Őselemek

Nem volt elég a bársonyos, rózsás zavargásokból, a tavaszokból meg a rendszerváltásokból? Már megint önnön torkának kell esnie egy népnek ahelyett, hogy a közös ellenség, a Birodalom ellen fordulnánk együtt? Már megint Jó és Rossz harcát terrorizálják az értelmiségi csőcselék arcába a médiaterroristák, amikor pedig a Jó és a Rossz harca valóban zajlik, csak a Jó az mi vagyunk, globálproletárok, a Rossz pedig a Birodalom.

A leépített, szennymédiával tematizált véleménytér eközben meg se érti, hogy nem lehet úgy eladni a nemzeti őselemeket nagy pénzért (kizárólag a nemzet érdekében), hogy közben Jónak és Rossznak hazudott csőcselék randalírozik az utcán. A nemzeti vagyon fölött folytatott alkuhoz nyugalom kell, a Vezér mögött egyként kiálló nép (jó példaként vegyük a Békemenetet) és időnként durcás hátatfordulás, hátha még nőhet az ár. Ha az utcán kukákat gyújtanak fel, akkor a Birodalom fordít vigyorogva hátat, hogy lesz majd az az ár olcsóbb is. Mondjuk lehet az alacsony ár az, hogy a szakrális vezető és Látóinak legszűkebb köre néhány kisebb zúzódástól eltekintve bántatlanul elhordhatja az irháját. Ami méltatlanul alacsony ár a 3000 éves szakralitás által a nemzetre hagyományozott őselemekért.

A világerő érti ezt. A Birodalom is 3000 éves időskálán gondolkodik, neki megéri kivárni, hogy a Kondratyev-ciklus végére ér és a Birodalomnak oly sok gondot okozó szkíta-hun-avar-magyar ősszakralitás hamis ontológiák által mételyezve, hamis technokütyük, lapostévék, Suzuki Swiftek fogságában vergődve saját magát emészti fel az ősföldön. Akkor végre az ölébe hullhat, amire 3000 év óta vágyik.

Az őselemek: a föld és víz. Néhány okostelefonért és forradalomért cserébe a Birodalom szinte ingyen kapja meg.

Szeressétek a vizet

Jött és elment az árvíz és mi a saját vállunkat lapogatjuk, hogy milyen ügyesen sikerült elkergetnünk. Valóban, ez a történet egyetlen elbeszélési módja, vagy netán a vas bűne által megmételyezve, globálkonzumista véleményterroristák által széthazudva látjuk így? Gondoljuk csak meg, akár már a hétvégén is meleg lesz, melegben meg mi esik jobban, mint egy pohár víz? Akkor azonban az a víz már nem lesz itt, mert vasgátakkal kergettük ki az országból, embertelen technológiánk bűvkörében elkábulva. Sőt, megtörténhet, hogy a víz, ami igazából a Világszellem egy manifesztációja, megsértődik és vissza se jön.

Testünk 70%-a, a sörital több, mint 90%-a áll vízből. Folytathatnám a sort a malacpörivel vagy a szakrálkenyérrel, mind-mind tele van vízzel. Tudta ezt a szakrális létét a maga teljességében megélő szakrállétmód-ember és ahelyett, hogy a vizet elkergette volna, magához engedte. Nem próbálta útját állni a Világszellem áradásának, hanem ha jött a víz, akkor azt kellett szeretni. Az csak a csodagépei hamis biztonságérzetében magát elringató, szakralitástól, Világszellemtől, ökosámánizmustól elrugaszkodó vasember önbecsapása, hogy ha a vizet nem akarnánk a nappalinkban, akkor az csak úgy kirekeszthető. Ezért az elbizakodottságért drágán kell megfizetnünk, hatalmas árvízekkel, sáskajárással, háromnapos sötétséggel, elsőszülöttek halálával. Lám, az árvíz már itt is van.

Egy új világrend keretében egy új létmódot kell kialakítanunk a vízzel, a szeretet jegyében. Szeretnünk kell a vizet, legalábbis azoknak, akik a víz környékén laknak. Meg kell érteniük, hogy a víz időnként úszni akar és ha úszni akar, akkor a szakrális elődeink által fokoknak nevezett csatornákkal egyszerűen oda kell engedni az emberek közé, hadd élvezzék egymás közelségét. Meg kell változtatni a társadalom gondolkozását a vízzel kapcsolatban.

Nekem erre mondjuk nincs szükségem, mert a hegyen lakom.