Lóváltás

Megesett, hogy szakrális őseink olyan hevesen hadakoztak a Birodalom ellen, hogy kidőlt alóluk a ló. Ilyenkor történt meg az, amit a magyararcúak hagyományaiban lóváltásnak neveztek. Ekkor otthagyják a döglődő, további harcra képtelen lovat és friss csataménre nyergelnek át.

A Fidesz csalódás volt, nemzettársaim. Ideje Pótvezért keresni.

Honderű

Bazmeg, megsértették a magyar Himnuszt. Mondjuk nem tudom, mit lehet azon a nyomorult siránkozáson, azon a csoffadt, szánalmas rimánkodáson megsérteni. A Himnusz már csak olyan, mint egy papírzsebkendő, aki arra jár, beletörli az orrát. Én konrétan a magyar Himnusszal még ezt nem tettem meg - nem úgy az Orbán - de a székely Himnuszról már elmondtam a véleményemet.



A helyzet az, hogy a Himnusz nem teszhet mindenkinek. Ne legyünk már olyan monolitikusak, mint az átkosban, amikor eszi-nem eszi, csak egy Himnusz létezett és azt kellett mindenkinek szeretnie. Eljött az idő az Egyéni Himnuszok megalkotásának és az a rapper - hányok a nevét is kimondani - pont ezt tette. Megalkotta az első személyre szabott Himnuszt. A kortársai persze ellenségesen fogadták és meghurcolták érte.

De majd egyszer megértik és megköszönik.

Megakomplexum

Néha én is tévedhetek, kedves olvasóim. Beismerem, hogy a nyári forradalmi hevületben egy kicsit elszaladt velem a ló, amikor együttdübörgést vízionáltam Kínával. Azóta Kína visszahúzódott a szakrális csigaházába, én pedig itt maradtam egy vesztett szabadságharc megroskadt díszletei között.

Kína egy csalódás volt. Kína ugyanolyan kizsákmányolt erőforrás, mint mi vagyunk.

Kondratyev zseniálisan látta meg, hogy negyvenévente új csúcsokra hág a kizsákmányolásipar. Az elmúlt 40 évben az történt, hogy a tőkepénzt impulzusokká alakították és ezek az impulzusok száguldanak fénysebességgel a megakomplexumok között. Mondanom se kell, egy munkaerőtőkés akármilyen gyorsan futhat, esélye sincs utolérni a pénzimpulzusokat. Ezek a pénzimpulzusok pedig drámai sebességgel gyülekeznek nyugatról keletre az ázsiai termelési mód által szakralizálódott munkaerőtömeg lefejtésére, pusztuló, hanyatló skanzeneket hagyva maguk mögött nyugaton. Mi pedig nyugaton hiába kapkodunk, kénytelenek vagyunk bővített újratermelést nem biztosító összegekért áruba bocsátani munkaerőnket. A Birodalom a munkátlanság után már a hitelből élés útját is elzárta előlünk pénzügyi tömegpusztító fegyvereivel.

Dolgozni kell. Akármennyire is nem szakrális a pénztőke által ránk kényszerített robot.

Vesztettünk. Elintéztek minket. Minden út bezárult a fenntartható életszínvonal előtt. Ezt a kört elbuktuk.

Itt az ideje, hogy elkezdjük szervezni a következő menetet.

Útelágazódás

Sötét órák ezek, fajtársaim, így reggel öt óra felé. Szakrális népek az évnek ebben a szakában kezdték el várni a Fényt, reménykedve, hogy egyszer majd reggel ötkor is el lehet látni a ceruza végéig. Nemszakrális vaskorunkban ilyenkor kezdjük el várni a végpusztulást, amikor már a szennymédia által sztárolt Tracey Chapman sem tudja enyhíteni a Prozac-túladagolás által okozott depressziót.

Ki gondolta volna, hogy a Birodalom megnyomja a gombot?

Én egy pillanatig se gondoltam volna. Arra számítottam, hogy úgy lesz, mint mindig. Lesz egy kis szabadságharcos csihi-puhi, utána alkudozás a majtényi síkon, végül pedig a Birodalom belátja, hogy olcsóbban megússza, ha fizet. Így viselkedett minden épeszű Birodalom eddig, mivel ezeket egy Vezér vagy egy szűk klikk irányította, akik tudták, mit kíván az ésszerűség.

De ezek? Ezek képesek és nem fizetnek, amivel a világ pusztulását idézik elő. Reggel ötharmincra jár már és még mindig töksötét van, így csak töksötét alternatívák jutnak az eszembe, miért lehettek ilyen felelőtlenek.

• Az első lehetőség, hogy a Birodalom nem is emberi, csak élősködik az emberiségen. Pont, mint a szcientológusok parazitái. Én az ilyesmiben nem hiszek, ahogy az Aranykor-mítoszban sem, hiszen református vagyok. De azért játsszunk el azzal a gondolattal, hogy a Birodalom nem emberi. Ez esetben az emberi szenvedés, amikor elvesznek egy hitelből vett Suzuki Swift-et, egy kicsit sem hatja meg őket. Az ilyenektől nem várhatunk könyörületet, ezért nem is kell könyörületesnek lennünk.
• A második lehetőség, hogy a Világfalót már elindították és már a birodalmi bürokraták se tehetnek semmit. Üres tekintettel nézik, ahogy a teremtményük felfalja a bolygót és őket is vele együtt. Talán még reménykednek, hogy a kibersárkány őket hagyja deszertnek vagy talán már teljesen feladták. Akár sajnálhatnánk is őket, ha nem mi lennénk a sárkány vacsorája. Akárhogy is, most már ők nem számítanak.
• Végül az utolsó lehetőség, hogy a Birodalom urai emberek és még van hatalmuk. Ebben az esetben még elérhetünk döntetlent, mint a Rákóczi-szabadságharc, 1848 és 1956 esetében. Oda kell menni hozzájuk, megnevezni őket, hogy lám, ti Urak, hiszen ti ... most nem folytatom, nem lenne politikailag korrekt.

Útelágazódáshoz érkeztünk. Vagy alkuszik a globálbirodalom, vagy elfelejthet minket. Garantálom, hogy ha nem hajlandók tisztes feltételekkel megállapodni, nem veszek tőlük semmit és nem fogyasztok a szennymédiájukból, valamint erre bíztatom majd ezen blog és az Elle magazin olvasóit is.

Akkor majd megtanulják.

Relatív

Megeshet, hogy Feri elkúrta. Igen, nem volt tőle szép, hogy majdnem a falnak ment, de végül elrántotta a kormányt és nem volt leminősítés.

Most meg az Orbán nem rántotta félre időben és lett leminősítés.

Nagyon gondolkozzatok el azon, ki a rosszabb. Feri majdnem elkúrt, Orbán elkúrta. Na jó, Feri elkúrta, ezt már nem lehet visszaszívni, bármennyire is szeretném. De akkor Orbán elkúrtabbta.

Egyedül a Birodalom ellen

Minden korban létezik a Birodalom (van amikor birodalmak is, az egyetlen Birodalom

sok-sok kis részlege, amelyik valami részletkérdésem összeveszett). De nemcsak a Biro-

dalom létezik, hanem léteznek hősök is, akik szembeszállnak a Birodalommal.

Ma egy ilyen hősre szeretném felhívni a figyelmet.

300 évvel járunk Krisztus születése előtt, akárcsak ma, a Birodalom akkor is a szabad-

ságszerető görögök megtörését tartotta az egyik fő céljának. (A magyarok akkor még

az eredendő szakralitás állapotában éltek a sztyeppén, így a Birodalom manipulációi nem

hathattak rájuk). A Birodalmat akkoriban Róma és Karthágó képviselték. A szabadság-

szerető görögöknek azonban volt egy titkos fegyvere. Egy zseniális gazdasági miniszter,

aki kétharmados felhatalmazás birtokában cselekedhetett.

Ez Pyrrhos nevű miniszter tudta, hogy noha országa kicsi és szegény mégsem kerülheti el

küldetését. Miután megállította a belső kártevők aknamunkáját felkészült a Birodalom

elleni végső ütközetre. Pyrrhos háborút hirdetett az államadósság ellen és seregével

megindult a Birodalom székhelye ellen, ahol a hitelminősítők döntöttek a világ sorsáról

két infernális orgia között.

Nade jeges félelem költözött a szívükbe, amikor a hős Pyrrhosz elefántjai végigdübörög-

tek a Birodalom gőgös központja felé vezető úton. Még a Birodalom két egymásra acsar-

gó részlege is békét kötött. De ez sem volt elég. A hős sikert sikerre halmozott. Végül

aztán a Birodalom meglelte a hős gyenge pontját. Új komprádorokat toborzott, akik

egy Antigonosz nevű (aki természetesen valójában éppen Progonosz volt, és ez a név

csak a Birodalom médiamanipulációs technológiájának a bizonyítéka) főkomprádor

vezetésével átverték az állítólagos adóemelések miatt zúgolódó népet (noha Pyrrhos éppen-

hogy adócsökkentéseket vezetett be) és kikezdték a kétharmados támogatottságú együtt-

működési rendszert. Ez megakadályozta a hős győzelmét, amely már csak karnyújtásnyira

volt. A Birodalom időt kapott erői újracsoportisítására és végül győzedelmeskedett.

Mi a tanulság ebből? Bízzunk a sikeres pénzügyminiszterekben és ne higyjünk a Birodalom

hazug progandájában. Ne kövessük el újra a görögök hibáját, akik nem bíztak Pyrrhosban.

Ideiglenes vereség

Kell-e több bizonyíték, mint az elmúlt hetek eseményei arról, hogy mennyire igazam van? A globális pénz-, hatalmi- és véleménybirodalom mindhárom alosztálya nálunk tartotta az éves hadgyakorlatát és a siker óriási. Először a Szivattyúosztály szárazra szivattyúzta a zsebünket holmi korábban felvett hitelek kamatára és befektetéseik hasznára hivatkozva, aztán Fenyítőosztály a száraz zsebünkre mutogatva leminősítéssel és ájemeffel hadonászott, miközben az Agymosóosztály beadta, hogy mindennek az oka a hülye kormány és a lapostévéző nép.

Pedig nem is.

A hármas nyomulás hatására a kormány egyszerűen megadta magát. Ne szépítsük, nadrágjukba csináltak, mint az egri várat eláruló Hegedűs hadnagy. Elvesztették a fejüket és futkostak, mint a bogarak a száraz fűben. Gyáván lekushadtak, amikor pedig a világvégére kellett volna készülniük. Nem fogták fel, hogy ha most meghátrálnak, akkor legfeljebb aközött választhatnak, hogy a magyar fajt lassan vagy gyorsan irtsák ki, amellett pedig biztosan buknak a választásokon. Ha viszont most kitartunk, akkor miénk lehetett volna a teljes győzelem, dúskálhattunk volna a javakban és hihetetlen szaporodásba kezdhetett volna a nemzet.

Ez a szakasz totális vereséggel ért véget. EZEKBŐL ennyi telt. Ne higgyék azonban a globálkomprádorok és lokálügynökeik, hogy ezzel vége.

Az Ellenállás zászlaját ezennel a magasba emelem, hogy az ideális pillanatban a pincékből kitörve a dölyfösöket kiverjük a palotáikból ...