A sors keze

Minden történelmi esemény egy korábbi történelmi eseményre épül. A magyar nemzet esetén ezt úgy mondhatjuk, hogy minden nemzeti sorstragédia egy korábbi nemzeti sorstragédiára épül. Vegyük csak a legutolsó nemzeti sorstragédiát.

Orbán Viktor évet értékelt.

Ebből az eseményből visszafelé láncba fűzve a nemzeti sorstragédiákat a demokrácia kitörésétől Jaltán át eljutunk Trianonig. Megannyi kataklizmikus történés. Trianonban valakik eldöntöttek, ennek eredményeképpen 1945-ben létrejött az IMF, ami a magyarságra kényszerítette a szocializmust. Amely szocializmus igazából turbókapitalizmus volt és amikor az IMF elérkezettnek látta az időt, akkor ránk szabadította a demokráciát, ami 20 évig pusztított. Mindaddig, amíg a nemzet 90%-os egységbe forrva egy hatalmas forradalom és szabadságharccal el nem kente a demokrácia véres száját.

Ezt a forradalom és szabadságharcot foglalta most össze a Miniszterelnök Úr.

Megértettük-e azonban nemzeti szinten a minket sújtó nemzeti sorstragédiák okát? Nem úgy tűnik. Tízmillió magyar tizenötmilliót gondol arról, hogy miért rossz nekünk folyamatosan ahelyett, hogy egyet gondolna és a globális, történelmi SZDSZ-t, a vezér mögüli kihátrálást és a demokráciát nevezné meg nyomorúságának okozójául egyhangúlag. Így aztán hadakozunk jobbra-balra, szabadságharcolunk és utána építkezünk, miközben a nemzeti gyökereket rágcsáló nyomoroncok nincsenek pofánverve.

Most, ebben a pillanatban is új Trianonra készülnek, e felől ne legyenek kétségeink. Ilyen körülmények között szó sem lehet békés építkezésről, kizárólag a létharc folytatásáról.

Unalom

A magyar kormány és azon keresztül minden magyar ellen irányuló korrupciós botrány egyszerűen unalmas. Nem is foglalkoznék vele, ha nem tárná fel minden világosan látó magyar előtt egyértelműen, hogy ki a korrupt.

A Goldman Sachs-ot megbírságolták, tehát a globálbirodalom a korrupt.

Korrupció miatt eljárást indítani legfeljebb a globálbirodalom ellen lehetne, ezt azonban a globálbirodalom megakadályozza azzal, hogy tagadja a létezését. Jogi értelemben nem létező dolog ellen pedig nem lehet jogi értelemben vett eljárást indítani. Olyan ez, mintha a magyarságnak bekötött szemmel kellene harcolnia egy láthatatlan ellenség ellen. A csapás bárhonnan jöhet és nincs mód visszaütni. Ilyen helyzetben csak egyet tehetünk. Mint egy ökölbe szorult kéz összehúzódtok egy csomóba és tűritek a csapásokat. Ezt tette Dobó is, amikor a török – valójában szefárd – Birodalom ágyúzta a várát. Fogcsikorgatva tűrt, mivel tudta, hogy az ágyúzás nem tarthat örökké és amikor a vára már egy romhalmaz, akkor fog megjelenni az ellenség láthatóan és akkor lehet lekaszabolni.

Ez a mi stratégiánk is, amelyhez nektek minden áron ragaszkodnotok kell. Ne legyenek kétségeink, ára lesz a küzdelemnek, amit meg kell fizetnetek. Az alternatíva azonban egy új Mohács, egy új Trianon. Ezekben az esetekben is az történt, hogy az összeomló Birodalom romjai – Mohács esetén a Fugger-birodalom, míg Trianon esetén a Habsburg-birodalom – maguk alá temetik a nemzettörzset nemzetstratégiástul együtt.

Azt hiszem, teljesen világos, hogy melyik esetben jártok jobban.

Ha győzünk, akkor megváltozik a világ. Az angolszász Birodalom helyett – aminek Trianont, Jaltát és a párizsi békeszerződést köszönhetjük – egy kontinentális Birodalom részesei leszünk Kínával, Oroszországgal és Európának azon részével, ahol még pislákol a szakralitás szikrája. Ebben a Birodalomban meg fogják érteni a magyar fajtának erős kézre, szakrális osztásra, morális alapú államberendezkedésre és létharcra irányuló óhaját.

Mert ebben a mostani birodalmi békében a magyar katonanépre csak a lepusztulás vár.

A kollaboránsok jutalma

Van Magyarországon egy filmrendező, aki nem fél a kemény témák filmrevitelétől. 2009-ben lehetővé tette a Fidesz győzelmét azzal, hogy készített egy filmet, melyben megszólaltatott olyan korszakos gondolkodókat, mint például én. A film páratlan eredménnyel járt; biztosította a nemzeti oldal győzelmét és elkezdődhetett a magyarság szabadságharca a globális gonosz ellen, a Szakrális Spiritualitás nevében.

Globálkomprádorok kipipálva és már itt is a következő film. Amely látszólag nem Trianonról szól, de a mélyszerkezet ismerői nagyon is jól tudják, hogy minden Trianonról szól. Vagy Mohácsról. Vagy a rendszerváltásról. Tulajdonképpen mindegy.

A konzumidióták most jól meglepődhettek. Azok, akik követték a sorozatomat a Világról, a Mindenségről és az Élet Értelméről, azok viszont megértően bólogathatnak.

Mélyszerkezet.

Igen, mélyszerkezet. Trianon 1848-ból következik, a rendszerváltás pedig Trianonból. Mindegyik egy újabb tragédia a magyarság lepusztulásának útján. Mivel a Nyugat nem tudta elpusztítani a törzsszövetséget a pozsonyi csatában, az elmúlt ezer évben folyamatosan, egyenként mészárol le minket, magyarokat. A nemzethalál gyakorlatilag már be is következett, Magyarország halott, csak még nem hagyta abba a mozgást. Drága országunk, a Szent Korona tulajdona elpusztult, megölték a kollaboránsok.

Kurucok vagy labancok, jobb vagy baloldal, mind kollaboránsok voltak, mind a lepusztító Birodalomnak dolgoztak, mind csak azon igyekeztek, hogyan foszthatnák ki a tiborcokat a maradék kis létfalatkáikból, hogyan lökhetnék a magyararcúakat ezzel is egy lépéssel közelebb a kihalás felé. Tették mindezt azért, mert tudták, tudják, hogy a magyarokban genetikai szinten van benne a szakrális létmódhoz - más néven ősközösséghez - való ragaszkodás, míg ezzel szemben a nyugatiakban csak az apokalipszis négy lovasához, a Materializmushoz, a Fejlődéshez, a Tudományhoz és a Demokráciához való ragaszkodás van meg.

Erkölcs és jog nevében a bélyegezték ezek a kollaboránsok a szakrális létmód híveit esztelen lázadóknak, míg ők maguk a Birodalom lepusztító rendjét erőltették a fajmagyarokra. Mindezt egy marék júdáspénzért vagy pusztán a magyarok pusztításának az öröméért.

Ha a magyarok végre saját kezükbe veszik a sorsuk alakítását és visszatérnek szakrális létmódhoz, ezek a kollaboránsok is megkapják a jutalmukat. Kamatostul.