Négy-öt magyar összehajol

Cselekedni kéne már, nem csak beszélni a globálkomprádorok és lokális lakájaik kiseprűzéséről. De mikor kapjuk már fel a kőtörő kalapácsot és verünk az arcukba? Vagy egyáltalán, a kőtörő kalapácsot kell-e felkapni vagy inkább egy hatalmas bloggépet? Ebben sose tudtunk megállapodni. A kőtörő kalapács-bloggép dilemmára én se tudok választ adni, de mint igazi entellektüel, meg tudom mondani, mit kell végiggondolni ahhoz, hogy közelebb legyünk ezeknek a részletkérdéseknek az eldöntéséhez és végre felzárkózzunk a megindulási ponthoz.

Az első és legfontosabb kérdés az ontológia. Mindaddig, amíg a komprádorszivattyúk kezelőit befektetőnek, urambocsá' jótevőnek hívjuk, nem lesz kibontakozás. Mindaddig, amíg a magyarországi agyak Coca-Colában, Audiban, Tesco-ban gondolkoznak és nem a világfaló Birodalom szőrös mancsának egy-egy ujjában, addig a komprádoroknak való odacsapás ellen még tiltakozhatnak is. Mindaddig, amíg a nemzet rontóit, a lokállakájokat, Sándornak, Józsefnek vagy Benedeknek hívják és nem "megnevezhetetleneknek", addig esetleg a megtévesztett tömegekben holmi szánalom ébred, amikor az ötödik hadoszlop megkapja a megérdemelt orrbaverést. Amíg nincs rendben az ontológia - a fejekben is! - addig agyaglábon áll a nemzeti ébredés ügye. Ezért van az, hogy habár pontosan megnevezhetnénk azt a Sándort, Józsefet és Benedeket, akik a nemzet tölgyfájának a gyökerét rágcsálják, ezt még én se merem megtenni. Utaltam rá többször, meg is kaptam a magamét érte.

Ilyen mélyen tartunk a lepusztulásban. Amikor az ember már azt hiszi, hogy eljött a nemzethalál, akkor még mindig van lejjebb, bármilyen hihetetlenül is hangzik ez. Amikor a mai magyar közélet Robespierre-jei követelik a nemzetstratégiában gondolkodók fizikai kiirtását, akkor azt gondolhatnánk, erre a nyilvánvaló emberiség elleni tettre biztosan fellázadnak a médiaterroristák által apatizált széles tömegek.

De nem. Így kezdődött a francia forradalom eszelős vérengzése is, jelzem.

Mit csináljunk a magyarokkal? A nyolcmillió magyarországi - de nem magyar - szavazó olyan mértékben foglya az önhasának és a belőle eredő konzumidióta késztetéseknek, hogy ezt a kérdést nyilvánosan fel se lehet tenni. Azok az agymosottak mit se tudnak a Birodalomról, a Szivattyúelméletről, a médiaterroristákról és az ötödik hadoszlopról. Négy év nem volt elég, hogy a megfelelő ontológia kerüljön a fejekbe. Ők tehát nem dönthetnek.

Majd az agyatlan magyarországiak helyett döntünk mi, a magyarok. Nincs belőlünk sok, de ahol négy-öt magyar összehajol, ott izzani kezd a nemzetstratégia. Majd mi megmondjuk, mit csináljunk a magyarokkal.

A birkák pedig, mint mindig, majd teszik, amit tenniük kell.