Atom

A paksi atom kapcsán kibontakozó politikai hisztéria élesen világítja meg, miért van válságban a Nyugat. Szinte hihetetlen, de igaz: közönséges konzumidióták is véleményt nyilváníthatnak egy olyan kérdésben, amihez semmi közük. Amíg ezek a - fogalmazzunk politikailag korrekten - sertéstenyésztő betanított munkások a tradicionális szakralitásukban éltek - magyarul ki se dugták az orrukat a falujukból - addig ilyen gond nem volt. Addig azt se tudták, hogy létezik olyan, hogy nemzetstratégia, annak pedig az energiastratégia nevű leágazása.

A Nyugat rohadása és a ránk erőszakolt túl sok szabadság eredményeképpen most viszont beleszólnak. Műszaki paramétereket és a titáni világerők ütközetének állását figyelmen kívül hagyva, zsigerből, érzelmi alapon, gyomormegfontolások alapján. És hiába magyarázom nekik az Igazságot én, vagy Joseph Klapper (akárki is volt ő) vagy akár Ortega y Gasset, csak élnek az ő kis világukban és mondják, mondják, amit lehet, hogy én is mondtam egy éve, de azóta a helyzet megváltozott.

Tessék, atomerőmű. Kellett nektek a szakrális bütyökmagidill és a fenntartható együttélés a nádi poszátával? Nem kellett. Mikrohullámú sütőt akartok, Gorenje hűtőládát és lapostévét. Akkor fogadjátok el ennek a következményét, az atomerőművet. Vagy akinek nem tetszik az atomerőmű, az eljöhet a túlélőtáboromba és kanalazhatja a darált bütyökmagból készített pempőt egy hétig. Azután már akár az emberi erővel termelt villamos energia is vonzóbb lesz számára, nem ám az atomerőmű.

Atomerőmű csak akkor tud épülni, ha a nép egységbe forrva odateszi magát és tol, ás, betonoz. Ott, ahol belepofáznak, pampognak, nyígnak, ott még nyúlgát sem épül (nem, mintha ez baj lenne, úgyis túlságosan eltávolodtunk az élővíztől). A magyarság most eldöntheti, hogy bütyökmagpürét akar és nyugatias modernitást, vagy ingyenáramot az atomerőműből és szakrális vezéri irányítást.

A választás a tiétek.