Bűnbánat

Van miért bűnbánatot gyakoroljon a katolikus egyház. A szakrális kereszténység szakrális világkormányzása után az egyházba beférkőzött a reneszánsz, azt belülről megerjesztette és utat nyitott a tökéletesen nemszakrális kapitalizmusnak. A kapitalizmusnak, ami a szakrális pénz szakrális vezéri osztása helyébe szánalmas kis percemberkék kaparjkurtizmusát hozta el. Ez a kapitalizmus nem erkölcsös, nincsen ontológiája és kinyírja a nádi poszátákat.

Ha a katolikus egyház ellátja a feladatát, akkor a kapitalizmus létre sem jöhetett volna. Ehelyett bűnbocsátó cédulákat árultak és gályarabságra vetették a prédikátorokat. Szégyelljék magukat, van mit jóvátenni.

Új szelek fújnak immár Rómában is, ahogy maguk a pápák is rádöbbentek erre a tényre. Leesett a tantusz, hogy a két birodalmi kapitalizmus viaskodásának vége - az egyik a "kapitalizmus" volt, a másik a "szocializmus", amiről tudjuk, hogy igazából az is birodalmi kapitalizmus volt - nem hozott semmi jót az erkölcs, az igazságosság és a népben gondolkodás embereinek. Turbókifosztást hozott, komprádorszivattyút és létfosztást.

A világkapitalizmus turbóörvénylése elhozta azt a világot, ahol vegzálják a hajléktalanokat és egyéb elesetteket, erőszakszervezetekkel tartják sakkban a megszorítások alatt nyögő néptömegeket és visszafizetik a hiteleket a finánctőkének, ahelyett, hogy leírnák az adósságot és a finánctőkét az emberek szolgálatára kényszerítenék. Ehelyett uralkodni hagyják a finánctőkét. Erről is szól az Evangelii Gaudium, amely annak a jele, hogy a katolikus egyház is felveszi a fegyvert és beszáll a kapitalizmus elleni létharcba.

Kereszténydemokrata innentől kezdve kapitalistával nem állhat szóba.