Kollaboránsok

Kádár-rendszer. Beszélnünk kell-e róla? Tudunk-e beszélni róla? Nem esünk-e véletlenül abba a hibába, hogy netán megítélünk olyan embereket, akik akkor élték az életüket, mondjuk engem?

Mert nagy hiba volna, ha a mai helyzetben, amikor ugyanazon Birodalom csizmái alatt nyögünk, mint a Kádár-rendszer idején, a mai világlátásunk alapján ítélnénk meg embereket, akik akkor csak azt tették, amit a nemzet túlélése megkövetelt. Kollaboráltak a Birodalommal? Kollaboráltak. Miért, a mai bérrabszolgák nem kollaborálnak? A mai Idegenpártiak nem ássák alá a nemzetstratégiai érdekeket ugyanolyan lendülettel, mint azok, akik kényszerből kollaboráltak a Birodalommal a Kádár-rendszer idejében?

Mint ahogy mi kollaboráltunk a Birodalommal a Kádár-rendszer idejében?

Fogas kérdések ezek. Ebből a perspektívából megítélve 1956 is bonyolultabb. Mi, Látók, tudjuk, hogy 1956-ot igazából Lenin szervezte, hogy létfoszthassa a szakrális magyar nemzettestet. De ez mindegy is, mert még ha 1956 harcosai hősök is lettek volna, akkor is az volt, hogy az egész szakrális magyar nemzet nem halhatott meg hősiesen, azt meghagytuk a kevés számú hősnek. Nekünk túl kellett élnünk és ez azt jelentette, hogy meg kellett alkudnunk a Birodalommal és megtennünk, amit meg kellett tennünk.

Meg kellett tennem, amit meg kellett tennem.

Most akkor visszatérnék a Kádár-rendszer örökségére. Mi is volt az, amit meg kellett tennünk, amit meg kellett tennem. Még véletlenül se az, hogy megettük az utánunk következő két-három generáció jövőjét. Vagy ha netán mégis megevődött az a jövő, akkor se mi, a magyar föld lakói, az őselemek termelői ettük meg, a falvak igaz magyarsága ette meg, hanem valaki az iparbárók közül a városban. Bizonyíték kell? Tessék, ha megettük volna a jövőt, akkor nem élelmiszert exportálunk, ami maga az életszínvonal – hiszen több malacpöri magasabb életszínvonalat jelent – hanem megettük volna azt az élelmiszert. Ehelyett ipari nagyrendszereket importáltunk és mosógépet építettünk. Ez is bizonyítja, hogy nem a falvak igaz magyarsága, a föld emberei ették meg a jövőt, hanem a mosógépgyártók. Akik nem mi vagyunk.

És itt eljutok ahhoz a kérdéshez, hogy akkor mi volt a rossz a Kádár-rendszerben? Mert ugye volt gyarapodás, volt vájlingszaporodás, volt életszínvonal, a roncstársadalmisták pedig fel voltak zárkóztatva. Nos, volt rossz a Kádár-rendszerben. A baj forrása ott volt, hogy dolgozni lehetett sokat. Ami egyben azt jelentette, hogy ha akartad azt a mosógépet, akkor meg kellett tenni, amit meg kellett tenni. Kinek hajlongani a bütyökmagföldeken, kinek az állampártban ténykedni.

Emiatt aztán mindannyian tönkrementünk egy kicsit. Ki a bütyökmagföldeken való hajlongásban, ki a szakrális nemzetérdek állampártban történő képviseletében.

Na ezért van az, hogy ami jár, az jár. Fizesse meg a Nyugat.

Hazudik az IMF

Kísértet járja be Európát: napnál is világosabb, hogy hazudik az IMF. Ez a grafikon alant a bizonyíték.



Napnál is világosabban látszik, hogy a görögök töpörödnek, pedig az IMF nem ezt ígérte. Az IMF azt ígérte, hogy lesz egy kis töpörödés, de aztán újra növekedés következik. Most ne menjünk bele abba, hogy tudományosan bebizonyítottam, hogy növekedés eleve nem lehetséges, ontológiailag és létfilozófiailag se. A lényeg az, hogy az IMF létértelmezése bizonyítottan hibás, aki az ő receptjüket követi, azok úgy járnak mint a görögök. Így jártunk volna mi is, ha bölcsen nem hajintjuk ki az IMF-et az ajtón. Akkor lenne nálunk is töpörödés, 7 meg 9 százalékos, csakúgy, mint Görögországban.

Most meg van 0% körüli. Az annyi, mint 7% relatív növekedés az IMF-hez képest. Nesztek, növekedésfétisiszták, itt van nektek egy kis növekedés, amit a nemzet kormánya ért el.

Nem, mintha meglepetés lenne, hogy ha nem a nemzet van kormányon, akkor csak töpörödés, létpusztulás, sír, melyben nemzet süllyed el vár a magyarságra. Az IMF utasításainak megfelelően Rákosi és Kádár alatt sem kapta meg a magyar, ami jár.

Kell-e több bizonyíték, hogy ki akarnak irtani minket?

Kinek a felelőssége?

Majd pont Kádár János ne próbálta volna megfosztani a nemzettörzset egy kis szakrális lóvétól. Emlékszem, a 70-es és 80-as években, amikor még nem vetettem el a közgazdaságtant, mint burzsoá áltudományt, TAKARÓ volt a projekt fedőneve, amelyben azt modelleztük, hány zsömlét ehet meg egy egységmagyar max. Egy színmagyar ha csak meghallja a takarót meg a nyújtózkodást, azonnal tudja, hogy megpróbálnak elszedni tőle valamit, ami joggal az övé. Azóta ugyanaz a történet megy újra és újra, muszájkádárok nyúlkálnak a családüzemek zsebeibe, megfosztván a magyarságot a réges-régen megérdemelt jobbléttől.

Mert megfosztották, afelől ne legyen kétségünk. A mai globálkomprádor elitünk egyik igazmondó tagja joggal kampányolhatna egy ilyen szöveggel:

Rosszabbul élünk, mint 32 éve!

Kimondani ezt a nyilvánvaló igazságot senkinek sincs mersze. Mert ha valaki kimondaná, hogy nem lett jobb, akkor 8 és félmillió nemzettárs számoltathatná el joggal, hogy az adósság meg honnan lett? Volt napi három zsömle 1978-ban meg van ma is, honnan nőtt az adósság?

Ezt kérdezem én is, mint szakértő közgazdász. Hadd világítsam meg egy példával. 1978-ban egy családüzemnek volt egy lakása, egy autója és szájanként valamint naponta három zsömléje. Ma van egy lakása (amíg el nem veszik), egy autója (amíg van bele benzin) és szájanként három zsömléje. Itt a kulcsszó a szájanként, mert amíg 1978-ban a két termelő szájhoz még három nem termelő szájat vehettünk, addig ma is három nem termelő szájat vehetünk a két termelő szájhoz, csak a nem termelő száj nem gyerek, hanem én vagyok, a 60 éves megmondósztár. Közben volt egy kis (nem sok!) Antalya és gyűlnek a fejünk felett a vaskor árnyai, melyek azonban csak a természettől elrugaszkodott hanyatló Nyugat kváziáruit érintik (úgy mint benzin), de nem a természetjavakat (mint ivóvíz). De ami sokkal inkább volt, az a komprádorszivattyú, ami a termelő szájak szerény vagyonkáját is igyekezett elszivattyúzni. Ezért voltak kénytelenek a termelő szájak hitelt felvenni, a családüzem teljes csődbe menetelét megakadályozandó.

Ezen közgazdaságtani bizonyítás után egyértelmű, hogy a családüzemek által felvett hitel is a Birodalom bűne. Megfizetni is ezért a globálkomprádoroknak kell.

Újraelosztás

Hányszor és hányszor leírták, hogy Orbán kádárista! Hányszor és hányszor leírtam, hogy Orbán kádárista! Sokszor.

Talán mégsem volt az olyan jó ötlet.

Mert ki a fasz gondolta, hogy ettől csak jobban tetszik majd a hülyemagyaroknak? Pedig így történt. A hülyemagyarok titkos kádáristák, melyen csak egy Kádárról szóló film segített volna. Sajnos erre se volt pénz, mint oly sok más fontos projektre se, mint például a modern képmesék folytatása vagy tananyag a kisiskolásoknak a tőzsde működéséről..

Jó, akkor próbáljuk máshogy. Ha Kádár jófej, akkor Orbán ne legyen kádárista, ez csak megzavarja a progresszió üzeneteit. Orbán nemkádárista és ezt mindjárt be is bizonyítom, csak előbb jöjjön egy kis politikai gazdaságtan alapozás.

A piaci versenygazdaságban úgy megy, hogy mindenki kimegy a Piacra és ott versenyez a Verseny objektív és szigorú bírái előtt. Aztán a nap végén amit szerzett, azt mind odaadja az államnak. Az állam pedig megállapítja, kinek mennyi jár és ki szerzett különös érdemeket. Ennek alapján a közösből újraeloszt. Ezért hívják ezt a folyamatot újraelosztásnak.

Orbán viszont képtelen az osztást komolyan és szakértő módon lefolytatni. Ahelyett, hogy tudományosan kiszámolná, a piac-szocialista irányítási modell szerint ki mennyivel részesedett a közösből, egyszerűen el sem veszi a Piac és a Verseny résztvevőitől a jószágokat.

Ilyet Kádár nem csinált volna.

A megértés végett mozgóképen is:



Ez önmagában még nem baj. Kibírt ez az ország 150 évnyi török uralmat is, akik szintén nem a piac-szocialista modell szerint osztották el a jószágokat.

Viszont ha Orbán 4 évnél tovább csinálja, akkor vér fog folyni.