A kártyavár építését az emberi lény az egzisztenciális ontológia megálmodásával kezdi. Meg kell teremteni a kártya és a vár fogalmát, hiszen aki uralja a szavakat, uralja a létértelmezést is. Az ontológia megalkotása szakrális feladat, viszont ha az ember ontológiateremtő, akkor szakrális kötelességei közé tartozik az ontológia fenntartása is. Mit sem ér egy olyan ontológia, amelyben a vár fogalma részhalmaza a kártya fogalmának, hiszen az ilyen értelmezési térben lehetetlen kártyavárat építeni. A folyami öntéstalajban gyökerező tradicionális bütyökmagtermesztő társadalmak ösztönösen tudták ezt, de a létértelmezési térbe erőszakosan betüremkedő kalmárnépek addig kavarták a fogalmakat, míg elérték, hogy ezt az evidenciát hajtogató Látókat lúzereknek tartja az agymosott tömegemberek daganattársadalma.
A közgazdaságtan azt tanítja, hogy amit ma megzabálhatsz, ne halaszd holnapra. Ez a carpe diem álfilozófiája, amelyet a megzabálandókkal csak diktatorikusan lehet elfogadtatni. Ezt a diktatúrát ontológiailag demokráciának nevezték át a tömegemberek megtévesztése végett.
Hollywood időnként - ha a világdiktátorok figyelme ellankad - váratlanul őszinte filmekben tárja fel világunk valódi természetét. Az egyik ilyen kibeszélő film a Feláldozhatók, amely a diktatúra erőszakszervezetét tárja fel. Ebben a filmben megrázó nyíltsággal mutatják be, hogyan véleményterrorizálja a globálmédia a kényelmetlenné vált politikusokat diktátorokká, akik ellen nem habozik a győzhetetlen harcosait bevetni. Így szerzik meg a planetáris főhatalmat a konstruktőrök, hogy aztán a rabszolgasorba terelt emberiséget felajánlhassák a Galaktikus Birodalom létszivattyúsai részére.
Ma még a Feláldozhatók bárkit megalázkodásra képesek kényszeríteni, de a konstrukció falán egyre tágulnak a repedések. A planetáris urak lőszere elfogyóban van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése