El nem kötelezettek

Két titáni világerő feszül egymásnak, mint azt megszokhattuk. Ezúttal legyen ez a két világerő az Angolszász Nyugat és a Nemangolszász Kelet. Utóbbiakhoz tartozik Oroszország, Kína, az arab világ és az el nem kötelezettek. Ja, bocs, az el nem kötelezettek még nem köteleződtek el, de majd fognak. Gyors fejszámolással rájöhetünk, hogy itt az emberiség nagyobb része küzd a kitüntetett kisebbséggel, így a harc kimenetele nem is lehet kétséges. Az Angolszász Nyugat hanyatlik és vereségre van ítélve, míg a Nemangolszász Kelet pedig emelkedik és győzni fog.

De addig.

Addig azonban az Angolszász Nyugat elégedetlenséget szít. Hierarchikus társadalmak nemzetstratégiáját megbontva a demokrácia nevetséges és kártékony eszméjével fertőzi az ideológiailag képzetlenebb fiatalságot. Most is, mi történt Hong-Kongban. Szabad választásokat követeltek felelőtlen fiatalok, mintha legalábbis Washington és a francia forradalmárok adták volna a szavakat a szájukba. Nem kérdéses, hogy kinek a szekerét tolják, kinek az érdekeit képviselik ezek a “forradalmárok”.

Ez megy a világon mindenhol. Az Angolszász Nyugat – érezve hatalmának hanyatlását – bomlaszt a természetes vezetők ellen. Bomlasztott Ukrajnában, bomlasztott az arab világban és most bomlaszt Kínában. A természetes vezetők figyelmét a bomlasztás pedig eltereli a nemzetstratégiai célokról – Magyarország esetében a kárpát-medencei szakrális kultúrfölényünk helyreállításáról.

Innen üzenem azonban a washingtoni bomlasztóknak, hogy súlyosan meg fognak csalatkozni. Kína hierarchikusan szakrális, akarom mondani szakrálisan hierarchikus volt és marad, még akkor is, ha pusztán kényszerűségből hierarchikusan nemszakrális turbókapitalizmussal támadja az Angolszász Nyugatot.

Ettől lehet reszketni, perfid nyugatiak.