Szemetek

1990-ben a győztes MDF és a vesztes SZDSZ paktumot kötött. Az SZDSZ látszólag megengedte, hogy az MDF kétharmados törvények béklyója nélkül kormányozzon, cserébe az SZDSZ néhány, látszólag jelentéktelen pozíciót, a köztársasági elnöki posztot és a tévé-rádió elnökségét kérte.

A szemetek.

Ez az elképesztően aljas, a nemzeti néprögtől való idegenségüket tökéletesen kifejező húzás eredményezte azt, hogy nekem kellett a nép vagyonát elkótyavetyélni. Látszólag. Így aztán ma, ha egy nemzetben gondolkodó tiszta szemű fiatal megkérdezi, hogy hát Professzor úr, hol a vagyon, akkor kénytelen vagyok azt mondani ... akkor inkább nem is mondok semmit. A magyarságba idegen testként ékelődő liberálisok odadobták a gyeplőt és azt mondták: tessék, tietek a pálya, csináljatok, amit akartok. Így aztán az a látszat alakult ki, hogy a magyar nemzet példátlan lepusztulását eredményező vagyonvesztés a nemzeti oldal bűne.

Pedig dehogy is. Az igazság az, hogy az igazi bűnös Soros György, Aczél György, a demokrácia, a liberálisok meg a francia forradalom. Azt csak a mélyszerkezetet áttekinteni képtelen konzumidióták gondolják, hogy a rendszerváltás 1990-ben volt. A rendszerváltás 1982-től kezdődött, amikor Soros György, Aczél, a demokraták, a liberálisok és a francia forradalmárok elhatározták, hogy a főhatalmat a liberáldemokrata francia forradalmárok kezébe teszik le és ezzel párhuzamosan egy komprádorszivattyúval kiszívják az életerőt a magyar törzsszövetségből. Ennek az ördögi tervnek az egyik kulcslépése volt az, hogy 1990-ben látszólag a nemzeti oldalnak adták a főhatalmat.

Látszólag enyém volt a főhatalom.

Azonban látni kell, hogy még ha én is kótyavetyéltem el a nemzeti vagyont, igazából a liberáldemokrata francia forradalmárok uralkodtak, tehát őket kell szidni, nem engem. Ezzel egy történelmi zsákutcába szaladt a zsákutcás magyar alkat és most ismét itt vagyunk egy sorsfordulónál, amikor látszólag a nemzeti oldal kezében van a főhatalom - már 5 éve - de a Nemzeti Hajnal csak nem akar felvirradni.

Ebből a zsákutcából kellene kifarolni, amíg nem késő.

Sztori

Szó, szó, szó. Milyen egyszerű lenne elhessegetni őket, mint “üres szavakat”, de gondoljunk csak bele: melyikünk látott már nemzetstratégiát? Vagy szakrális vezérséget? Vagy a dicsőséges pozsonyi csatát? Ezekről a lényeges dolgokról a szavak által szereztünk tudomást és a szavak helyezték el őket ontológiánkban. Olyan bonyolultak ezek a fogalmak továbbá a mögöttük álló mélyszerkezet, hogy átlagember meg sem értheti őket. Viszont nem is fontos, hogy megértse őket, elég, ha egyszerűen elhiszi őket.

És ezzel el is jutottunk a szavak erejéhez.

Korunk bonyolult világában a megértés már a múlté. A racionálisan gondolkodó ember egy mítosz, helyette szavak által programozott hívőkkel kell számolnunk. A mi feladatunk tehát az, hogy kitaláljuk a sztorikat, amikre rezonálnak, a szavakat, amelyek megmozgatják őket. Ha ez sikerül, akkor hatalmat nyerünk felettük és azt teszik, amit mi akarunk. Illetve amit a magyarság nemzetstratégiája a hazafiaktól megkövetel.

Ez a mi munkánk és nem is kevés.

A kibontakozás útjában leginkább az az egymillió volt SZDSZ-szavazó zombi áll, akik azt delirálták 1989-ben, hogy Magyarországon kommunista diktatúra volt. Pedig nem kommunista, hanem liberális diktatúra volt a '80-as években Magyarországon és az SZDSZ – a globálhatalom lokálhatalma - csupán lepapírozni akarta a helyzetet. Roppantul hálátlan dolog főhatalmistának lenni úgy, hogy mindenki más csak egy rozzant könyvmolyt lát bennünk. Az SZDSZ tehát 1989-ben akarta a főhatalommal járó megbecsülést is és kitalálta hozzá a szavakat.

Egymillió szavazót etetett meg és ez az egymillió szavazó most a mi problémánk.

Ezért kell egy új illiberális történet, ami megmondja nekik, hogy miért jó, ha a magyarság létkérdéseire és a szakrális főhatalomra szavaznak ezután. Agyuk, hogy megértsék, miért jó ez nekik, vagy ha nem is jó nekik, miért kell mégis megtenniük, úgy sincs hozzá.