Vagyon

1989-ben Magyarországon a társadalom befejezte a szocialista kísérletet és elkezdődött a kapitalista kísérlet. Egyszerűnek látszó kijelentés, de micsoda mélységei vannak! Mi az, hogy Magyarország? És mi az, hogy társadalom Magyarországon? Mi az, hogy szocializmus és mi az, hogy kapitalizmus? Csupa definiálásra váró szó, mivel az utcákon hemzsegő konzumidióták fejében csak téveszmék köde gomolyog. Ők azt hiszik, tudják, mi az, hogy Magyarország - a hely, ahol élnek. Azt is hiszik, tudják, mi az, hogy társadalom - ők maguk. Azt is hiszik, hogy tudják, mi az a szocializmus - ahol nem lehetett Gorenje hűtőládát kapni. És azt is gondolják, hogy kapitalizmus az, ahol lehet Gorenje hűtőládát kapni, de munka nincs, aminek a béréből meg lehetne venni.

Micsoda téveszmék ezek, melyeket az ellenzéki kerekasztal konstruktőrei konstruáltak azért, hogy a magyarságot megvezessék és elfedjék azt a tényt, hogy nem a Gorenje vagy a Gorenje-nélküliség a lényeg. A lényeg a szakralitás, amelyben a magyar társadalom a szocializmus előtt élt. A szocializmus előtt nem volt pénz, piac, tőke, befektetés és megtérülés, csak a saját munkájára büszke, természettel és ősmagyar hagyományokkal harmóniában élő szakrális parasztság. Ezt a parasztságot kellett leszakítani a természetről, az ősmagyar hagyományokról és a szakralitásról, hogy létrejöjjön a konzumidióták szürke masszája, akik már csak Gorenjében képesek gondolkodni. Amikor pedig meglett ez az alap, akkor beígérték nekik a Gorenjét, mire a konzumidióták lelkesen bólogatni tudtak csak és megtörtént a létmódváltás.

Az igazi kérdés elsikkadt közben azonban. A szocializmus előtti szakralitásban nem volt vagyon, akkor minden a szakralitásé volt. A szocializmusban lett vagyon, de akkor minden a szocializmusé volt. Most kapitalizmus van, hová lett a vagyon? Kézen-közön eltűnt a szocializmus előtti szakralitásból származó vagyon fele, ami most nagyon hiányzik, mert ha újra el lehetne adni, akkor nem kellene a méltó (!) nyugdíjam miatt aggódjak.

Amint a villamoson tárcát lopó tolvajt elszámoltatják, úgy kell elszámoltatni azokat, akik a vagyon körül tüsténkedtek.

Engem mondjuk nem, mert én már a szakrális oldal harcosa lettem azóta.

Atom

A paksi atom kapcsán kibontakozó politikai hisztéria élesen világítja meg, miért van válságban a Nyugat. Szinte hihetetlen, de igaz: közönséges konzumidióták is véleményt nyilváníthatnak egy olyan kérdésben, amihez semmi közük. Amíg ezek a - fogalmazzunk politikailag korrekten - sertéstenyésztő betanított munkások a tradicionális szakralitásukban éltek - magyarul ki se dugták az orrukat a falujukból - addig ilyen gond nem volt. Addig azt se tudták, hogy létezik olyan, hogy nemzetstratégia, annak pedig az energiastratégia nevű leágazása.

A Nyugat rohadása és a ránk erőszakolt túl sok szabadság eredményeképpen most viszont beleszólnak. Műszaki paramétereket és a titáni világerők ütközetének állását figyelmen kívül hagyva, zsigerből, érzelmi alapon, gyomormegfontolások alapján. És hiába magyarázom nekik az Igazságot én, vagy Joseph Klapper (akárki is volt ő) vagy akár Ortega y Gasset, csak élnek az ő kis világukban és mondják, mondják, amit lehet, hogy én is mondtam egy éve, de azóta a helyzet megváltozott.

Tessék, atomerőmű. Kellett nektek a szakrális bütyökmagidill és a fenntartható együttélés a nádi poszátával? Nem kellett. Mikrohullámú sütőt akartok, Gorenje hűtőládát és lapostévét. Akkor fogadjátok el ennek a következményét, az atomerőművet. Vagy akinek nem tetszik az atomerőmű, az eljöhet a túlélőtáboromba és kanalazhatja a darált bütyökmagból készített pempőt egy hétig. Azután már akár az emberi erővel termelt villamos energia is vonzóbb lesz számára, nem ám az atomerőmű.

Atomerőmű csak akkor tud épülni, ha a nép egységbe forrva odateszi magát és tol, ás, betonoz. Ott, ahol belepofáznak, pampognak, nyígnak, ott még nyúlgát sem épül (nem, mintha ez baj lenne, úgyis túlságosan eltávolodtunk az élővíztől). A magyarság most eldöntheti, hogy bütyökmagpürét akar és nyugatias modernitást, vagy ingyenáramot az atomerőműből és szakrális vezéri irányítást.

A választás a tiétek.