a globálmédia tekerőgombjait.

Sajnos a véleményterroristák nem adják. Már csak ez is mutatja megátalkodottságukat.

Ezek után meglepő, hogy Rióban nem lett új ontológia elfogadva? Egy fenét meglepő. Azok ott még mindig azt hiszik, hogy holnap is enni, autózni, villanyt kapcsolni és röpdösni fog 7 milliárd ember. "Fenntartható fejlődés", muhahaha. Amikor pedig a valóság az, hogy azon kevesek kivételével, akik időben észbekapnak és megtanulnak túlélni pusztán az erdei fakéreg és bogyós növények segítségével, mindenki halálra van ítélve.

De legalább akkor létezni fognak, filozófiai értelemben.