A siker küszöbén

Ha a Viktor beszédet mond, akkor nekem azt feltétlenül véleményeznem kell. Egyfelől azért, mert Viktor a Vezér és szakrális vezető szava parancs. Másfelől azért, mert volt idő, amikor teljes egyetértésben voltunk a Viktorral: amit én mondtam a blogon, azt lökte ő a plebsnek.

Ma viszont.

Sikeresek vagyunk-e mi, magyarok? Sikeresek lehetnénk, de nem a globálelit kifosztó mérőszámai szerint. Az adósság csökkentését azáltal értük el, hogy nekem nem lesz olyan nyugdíjam, amivel fenn tudom tartani - nem megvetendő - életszínvonalamat. A magyar elitnek nem lehet érdeke, hogy egyik tagjának meg kelljen húznia a nadrágszíjat. A versenyképesség azt jelenti, hogy többet kell dolgozni ugyanazért a pénzért, ami szakrális szempontból sem érdeke a néptörzsnek. Végül pedig a foglalkozatás növelését kényszermunkával érik el, amikor pedig - kizárólag a Föld űrhajó érdekében - nem többet kellene dolgozzunk, hanem kevesebbet.

Ez az elit - benne Viktor, a Vezér - tehát még a jó kérdéseket se tudja feltenni, őszintén beszélni, szembenézni, bátran kimondani, hogy nekünk fizessenek nagy summákat azonnal pedig még kevésbé képes. Társadalmi károk lesznek meg polgárháború.

Most pedig akkor a vörös farok: amúgy pedig a siker küszöbén állunk.

Láthatatlan összeomlás

A híres tudós írt egy híres könyvet a birodalmakról, ami már magyarul is megjelent.

Ennyit akkor a híres tudós könyvéről, most pedig következzenek az én kinyilatkoztatásaim a birodalmak természetéről.

Egy birodalom nem élhet túl, ha nem ad elég erőforrást, szakszóval zsozsót a perifériának, vagyis nekünk. Ha nincs lé a periférián, akkor a periféria boldogtalan és amikor megjelennek a barbárok a kapuk előtt, akkor kinyitja nekik a kaput. A birodalmárok pedig hiába mondják, hogy a periférián lakók követelőző ingyenélők, ez nem menti meg őket a kőtörő kalapácsokkal és bunkósbotokkal érkező nincstelenektől, akiknek nincs vesztenivalójuk. Tudom, olvasóim közül sokaknak már nincs vesztenivalója, na pont olyanokról beszélek, mint maguk. Kőtörő kalapácsot és bunkósbotot beszerezték? Ideje pedig.

Az én képességeim a szervezés terén bontakoznak ki, tehát én maradok a megmondásnál.

Európában Birodalom volt és van. Nem papíron persze, hanem láthatlanul. Akinél a zsozsó van, az a birodalmi központ. Évszázados megtöretésünk eredménye az, hogy a zsozsó nem nálunk van, hanem az európai zsozsótulajdonosoknál, akik kesztyűbábként mozgatják a brit miniszterelnököt, a francia elnököt és a német kancellárt. A nemperiféria konzumidiótáit pedig globálagymosó konszernek véleményterroristái agymossák, amiknek tulajdonosait nevezzük "kimondhatatlan nevűeknek".

A hatalmuk természetesen nem tarthat örökké és éppen most omlott össze a minket kiszivattyúzó Európai Birodalom.

Hogy miért nincs zsozsó továbbra se Magyarföldön?

Mert az Európai Birodalom szemét módon azonnal újra is alakult. Ráadásul úgy alakult újjá, hogy nekünk megmondták, hogy bőséges zsozsó továbbá sem lesz, míg a centrumhoz tartozó Szlovákiában pedig lesz bőséges zsozsó.

Polgárháború lesz, Barroso úr! Az pedig jóval többe fog kerülni, mint egy kis nyugdíjemelés, ami biztosítaná a nemzetstratégián alapuló politikai erő és az ő Vezérének politikai túlélését!

Patt

Különös háború zajlik 2011 november 17.-éjének estéje óta, amikor a magyar kormány megadta magát az IMF-nek. Ez pláne azután sokkoló, hogy 2010-ben - velem egyetértésben - az új kormány kinyilvánította, hogy nem leszünk Latin-Amerika, nem akarunk rosszabbul élni, több pénzt akarunk, jólétet meg úgy általában elfogyasztható javakat. Ezt az IMF nem akarta, ők azt akarták, hogy magyar magyartól rabolja a vájlingot, magyar magyarnak legyen gyilkosa és hogy rövidebb legyen a magyarok takarója. Mert ezek ilyenek, ezek polgárháborút akarnak, roncstársadalmat és nemzetpusztulást, különös tekintettel a magyarok kiirtására.

A kormány nagyon helyesen beintett az IMF-nek, mert a magyarság békét akar, jólétet és nemzetgyarapodást. Ez a mi szakrális programunk, szemben a töpörödéssel, amit nem akarunk. A globális globalóma azonban nem akar velünk alkudni, nem tudunk vele megállapodni, hogy jó, hát akkor jövőre ne legyen kettővel több vájling, legyen csak mondjuk eggyel több vájling, nem. Ők erőből, idegből ragaszkodnak ahhoz, hogy még a meglevő vájlingokból is elvegyenek és hiába szabadságharcoltunk, ők lebombáztak minket pénzügyi tömegpusztító fegyverrel.

Itt tartunk. Itt ülünk ebben a patthelyzetben. És ami a legrosszabb, a nemzetállapot nem az igazsággal van tematizálva, hanem a hazugsággal van tematizálva. A lokálelitet kollaboránsnak, nemzetárulónak nevelték, ezért teljesen érthetetlen módon az IMF "védőernyőjéről" beszél ahelyett, hogy az IMF nemzetgyilkosairól és pénzszivattyúiról beszélne. A jelenlegi kormányról nem állítanám azt, hogy idióta és erkölcstelen lenne, de sajnos azt kell látnom, hogy ugyanúgy a kifosztásba vezeti a nemzettörzset, mintha idióta és erkölcstelen lenne.

A véleményhatalom átvétele, a magyar agyak tematizálása nélkül pedig esélyünk sincs arra, hogy felvegyük velük a harcot.

1978, a kulcsdátum

Most kellene észnél lenni, amíg még nem kezdődik el a lokális politikapiaci háború.

Jövő ilyenkor ugyanis már benne leszünk a globálpolitikai holdingok által rendezett lokálpolitikai cirkuszban, amit választási kampánynak hívnak. A választókat majd megmákonyozzák, megvezetik és vágóhídra viszik, mint a globaloböllérek a lokalomalacokat. Aztán a lokalomalacok néhány év elteltével szomorúan konstatálják, hogy nem lett jobb, a lokálpiaci politikamonopóliumoknak pedig egy újabb demagóg üzenettel kell kirukkolniuk, amitől a közbeszéd nívója újabb, eddig elképzelhetetlen mélységekbe zuhan.

Megjósolta ezt egy nagy formátumú gondolkodó is a lakiteleki sátorban. Én. Megmondtam világosan, hogy súlyos hiba elvetni a nemzetet egy cél érdekében koncentráló reformdiktatúrát, hogy aztán demagóg politikai manipulátorok szánalmas napi koncmarakodásának essen áldozatul a nemzetstratégia, ami kiemel minket 1978 gödréből.

1978 kulcsdátum. 1978-hoz ha hozzáadunk 17-et, akkor 1993-at kapunk és onnan már csak újabb 23 év 2018. 2018-ban pedig újabb nemzetstratégiai fordulat következik be, mert akik akkor nyugdíjba mennek, azoknak nem lett jobb. Nem nőtt a jólét. Nem emelkedett a reálbér. Nem lett több vájling. Amikor ezek erre rájönnek majd, amikor zsigerileg érzékelik, hogy bizony 1978-ban is ugyanannyi parizer került a tányérra, mint 2018-ban kerül, akkor elszabadul majd a pokol. A megalázottak és megszomorítottak joggal teszik fel majd a kérdést, hogy hol a lóvé?

És akkor mit fogtok válaszolni nekik, globálkomprádorok? Ha nem állapodunk meg most, az utolsó békeévben akkor semmit se fogtok tudni válaszolni.

Képtelen számok

Növekedésfétisiszta világot terrorizálnak ránk! Hiába a szép szó, hiába a kördiagrammokkal megtámogatott tudományos érvelés, hogy növekedni nem lehet a végtelenségig, mert elfogy a földköpeny és akkor lubickolhatunk a magmában, a birodalmi véleménykarhatalmisták csattogó fogú osztagai egyre csak azt rikácsolják: növekedés, hol van a növekedés?

Eleve, mi a növekedés és miért fontos? A mélyszerkezetet megvizsgálva rájövünk, hogy a növekedés egy teljesen fiktív fogalom. Szavannán vadászó ősünknek megvolt mindene, ami a teljes emberi élethez kell és ha ma akarnék befizetni egy mamutölő kalandtúrára, hány évi fizetésemet kellene uzsorahitelre felvenni a globális pénzszivattyútól? Ilyen egyszerűen belátható, hogy nem növekedés van, hanem töpörödés és a bérrabszolgák ezt csak azért nem veszik észre, mert szemük elé hazugságfüggönyt sző a modern kizsákmányolók megnevezhetetlen szűk klikkje.

A növekedési szám ezért nem számít. Eleve hazugság, hiszen mennyivel több malacpörit tudunk ma megenni, mint mondjuk 100 éve? Nem többet, hanem kevesebbet, tehát az az állítás, hogy 100 évvel ezelőtthöz nőttünk 300%-ot egy teljes hazugság.

Okos ember ezért nem törődik holmi növekedési számokkal, hanem kikacagja azokat. Megvan a mai malacpöri vagy nincs meg a malacpöri? Amíg megvan, addig nincsen baj.

És nekem megvan.

Alap és felépítmény

A Viktor megint belecsapott a szószba és most mindenki arról beszél, amit a demokráciáról mondott. Arról beszél a fűszeres, az utcaseprő, a postás, de még a globálliberalizmustól agymosott értelmiségiek is arról beszélnek. Itt az idő, hogy tűéles logikával rendet tegyek a fejekben.

A Nyugat rászabadította a világra a Négy Lovast: a Materializmust, a Fejlődést, a Tudományt és a Demokráciát. Ezeket megcáfolni nem jelent nekem különös erőfeszítést, csak olvassák el a hivatkozott eszmefuttatásomat (szintén olvasható a Globálterroristák globálterrorja c. frissen megjelent könyvemben), ott világosan le van írva, miért hazugság ezek mindegyike. Itt csak a demokráciahazugságot veszem górcső alá.

A demokráciahazugság azon alapul, hogy minden ember beleszólhat. Megjegyezném, hogy amikor a piramisokat, a Notre Dame-ot vagy a szputnyikot építették, akkor nem jutott volna eszébe az utolsó disznópásztornak, hogy beleszóljon és mégis elkészültek ezek a döbbenetes kulturális teljesítmények. Először a disznópásztorok a francia forradalom idején vették a bátorságot, hogy beleszóljanak, de akkor nem kulturális teljesítmények jöttek létre, hanem koponyák halmai (amihez egy másik lovas, a Tudomány szállította a nyaktilót). Ebből is látszik, hogy a demokrácia már eleve vérben született és azóta is vérben pocsál.

A disznópásztorok arra sem képesek, hogy megmondják, hogy nekik jobb vagy rosszabb. Ha pedig képesek, akkor nem tudják belátni, hogy a rosszabb az a Nagy Egész érdeke, mert valakinek a bütyökmagot is ki kell kaparni a sívó homokból, az a valaki pedig nem lehetek én, a Látó. Az ilyen önhasukra gondoló, összefüggésekben gondolkodni képtelen véglények pedig nehogymár döntési helyzetbe jussanak, kiszolgáltatva a véleménymanipulátorok véleménydiktatúrájának.

A háború béke. A szabadság szolgaság. A demokrácia pedig diktatúra.

Ha pedig a demokrácia diktatúra, akkor miért nem választhatunk egy tisztább, szakrálisabb diktatúrát, ahol az alap és a felépítmény viszonya sokkal világosabb?

Esély a szakrális nemzettörzs újrateremtésére

Megint csökkent az úgynevezett GDP, és persze az úgynevezett baloldal véleményterroristái visonganak. Mi, akik azonban keresztüllátunk a Birodalom által kínált hamis valóság napról napra foszló szövetén álljunk meg és gondolkodjunk. Rossz-e nekünk az úgynevezett GDP csökkenése? Elsőként nézzük ezt a grafikont, amelyik az egy nemzetörzsbelire eső GDP és a nemzettörzs megújulási képessége közötti összefüggést mutatja

A dolog egyértemű: minél több a gazdaság annál gyengébb a nemzettörzs a megújulási képessége. Ez a mostani 1.2% csökkenés exponenciálisan növeli a szakrális nemzettörzs megmaradási esélyét.

Nekünk viszont, akik a valóság létontológiai mélyszerkezetét is megértik nem elég ez az örömhír érteni is akarjuk a mechanizmust és azt, hogy a Háttérhatalom miként juttatott minkent a demográfiai katasztrófába. Itt ebben a Birodalom bikkfanyelvén leírt tanulmányban mindenki megtalálhatja az okokat. A magyarázat pofonegyszerű: a nemzetközi kereskedelem (remélem a nemzetközi és a kereskedelem szavakból mindenki képes asszociálni).

Lényegében a következőről van szó: a nemzetközi kereskedelem révén a különböző nemzetek gazdasága növekszik, aminek mint a grafikon mutatja a valódi célja a nemzet újratermelődésének a megakadályozása. Azonban a gazdaság növekedésére adott válaszban élesen elkülönülnek egymástól a materialista nyugati úgynevezett civilizáció ipari államai és a szakrális keleti népek. Az előbbiek világpusztító pénzrendszere a drágán képzett diplomásokat szívja magába, és a materializmus mocsarába merült roncscsaládok megkötik a kompromisszumukat a pénzrendszerrel: öt szép magyararcú bütyökmagkaparó gyerkőc helyett, inkább egy globalokomprádor diplomást nevelnek. Persze csalódniuk kell, mert a globalokomprádor, ahelyett, hogy engedelmesen fizetné a nyugdíjukat majd el fogja árulni őket és megy Angliába mosogatni. De persze az ilyenek elnyerik méltó büntetésüket.

Mi ezzel szemben a szakrális keleti népek válasza a gazdaság növekedésére. Mivel ezek a népek az úgynevezett nemzetközi munkamegosztásban bölcsen a bütyökmagtermelő szerepét választották, így aztán a szakrális szülők nem globalokomprádor diplomást, hanem egy újabb bütyökmagtermelőt nevelnek fel. Ezzel a tudással felvértezve nézzük meg milyen szerepet játszik Magyarország az úgynevezett nemzetközi munkamegosztásban. Bütyökmagot termelünk vagy inkább Audit? Íme a Birodalom mérge, amely a Kormányt is a befolyása alatt tartja, merthiszen mit is mond a Kormány a multikról. Bizony azt mondja, hogy az úgynevezett termelő multi az jó multi.

Hát nem! Ki az Audival az országból és a szakrális nemzettörzs újratemelődik!