Élőerő

Tessék, akinek számok kellenek, itt vannak a számok: kevesebben vagyunk, mint 32 éve! 1860-tól 1980-ig hatmilliós élőerő-tőkét halmoztunk fel, 5 millióról 11 millióra nőttünk. Azóta zajlik töpörödésünk és ha így megy tovább, 2100-ra ezt a megtakarításunkat teljesen fel fogjuk élni és újra 5 milliónyian leszünk.

Hogy történhetett ez? Hosszú elmesélni, volt Trianon, háborúk, 1956, Fekete Gyula, de mindez nem tudta megtörni a magyarság növekedni vágyását. Mintha a háborúk, a hódítók csizmái, Fekete Gyula nemzethalállal riogatása csak fokozta volna a néptörzs élni vágyását és egyre növekvő élőerő-hozamot produkált az egyetlen bankban, ami számít: a törzsszövetség fejekben számolt erejében.

1980 óta ez az erő fogy, soványodik, pusztul. Talán nem véletlen az egybeesés, hogy azóta nem volt se háború, se forradalom, se megszálló csizmák, de még Fekete Gyula se riogat nemzethalállal. Mi, a Látók, a Mélyszerkezet ismerői persze tudjuk, hogy a megnevezhetetlen világerő továbbra se adta fel a célját és a kiirtásunkra tör, de ezt teszi most sokkal sunyibb módon, bevetve a pénz- és a demokráciafegyvereket. És lám, a magyar katonanép nem is tud ezen fegyverekre válaszul olyan lendületes szaporodással válaszolni, mint korábban a háborúkra, a forradalomra, vagy éppen Fekete Gyulára. Ha ez így megy tovább, hamarosan nem lesz, aki a méltó (!) nyugdíjamat, gyógyszerköltségeimet és kórházi ellátásomat fedezze, amikor a globálbirodalom által rám küldött betegségek megérkeznek. Az lenne csak az igazi nemzeti sorstragédia.

Ha nem lenne világos, mi vár ránk, tessék, ott van Ukrajna, ahol demokrácia van, választások vannak, nincs nemzeti egység, fogy a nép és éppen most estek túl a Trianonjukon a Krím elvesztésével. Meg aztán távolabb ott van Oroszország, ahol ugyancsak fogy a nép, de ott nemzeti egység van és ők is most estek túl a Trianonjukon a Krím megszerzésével.

Akinek szeme van, világos, hogy melyik út vezeti a magyarságot is előre.