A következő címkéjű bejegyzések mutatása: polgárháború. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: polgárháború. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. június 3., kedd

Annyi

Annyi a baloldalnak.

De miért is annyi annak a baloldalnak, ami 1994-ben példátlan győzelmet aratott (bár azóta egyre csak lepusztul)?

Azért annyi a baloldalnak, mert 1994-ben belekapaszkodott egy kisebbségi parazita, a globálSZDSZ lokalogazdijának parazitája (pedig annak a parazitának nem is volt része az 1994-es példátlan győzelemben), ami azóta is csak szívja a baloldalból az erőt. Nevezhetjük ezt a parazitát “liberálisnak”, de pontosabb lenne “szefárdnak” vagy “hálózatnak” nevezni. Ez a parazita erőlteti rá a baloldalra azt a létmódot, amit a szakralitás morzsáit őrizgető magyarság egyszerűen nem tud elfogadni, mivel tudja, hogy az a nemzethalál további elmélyüléséhez vezet.

A helyzet pokoli iróniája az, hogy miközben már nem egy lokálSZDSZ van, hanem három és mindhárom azt sipogja a globálSZDSZ-nek, hogy engem szeress, engem szeress, aközben a globálSZDSZ nagyon pontosan tudja, hogy egyiknek sem adhatja a szerelmét szimbolizáló aranyalmát. Ugyanis ha a baloldal kapná el az almát, abból polgárháború lenne, mint Ukrajnában. Ezért aztán a globálSZDSZ mégis a nemzeti erőket tünteti ki szerelmével, akik pedig hivatalosan nem is lokálSZDSZ-esek és titáni harcban állnak a globálSZDSZ-szel.

Miért van ez így? Miért tud a nemzeti erő hatalomvesztése polgárháborút okozni, a lokálSZDSZ-esek hatalomvesztése meg miért nem tudott polgárháborút okozni? És miért hasonlít a magyar helyzet polgárháború tekintetében az ukránhoz? Miért szereti a globálSZDSZ a nemzeti erőket, akik pedig nem is lokálSZDSZ-esek?

Ezen kérdések mélyszerkezetén töprenkedek éppen. Egyelőre ott tartok, hogy szakralitás, bütyökmag és kristályszépség és viktorkirály, de ez lehet, hogy a kérdések megválaszolásához kevés lesz.

Stay tuned.

2013. július 24., szerda

A front állása

Mi újság a globális világháborúval? Az van a globális világháborúval, hogy OTP-részvényeket adnak-vesznek a szakrális felhatalmazással nem rendelkező lokálvezérek és ebből is látható, hogy ősszel kitörhet a polgárháború, hacsak a devizahiteleseket stratégiailag nem segítik meg.

De ne szaladjunk előre.

A kérdéseknek ez a megakomplexuma egy nemzetstratégiai kérdésre vezethető vissza, vagyis arra, hogy teleszaporodjuk-e az országunkat vagy a morális nihil szaporodja-e tele? Na most mit ért ebből egy átlagos konzumidióta magyar szavazó? Semmit sem ért a nemzetstratégiai léptékű gondolkodáshoz, csak az érdekli, hogy legyen a hasban malacpöri és az autóba benzin, a fokgazdálkodással, kézikapával is művelhető - ezáltal a magyarság megújhodását biztosítani képes - bütyökmagot pedig lehetőleg vegyi úton irtsák ki, mert sajátos szagát a rögről letépett rögnép most már tűrni sem hajlandó. Miután 20 évig szavaztak a magyar konzumidióta szavazók rosszul, 2010-ben végre jól szavaztak és pajzsra emelték a Vezért. A magyar konzumidióták természetesen olyan gyengeelméjűek, hogy fogalmuk sem volt a helyes irányról. Ezért azt mondták a Vezérnek: mi, gyengeelméjűek csak rosszul tudunk dönteni, nem értjük a mélyszerkezetet, te viszont egy csillogó intellektus vagy, Vezérünk. Te mindig tudtad, mikor szólít meg a Történelem személyesen. Most is itt az alkalom, csinálj az országgal, amit akarsz.

És a Vezér csinált az országgal, amit akart.

Most viszont újra szavazóurnákhoz készülnek ballagni a konzumidióták, akármilyen sajnálatos is ez. Idegesek, konzumidióta agyacskájukban nem tudják megfelelően elrendezni az eseményeket, hogy ugyanis azért támadtuk meg a Birodalmat a szabadcsapatainkkal, hogy egy "win-win" helyzet jöjjön létre, vagyis a Birodalom több pénzt ad, ezért cserébe mi nem zajongunk a kiegyenesített kaszákkal és nem robbantunk ki globálforradalmat. A Birodalom azonban olyan megátalkodott volt, hogy a képünkbe kacagott és azt mondta, hogy ő inkább "lose-lose" helyzetet kíván létrehozni, akármit is mond erről a játékelmélet. A szabadságharcra felbiztatott, kaszákkal agitáló konzumidióták meg esetleg a kaszát az ellen fordítják, aki először kerül a kezükbe. Ami nem a Birodalom, hanem a magyar törzsszövetség nemzetstratégiai kérdései, a szakrális hierarchia kristályszépsége iránt fogékony nemzetben gondolkodó Látók. Mondjuk én.

A tét tehát óriási, a detonátorokká vált konzumidióták könnyen lehet, hogy nem értik meg a háborús erőfeszítések szükségességét, továbbá azt, hogy a mindenkitől áldozatokat követelő háborút ki robbantotta ki (a Birodalom).

Kihívások lesznek.


2011. augusztus 3., szerda

A vég hírnöke


Tudtam, hogy elpuskázzák! Ezekre még egy világösszeomlást sem lehet rábízni. Amerika most nem dőlt össze, de ez nem jelenti, hogy nem is fog. Egyszer mindennek vége, a Barátok Közt tévesorozatnak, a globális Birodalom világuralmának, csak a szakralitásnak nincs sose vége, lévén, hogy az az Örökkévalóból eredeztetik. Ezért dőreség a Birodalomban hinni.

Hallga, jóslatot mondok! A Birodalom az utolsókat rúgja! Most nem dőltek össze, de a pillanat bármikor eljöhet, hamarabb, mint a birodalmi bérrabszolgák el tudnák képzelni. Csak annyit mondok: jövőre 2012!

A vég elkerülhetetlen, mégpedig a következők miatt. 1971 óta nincs aranyfedezet, viszont van infláció! A dollár 1971 óta 18412%-ot értéktelenedett, de ezt a kizsákmányolt népeknek kell megfizetni (ezért szívnak most a frankhitelesek). Ha összeadjuk a Piacot és a Versenyt, akkor azt látjuk, hogy egy hülyeamerikai, aki azt se tudja, hol van Sanghaj, háromszor jobban él, mint ami igazságos lenne. Tiszta döbbenet, hogy a kizsákmányolt magyar frankhitelesek ezek után a saját kormányukat csesztetik, hogy adja meg, ami jár, ahelyett, hogy elszednék a hülyeamerikaiaktól a Hozzáadott Értékkel nem indokolható juttatást.

Súlyos lesz az a nap, amikor a világforradalomban egyesülő tömegek megjelennek Athénben (Alabama állam) Jones-éknál, hogy vinnék a hűtőládát meg a második kocsit, mert ezek tulajdonlása munkateljesítménnyel nem indokolható. Súlyos lesz ez a nap és eljön hamar.

Addig azonban még át kell esnünk néhány polgárháborún. Nekünk, magyaroknak sem fog ártani egy. Ne gondoljátok, hogy kihagyhatjuk.