Éljen a király!

 Királyt nem választanak meg minden évben, így mélázzunk el egy kicsit a pillanat történelmi voltán. Most az van, hogy 15-20 évig Viktor lesz a király. Eddig is Vezér volt, ami lényegileg a királyságot jelenti, de hiányzik belőle a főhatalom szakralitása. Most ezt is begyűjtötte és mindaddig meg is fogja tartani, amíg értelmes beszédek tartására képes.

Hosszú volt az idevezető út. Ahogy államtitkár és egyéb, itt nem részletezett kollégáimmal tréfálkoztunk az Antall-kormány idején, ha nem lenne az SZDSZ, ki kellene találni. Mert akkor kire tudnánk ráfogni, hogy éppen akkor kótyavetyéltük el a nemzeti vagyont, ahol a sok webproli animált az esztergagéppel? Ahelyett, hogy a globálkomprádorokat kárhoztatnák roncstársadalomba süllyedésükért, még a végén minket, államtitkárokat kárhoztatnának és egy kárhoztató webproli kellemetlen tud lenni.

Nem én voltam tehát a főkonstruktőr, hanem a globálSZDSZ meg a lokálSZDSZ tagozata, én hol privatizáltam, hol a leplet rántottam le a szivattyúsokról több száz oldal terjedelmű népszerű ismeretterjesztő közgazdaság-politológiai szakmunkákban. Így teltek-múltak az évek, míg bekövetkezett, amire sose számítottam.

Viktor lett a Vezér, nekem pedig azt kellett megmagyaráznom, hogyan lehet egyszerre globális harcot folytatni a globálbirodalom ellen és ugyanakkor pénzt kapni tőlük.

Meg kell mondjam, leizzadtam, de felnőttem a feladathoz! Íme a magyarázat, miért lehetett Viktor előbb Vezér, majd most király. Hát azért, mert győztünk. Nem egyszerűen mi, globál- és lokálSZDSZ által megtaposott államtitkárok győztünk, hanem a magyarság en bloc. A Birodalom rábólintott arra, hogy kevesebbet szivattyúzik innen, cserébe pedig Viktor rendet tart. Nem lesz permanens polgárháború, mint Ukrajnában vagy mint 2006-ban Magyarországon, hanem rend lesz. 15-20 évig rend lesz és nyugalom.

És hogy milyen módon tart rendet Viktor király és miért nem volt rend uralkodása előtt? Az csupán eszközvita, nem tartozik másra, mint ránk, államtitkárokra és egyéb kollégákra.

Egy Vezér jellemfejlődése

A világsajtót egy döbbenetes felvétel járja be. A CNN kamerája elkapta, amint Obama elnök és Barroso a mi Viktorunk sorsáról beszélgetnek. Obama jól hallhatóan azt mondja: "Who the fuck is Orban?"

Kábé ennyit várhatunk a Nyugattól meg az ő demokráciájától. Ha valahol a világban egy kis ország végre szabadságharcot hirdet a birodalmi elnyomás ellen és követelni kezdi, hogy fizessék már végre ki rendesen, akkor a Birodalom nem képes egy kicsit mélyebben a bukszájába nyúlni, hanem beveti a csúcsfegyvereit, a globálmédiát, a globálpénzt és a globálmultikat. Azok pedig percek alatt képesek lerendezni egy mégoly erős demokratikus felhatalmazással rendelkező vezetőt is, aki megígérte a kampányban az alkotmányozást meg a gazdasági szabadságharcot, kapott rá kétharmados felhatalmazást és a nép akaratát végrehajtva fényesebb jövő felé kormányozza országát.

Ez volt Batthyány és Nagy Imre sorsa is, kikkel Viktor, a Vezér teljesen összemérhető. Viktor birodalmi szupersztárként indult, de bukása hamar eljött, ahogy szembefordult a Birodalom érdekeivel. Innen támadt fel a mi Viktorunk, mint egy főnixmadár, mint egy homéroszi Kharübdisz és kerültem vele együtt kormányra 1998-ban. Na ezt már nem tűrte a Birodalom, hogy egy Igazlátó (én) sugdosson Viktor, a Vezér fülébe. Ezért lett Viktor megbuktatva 2002-ben meg 2006-ban és hogy miért kerülhettem újra hatalomra Viktorral 2010-ben teljhatalmú felhatalmazással, azt nem is értem.

De ha már megszereztem a helyet a tűz mellett, nem fogom hagyni, hogy kiénekeljék a számból. Viktor sorsa az én sorsom is és innen üzenem a Birodalomnak, hogy ha Viktort bántják, úgy járnak, mint a Habsburg Birodalom vagy a Szovjetunió. Meg fogtok bukni és akkor majd látni fogjátok, hogy a Viktor bántása volt a bukásotok kezdete.

Úgyhogy jobban jártok, ha nem piszkáljátok a Viktort meg engem.

Ugatnak a pénzfegyverek

Kibújt a szög a zsákból! Hallom ám a Külföldi Rádióban - amit persze a terrormédia valamilyen okból nem sugároz Magyarföldön - hogy befektetők érdeklődnek a magyar eszközök irányában, mert olcsók. Így működik a globálhatalom tömegpusztító fegyvere, a pénz. Mondvacsinált okokkal leminősítenek, aztán felvásárolnak. Semmi, egyszerűen semmi nem indokolja, hogy velünk ez történjen, hacsak nem az, hogy akik pénzt szoktak nekünk adni, azok nem adnak, mert nem bíznak a kormány szavában. Ami teljes egészében konstruált hisztéria, mert mi a "bizalom"? Bizalom az, amit én érzek Orbán Viktor irányában, hiszen ő eddig mindig megcsinálta, amire kértem. Bizalom tehát van, vagyis a "leminősítések" csak a hitelminősítőket "minősítik". Napnál világosabban derül ki, hogy ők is a Tőke egyszerű kesztyűbábjai, kizsákmányológépezete papucsának az orrán a pamutbojt.

Azt gondolná a szakrális elit, hogy ezt meghallván a roncsmagyarok rájönnek, mi a kibontakozás útja, ők is elkezdenének bízni a kormányban, ily módon érvén el felminősítésünket. De ezek a pincérgerincűek, ezek a rút szibarita vázak, ezek a hegedűshadnagyok ahelyett, hogy kaszára-kapára kapva csóvát dobnának a Tőke ocsmány rémerődjére, inkább a kormányban nem bíznak. Ezt tette az elmúlt 20 év balliberális tudatrombolása, a terrormédia gennyfröcskölése, a szakrális tudatod irtó bérenckommandó. Ezért nem lehet a roncsmagyarokra bízni sorsuk alakítását, ezért kell a szakrális elitnek üstökön fogni e mocsárlakókat és egy szebb jövő felé rugdosni őket szorgosan.

Egy, csak egy ember emelkedik ki sziklabércként a pénzfegyverek e hisztérikus ugatása közepette. Orbán Viktor az, a Vezér. Amíg Ő áll, a komprádortőke lakájai veszélyben vannak és ők ezt tudják is. Ezért koncentrálják tömegpuszító fegyvereiket pont Őreá.

El sem merem gondolni, mi lesz, ha elérik sőtét céljukat.

Hinmusz Tirpákiának

Mivel a nemhaladár anthem (a másik az, ugye, elavult görög szó) egy hupikék-törpike szintjén létező fiktív alakhoz szól, ezért legitimitása megkérdőjelezhető, és mellesleg múltbarévedő attitűdje miatt rossz üzenetet hordoz, javaslom, írjunk egy új, élő, tettrekész himnuszt Tirpákiának.

A magam szerény részéről - fölbátorodva KGB minapi javaslatán - egy örökbecsű irodalmi értékként számon tartható művet ajánlanék figyelmükbe, mely sok vihart kavart már, de aktualitásához most sem fér kétség.

Igény esetén a jogdíjat Magyar Gy. dr. ügyvédi irodájával némi vörösiszapkárpótlási jegy fejében elrendezem a jogutóddal (15% az enyém, ebben már KGB 25%-a is benne van).

Lássuk hát:

Csak két kezem van s csak egy életem,

mint bárki másnak, s egy őrült golyó,

egy véletlen, egy buta tőr elég,

hogy elpusztuljak, mint akárki más.

Csak két kezem volt, csak egy életem…

S lett millió! – mondom ma. – Én vagyok

a nép, az ország: minden porcikám

és minden percem és gondolatom

szétosztogattam s egy-egy katona,

egy-egy élet lett mind: akaratom

vérben és húsban iker másai:

mind egy célt lát, és ami áldozat

esik, ma már nem esik céltalan.

A cél: én vagyok, a cél: én magam,

s még valami, amit magam sem értek

s ami mégis él, ahogy a vetésben

az aratás, ahogy bennem a nép:

e titkos cél úgy használ engem is,

ahogy másokat én, vagy ahogy a

boly a hangyát, a kas a méheit.

Mondják, kegyetlen és őrült vagyok,

szörnyetegnek lát az idegen önzés:

zümmög a vak ideológia!

A nagyobb jog, a még nagyobb igazság,

a természet ereje söpri el

az ellenséges torlaszokat a

zűrzavarból a megváltás felé.

Én erő vagyok, s ahogy díszeim

a tudomány, a művészet s a nők,

úgy eszközöm, ha kell, a terror is,

amelyet oly jól ismer Jehova.

A végzet vagyok, az egyetlen út.

S most jön a próba. A harc! Amit eddig

csináltam, mind csak előkészület volt.

Elbúcsúztam magamtól. Hogy mi lesz,

én is csak sejtem. Testem óriás

keretté tágult. Legnagyobb alázat,

te, legnagyobb hit, segíts meg! Segíts

te is, szerencse! Minden kész. Jelen

vagyok az ország hetven városában,

ötszázezer szuronyban mutatok

a főváros felé, egy óra mulva

monitoromon eldördül a jel:

én megszűnök és szívem árama

megindítja az új rend gépeit.