A szupervulkán nyaktilója

Garázdák ledöntötték Orbán Viktor műanyagbábuját azok után, hogy a francia forradalomban milliók pusztultak el, többek között a nyaktiló nevű eszköz által. Talán nem véletlen az egybeesés. A műanyagszobor ledöntői és a nyaktiló működtetői egyaránt egy olyan szociálpszichológiai artifaktum mélyszerkezetébe engednek bepillantást, amit leginkább egy szupervulkánnal írhatunk le ontológiailag.

Amikor egy szupervulkán kitör vagy amikor a műanyagszobrot ledöntik, lenézhetünk a föld kérgén keletkezett lyukba. Lent ott fortyog a láva, ami olyan tűzforró, hogy milliók szörnyű tűzhalálát képes okozni egy pillanat alatt, mindenféle nyaktiló nélkül. Ezzel szemben a francia forradalmároknak a milliók kiirtása nem ment ilyen gyorsan, bár a nyaktiló nagyban elősegítette a folyamatot.

Ezekkel az erőkkel játszadozik az, aki ledöntendő műanyagszobrot emel. Én nem is tennék ilyet, mert a nyaktilót végtelenül deszakralizált dolognak tartom, amivel csak a Birodalom által a nyakunkra ültetett SZDSZ-es francia kriptoforradalmárok élnének. Ezért küldtem törzsmagyarokat a birodalmi komprádorügynökök, a szefárdok és a roncstársadalmisták ellen, mert ők egyfelől megérdemlik, hogy valaki egyszer szigorú hangon elbeszélgessen velük, másfelől pedig amíg kőtörő kalapácsokkal a Birodalom érckapuját veri a megalázott és megszomorított magyarság, addig se az én érckapumat verik azokkal a kőtörő kalapácsokkal.

Óriási felelőssége van az elitnek abban, kit jelöl ki ellenségnek. Az a legkevesebb, hogy ne egy másik elitcsoportot, mert mi van, ha kitör a szupervulkán, feltámad a tenger és elnyeli a jó kis tanácsadói bizniszünket? Innen szólítom fel tehát a francia forradalmárokat: legközelebb másról mintázzanak műanyagszobrot.

Mondjuk egy komprádorügynökről, egy szefárdról vagy egy roncstársadalmistáról. Vagy akár Baalmontról, a bütyökmagtermesztő lobbi vezéralakjáról.

A ganajtúrók helye a szakrális világrendben

Hej, ti ganajtúróbogarak!

Bocs, egy kicsit előreszaladtam. Szóval pusztán a gondolatkísérlet kedvéért tételezzük fel, hogy ti mind ganajtúróbogarak vagytok. Ott túrtok a ganajban, busa fejrészeteket ritkán emelve ki a trágyából. Na most gondoljatok bele, ebben a helyzetben mit tudnátok arról, hogy a világban nem csak trágya van és bogarak, hanem magasabb szintű szellemiség és ezen magasabb szintű tudattartalmak által szőtt összeesküvések is?

Ennyi bizonyíték elég is a köztetek levő, kissé fejlettebb központi idegrendszerrel rendelkező ganajtúrók számára, hogy egy láthatatlan, megnevezhetetlen Birodalom fenekedik a magyarság ellen, hogy kiirtson minket, mint a dodómadarakat. A többi, a törzsfejlődés alacsonyabb szintjén megrekedt egyedet elrettentő példaként fogom felhasználni a megvilágosodottabbak számára.

Tehát kedves elit-ganajtúrók. Beavatlak benneteket az európai gondolkodás egyik legfogasabb kérdésébe, amin a legfényesebb agyak törték magukat a francia forradalom óta. Nézzetek csak le a nemelit ganajtúrókra. Fúj, micsoda primitivizmus! Remélem, elönt titeket az elégedettség, hogy ti a létértelmezés magasabb szintjére hághattatok. És most nézzetek fel rám a ganajból. Szemben veletek, én egy magasabb tudati szinten álló elit vagyok - nem elit ganajtúró, mint ti, hanem elit ember. Felettem már csak az igazi szakralitás van, ami közvetlen csatornán osztja meg velem a létértelmezést meg azt, hogy milyen szakrális cél érdekében kell felhasználnom a ganajtúrókat.

Amit itt most láthattatok, az a létezés szakrális piramisa, amiben én elég magasan vagyok, ti meg sokkal alacsonyabban, de még mindig jóval a szakralitástól teljesen mentes konzumganajtúrók felett. Ezt a természetes hierarchiát akarják eltagadni a liberálganajtúrók, a rossz felsőbbrendű emberek kesztyűbábjai, akik titeket is lehúznának a konzumganajtúrók szintjére. Gondoljátok csak meg, mit vesztenétek ezzel: elit-ganajtúrói rangotok egy pillanat alatt szertefoszlana és egy szintre kerülnétek azokkal a véglényekkel. Inkább hallgassatok rám, mert én biztosítani tudom számotokra, hogy mindig legyen, akit lenézhettek. Ugye, milyen remek érzés?

Ne hagyjátok, hogy ezt a közöttünk kialakult szakralitást a francia forradalmárok deszakralizálják.

Négy-öt magyar összehajol

Cselekedni kéne már, nem csak beszélni a globálkomprádorok és lokális lakájaik kiseprűzéséről. De mikor kapjuk már fel a kőtörő kalapácsot és verünk az arcukba? Vagy egyáltalán, a kőtörő kalapácsot kell-e felkapni vagy inkább egy hatalmas bloggépet? Ebben sose tudtunk megállapodni. A kőtörő kalapács-bloggép dilemmára én se tudok választ adni, de mint igazi entellektüel, meg tudom mondani, mit kell végiggondolni ahhoz, hogy közelebb legyünk ezeknek a részletkérdéseknek az eldöntéséhez és végre felzárkózzunk a megindulási ponthoz.

Az első és legfontosabb kérdés az ontológia. Mindaddig, amíg a komprádorszivattyúk kezelőit befektetőnek, urambocsá' jótevőnek hívjuk, nem lesz kibontakozás. Mindaddig, amíg a magyarországi agyak Coca-Colában, Audiban, Tesco-ban gondolkoznak és nem a világfaló Birodalom szőrös mancsának egy-egy ujjában, addig a komprádoroknak való odacsapás ellen még tiltakozhatnak is. Mindaddig, amíg a nemzet rontóit, a lokállakájokat, Sándornak, Józsefnek vagy Benedeknek hívják és nem "megnevezhetetleneknek", addig esetleg a megtévesztett tömegekben holmi szánalom ébred, amikor az ötödik hadoszlop megkapja a megérdemelt orrbaverést. Amíg nincs rendben az ontológia - a fejekben is! - addig agyaglábon áll a nemzeti ébredés ügye. Ezért van az, hogy habár pontosan megnevezhetnénk azt a Sándort, Józsefet és Benedeket, akik a nemzet tölgyfájának a gyökerét rágcsálják, ezt még én se merem megtenni. Utaltam rá többször, meg is kaptam a magamét érte.

Ilyen mélyen tartunk a lepusztulásban. Amikor az ember már azt hiszi, hogy eljött a nemzethalál, akkor még mindig van lejjebb, bármilyen hihetetlenül is hangzik ez. Amikor a mai magyar közélet Robespierre-jei követelik a nemzetstratégiában gondolkodók fizikai kiirtását, akkor azt gondolhatnánk, erre a nyilvánvaló emberiség elleni tettre biztosan fellázadnak a médiaterroristák által apatizált széles tömegek.

De nem. Így kezdődött a francia forradalom eszelős vérengzése is, jelzem.

Mit csináljunk a magyarokkal? A nyolcmillió magyarországi - de nem magyar - szavazó olyan mértékben foglya az önhasának és a belőle eredő konzumidióta késztetéseknek, hogy ezt a kérdést nyilvánosan fel se lehet tenni. Azok az agymosottak mit se tudnak a Birodalomról, a Szivattyúelméletről, a médiaterroristákról és az ötödik hadoszlopról. Négy év nem volt elég, hogy a megfelelő ontológia kerüljön a fejekbe. Ők tehát nem dönthetnek.

Majd az agyatlan magyarországiak helyett döntünk mi, a magyarok. Nincs belőlünk sok, de ahol négy-öt magyar összehajol, ott izzani kezd a nemzetstratégia. Majd mi megmondjuk, mit csináljunk a magyarokkal.

A birkák pedig, mint mindig, majd teszik, amit tenniük kell.