Vagyon

1989-ben Magyarországon a társadalom befejezte a szocialista kísérletet és elkezdődött a kapitalista kísérlet. Egyszerűnek látszó kijelentés, de micsoda mélységei vannak! Mi az, hogy Magyarország? És mi az, hogy társadalom Magyarországon? Mi az, hogy szocializmus és mi az, hogy kapitalizmus? Csupa definiálásra váró szó, mivel az utcákon hemzsegő konzumidióták fejében csak téveszmék köde gomolyog. Ők azt hiszik, tudják, mi az, hogy Magyarország - a hely, ahol élnek. Azt is hiszik, tudják, mi az, hogy társadalom - ők maguk. Azt is hiszik, hogy tudják, mi az a szocializmus - ahol nem lehetett Gorenje hűtőládát kapni. És azt is gondolják, hogy kapitalizmus az, ahol lehet Gorenje hűtőládát kapni, de munka nincs, aminek a béréből meg lehetne venni.

Micsoda téveszmék ezek, melyeket az ellenzéki kerekasztal konstruktőrei konstruáltak azért, hogy a magyarságot megvezessék és elfedjék azt a tényt, hogy nem a Gorenje vagy a Gorenje-nélküliség a lényeg. A lényeg a szakralitás, amelyben a magyar társadalom a szocializmus előtt élt. A szocializmus előtt nem volt pénz, piac, tőke, befektetés és megtérülés, csak a saját munkájára büszke, természettel és ősmagyar hagyományokkal harmóniában élő szakrális parasztság. Ezt a parasztságot kellett leszakítani a természetről, az ősmagyar hagyományokról és a szakralitásról, hogy létrejöjjön a konzumidióták szürke masszája, akik már csak Gorenjében képesek gondolkodni. Amikor pedig meglett ez az alap, akkor beígérték nekik a Gorenjét, mire a konzumidióták lelkesen bólogatni tudtak csak és megtörtént a létmódváltás.

Az igazi kérdés elsikkadt közben azonban. A szocializmus előtti szakralitásban nem volt vagyon, akkor minden a szakralitásé volt. A szocializmusban lett vagyon, de akkor minden a szocializmusé volt. Most kapitalizmus van, hová lett a vagyon? Kézen-közön eltűnt a szocializmus előtti szakralitásból származó vagyon fele, ami most nagyon hiányzik, mert ha újra el lehetne adni, akkor nem kellene a méltó (!) nyugdíjam miatt aggódjak.

Amint a villamoson tárcát lopó tolvajt elszámoltatják, úgy kell elszámoltatni azokat, akik a vagyon körül tüsténkedtek.

Engem mondjuk nem, mert én már a szakrális oldal harcosa lettem azóta.

Bűnbánat

Van miért bűnbánatot gyakoroljon a katolikus egyház. A szakrális kereszténység szakrális világkormányzása után az egyházba beférkőzött a reneszánsz, azt belülről megerjesztette és utat nyitott a tökéletesen nemszakrális kapitalizmusnak. A kapitalizmusnak, ami a szakrális pénz szakrális vezéri osztása helyébe szánalmas kis percemberkék kaparjkurtizmusát hozta el. Ez a kapitalizmus nem erkölcsös, nincsen ontológiája és kinyírja a nádi poszátákat.

Ha a katolikus egyház ellátja a feladatát, akkor a kapitalizmus létre sem jöhetett volna. Ehelyett bűnbocsátó cédulákat árultak és gályarabságra vetették a prédikátorokat. Szégyelljék magukat, van mit jóvátenni.

Új szelek fújnak immár Rómában is, ahogy maguk a pápák is rádöbbentek erre a tényre. Leesett a tantusz, hogy a két birodalmi kapitalizmus viaskodásának vége - az egyik a "kapitalizmus" volt, a másik a "szocializmus", amiről tudjuk, hogy igazából az is birodalmi kapitalizmus volt - nem hozott semmi jót az erkölcs, az igazságosság és a népben gondolkodás embereinek. Turbókifosztást hozott, komprádorszivattyút és létfosztást.

A világkapitalizmus turbóörvénylése elhozta azt a világot, ahol vegzálják a hajléktalanokat és egyéb elesetteket, erőszakszervezetekkel tartják sakkban a megszorítások alatt nyögő néptömegeket és visszafizetik a hiteleket a finánctőkének, ahelyett, hogy leírnák az adósságot és a finánctőkét az emberek szolgálatára kényszerítenék. Ehelyett uralkodni hagyják a finánctőkét. Erről is szól az Evangelii Gaudium, amely annak a jele, hogy a katolikus egyház is felveszi a fegyvert és beszáll a kapitalizmus elleni létharcba.

Kereszténydemokrata innentől kezdve kapitalistával nem állhat szóba.