Antalyai hangulat

Basszátok meg, késett a gépem.

Az úgy volt időzítve, hogy a Mestert visszatérésekor egy hatalmas, színes antalyiai nyaralási beszámolóval vidítom fel. Erre fel a fapados pilótája közölte, hogy nem repül. Hogy műszaki hiba meg ilyenek. Nem tudom, mit képzelnek ezek a pilóták, rendes, kapitalista világban ilyenkor kirúgják a hülyegyereket on spot és keresnek egy olyan pilótát, aki hajlandó repülni. Ezek meg ott alkudoztak vele, hogy jó, akkor hoznak alkatrészt, de a repülőgépszerelő meg nem dolgozott éjszaka (!), így lekéstem a Mester szezonnyitó írását.

A többi blogger pedig ... hadd ne utaljak a cím fájdalmas hiányára, amely pedig egy érdemi és nívós postnak oly szerves része.

Antalyiában jól éreztem magam. Törökország olyannyira jó kezekben van, hogy katkót egy darabot se láttam. Juszef, a recepciós mosolygott is sejtelmesen, amikor megkérdeztem, hogy a katkóktól kell-e itt tartani és megnyugtatott, hogy azokról alaposan gondoskodnak.

Kimondom nyíltan, szinte fájt, amikor a mi hígfos országunkba visszaérkezve már a repülőgép ablakából láttam egy katkó templomot. Vagy nácireformátusat, messziről nem volt egyértelmű. Nem számít, a lényeg, hogy ezek csak itt tombolhatnak. Nem is véletlenül köpöm a vitriolt irányukba mintegy rutinból.

Na de hagyjuk a hülyevallásosokat a buzi papokkal együtt. Azt tudjátok, hogy nincsen minden faluban dömper? Erre most jöttem rá, amikor kellett volna egy Tiszatirpákon, a családi nyaralónál egy békétlenkedő szomszéd megrendszabályozására. Hozni kellett a dömpert egy szomszéd faluból, mintha bizony egy mobilpap lenne. Jelzem, Antalyában rend van és ott minden eldugott biszbasz faluban van müezzin. Ha egyszer én itt is rendet vághatnék ...

Villanyoszlop minden faluban van, de dömper csak minden tizedikben.

Mi következik ebből, elitek?

Azt, hogy be kell zárni a falvak kurva iskoláit és postahivatalait a picsába!

Utána majd a villanyoszlopon is elgondolkodunk.