Szebb jövő

1956 október 23-a évfordulója következik és mint mindig ilyenkor, kérdések merülnek fel bennem. Csak kérdezek itt, nehogy valaki azt higgye, hogy bármiféle álláspontot az '56-os sajnálatos eseményekkel kapcsolatban el akarnék foglalni, de hát a kérdéseket csak fel kell tennie valakinek, ha a sokat szenvedett magyar nemzetnek szebb jövőt akarunk, nemde?

Első kérdés, ami felmerül, hogy miért is harcoltak ezek 1956-ban? Netán a pártállam hívői egy idegen hatalom kollaboránsai voltak? Netán a forradalmárok egy másik idegen hatalom kollaboránsai voltak? Ha a védők és a forradalmárok mind kollaboránsok voltak, akkor hol voltak a magyarhitűek? Netán ők felismerték, hogy nem kérnek az idegen hatalmakkal való kollaborálásból, viszont kérnek szebb jövőt bőséges malacpöri és méltó (!) élet képében?

Aztán ha már így felmerül a kollaborálás, mik voltak azok az idegen hatalmak, amelyekkel a forradalmárok és a védekezők kollaboráltak? Netán nem is több idegen hatalom volt, hanem csak egy? Amely egyetlen idegen hatalom a liberális és demokrata diktatúrát erőszakkal terjesztő pusztító világerő volt, amely már ezer éve akarja kiirtani a magyarságot? És amelynek célja az, hogy a magyarság ne kapja meg a bőséges malacpörit és a méltó (!) életet?

Csak kérdezek.

Ha ez így van, miért nem csinálunk már múzeumot az elmúlt Köztársaság terének elmúlt kommunista pártházából?

Kollaboránsok

Kádár-rendszer. Beszélnünk kell-e róla? Tudunk-e beszélni róla? Nem esünk-e véletlenül abba a hibába, hogy netán megítélünk olyan embereket, akik akkor élték az életüket, mondjuk engem?

Mert nagy hiba volna, ha a mai helyzetben, amikor ugyanazon Birodalom csizmái alatt nyögünk, mint a Kádár-rendszer idején, a mai világlátásunk alapján ítélnénk meg embereket, akik akkor csak azt tették, amit a nemzet túlélése megkövetelt. Kollaboráltak a Birodalommal? Kollaboráltak. Miért, a mai bérrabszolgák nem kollaborálnak? A mai Idegenpártiak nem ássák alá a nemzetstratégiai érdekeket ugyanolyan lendülettel, mint azok, akik kényszerből kollaboráltak a Birodalommal a Kádár-rendszer idejében?

Mint ahogy mi kollaboráltunk a Birodalommal a Kádár-rendszer idejében?

Fogas kérdések ezek. Ebből a perspektívából megítélve 1956 is bonyolultabb. Mi, Látók, tudjuk, hogy 1956-ot igazából Lenin szervezte, hogy létfoszthassa a szakrális magyar nemzettestet. De ez mindegy is, mert még ha 1956 harcosai hősök is lettek volna, akkor is az volt, hogy az egész szakrális magyar nemzet nem halhatott meg hősiesen, azt meghagytuk a kevés számú hősnek. Nekünk túl kellett élnünk és ez azt jelentette, hogy meg kellett alkudnunk a Birodalommal és megtennünk, amit meg kellett tennünk.

Meg kellett tennem, amit meg kellett tennem.

Most akkor visszatérnék a Kádár-rendszer örökségére. Mi is volt az, amit meg kellett tennünk, amit meg kellett tennem. Még véletlenül se az, hogy megettük az utánunk következő két-három generáció jövőjét. Vagy ha netán mégis megevődött az a jövő, akkor se mi, a magyar föld lakói, az őselemek termelői ettük meg, a falvak igaz magyarsága ette meg, hanem valaki az iparbárók közül a városban. Bizonyíték kell? Tessék, ha megettük volna a jövőt, akkor nem élelmiszert exportálunk, ami maga az életszínvonal – hiszen több malacpöri magasabb életszínvonalat jelent – hanem megettük volna azt az élelmiszert. Ehelyett ipari nagyrendszereket importáltunk és mosógépet építettünk. Ez is bizonyítja, hogy nem a falvak igaz magyarsága, a föld emberei ették meg a jövőt, hanem a mosógépgyártók. Akik nem mi vagyunk.

És itt eljutok ahhoz a kérdéshez, hogy akkor mi volt a rossz a Kádár-rendszerben? Mert ugye volt gyarapodás, volt vájlingszaporodás, volt életszínvonal, a roncstársadalmisták pedig fel voltak zárkóztatva. Nos, volt rossz a Kádár-rendszerben. A baj forrása ott volt, hogy dolgozni lehetett sokat. Ami egyben azt jelentette, hogy ha akartad azt a mosógépet, akkor meg kellett tenni, amit meg kellett tenni. Kinek hajlongani a bütyökmagföldeken, kinek az állampártban ténykedni.

Emiatt aztán mindannyian tönkrementünk egy kicsit. Ki a bütyökmagföldeken való hajlongásban, ki a szakrális nemzetérdek állampártban történő képviseletében.

Na ezért van az, hogy ami jár, az jár. Fizesse meg a Nyugat.

Dilemma

Hát az valami elképesztő, milyen zűrzavar van a fejekben, főleg a konzumidiotizmus és deszakralizáció által szétroncsolt Nyugaton. Azt írja ez a véleményterrorista, hogy 1848, 1956 és az arab rabok lázadása egy napon emlegethető.

A különbségek nyilvánvalóak.

1848-ban deszakralizáltak a jakobinusok és ha Haynau nem tesz rendet, akkor a konzumidiotizmus és a demokrácia hamarabb kezdte volna meg eszetlen pusztítását. 1956-ban szakralizáció volt. Hogy miért? Szakralizáció volt és kész, közben pedig elképesztő fejlődés a szovjet globalogazdik kegyelméből.

Akkor térjünk át az arab világra.

Egyfelől van az iszlám, ami egyfelől szakrális - pont egy vallás ne lenne szakrális? -, másfelől pedig hiába szivattyúzták a globaloböllérek diktátor-bérrabszolgái, a növekedést nem tudták megakadályozni, ezért a rengeteg gyerek. Másfelől van a demokrácia, ami deszakrális és konzumidiotizmust hoz.

Nem kérdés, hogy ebben a titáni harcban egy szakrális nemzeti magyarnak melyik oldal mellé kell állnia.

1956 valódi arca

Megint ég a pesti utca. És tudjátok miért, elitek? Mert van ez a tipikusan hülyemagyar, lúzer ünnep október 23.-án. Minek? Minek ezt ünnepelni? Inkább sírni kellene és rajzfilmekben elmagyarázni a hülyemagyaroknak, hogy lázadozni nem szép dolog ám. Kádár Jánosnak, 1956 igazi vívmányának pedig szobrot kellene állítani.

Mindez azonban még mindig kurvára messze van a szomorú igazságtól, elitek. 1956-tal kapcsolatban hazudtak nektek és ha tudnátok az igazságot, akkor Nagy Imre szobrot mennétek döntögetni, nem Feri beszédét megzavarni az Operában.

Egyáltalán nem úgy volt semmi 1956 október 23.-án. A nagypapim elmondta az igazságot. Hallgassátok és terjesszétek, hát ezért van ez a blog.

Azt hiszitek, hogy forradalmár fiatalok harcoltak az utcán? Egy fenét. Azokat a szerencsétlen fiúkat fehérbűnözők küldték a tankok ellen.

A nagypapim azt mesélte, hogy hát ugye voltak hibák és a Párt vezetői éppen a népre akartak volna hallgatni, mi fáj neki, amikor Nagy Imre és bűnöző bandája összeesküvést szőtt. Rosszat akartak tenni az országnak és persze anyagi érdek is volt a dologban. Arra gondoltak, ha szétlövetik a várost, az újraépítési pénzekből szépen megtollasodnak. Most már csak a szovjet csapatokat kellett valami módon provokálniuk.

Ezek a kedves orosz mackók akkor éppen itt voltak, mert korábban mi, hülyemagyarok nem viselkedtünk valami szépen velük. Bocs, ti, hülyemagyarok nem viselkedtetek szépen. Nem akartak semmi rosszat, de hát mit tehettek, amikor Nagy Imre és bűnbandája által megszédített fiatalok elkezdték őket dobálni Molotov-koktéllal? Először szépen megpróbálták lebeszélni őket, de aztán addig dobálóztak a fiatalok, hogy hát visszalőttek. Mi mást tehettek volna?

Nagy kavarodás volt és sok ház kiégett. De nehogy azt higgyétek, hogy Nagy Imréék megszerezték az újjáépítési pénzeket! Nem, dehogy! Kádár János leleplezte őket és megkapták méltó büntetésüket.

Konkrétan felakasztották őket.

Megérdemelték, nem? Hát akik tankok ellen küldenek fiatalokat, azok lógjanak, nem?