2008. június 13., péntek

2008. június 3., kedd

A rettenthetetlen


Amikor az eget vámpírok, a földet vérfarkasok lepik el és pszichopata tömeggyilkosok készülnek öldöklésre, bizony még az elitekben is feltámadhat a félelem. Ilyen helyzetben egy rettenthetetlen embertársunk példamutatásának értéke felbecsülhetetlen lehet. Sikerült megtalálnunk egy ilyen rettenthetetlent, a vele készült riport erősítse meg mindannyiunk szívét.

Van-e ok a félelemre?

Van, kérem. Kíméletlen az Ellenség és a leggonoszabb dolgokra készül. Nem kérdés, hogy aki nem velük van, azt meg fogják hurcolni. Perek lesznek és ismét fellángolnak majd a könyvek máglyái.

Mint ahogy a nácik tették?


Érdekes, hogy ezt mondja. Most, hogy így belegondolok, tényleg pont úgy, ahogy a nácik tették.

És mi van a bolsevikokkal?

A bolsevikok is nagyon gonosz emberek voltak. Pont annyira gonoszak, mint az Ellenség. Megkockáztatom azt az állítást, hogy a bolsevikok és a nácik ugyanolyanok, csak az egyik a piros színt szerette, a másik pedig a barnát. Az Ellenség pedig a narancssárgát szereti. Szerintem ez kis különbség.

Kádár ...

Kádár is rossz ember volt. Ha ránézek az Ellenségre, Kádárt látom egyre.

Különítményesek ...

Ők fognak parancsolni az országban. Ahogy 1919-ben tették. Félhet minden becsületes ember.

Bőrönd ...


Sokan csomagolnak. Az ágy alatt tartják. Maga egy kedves arcú fiatalember, magának is ezt javaslom.

London ...

Igen, menjen Londonba vagy ahová akar, el lehet menni. Én maradok. Vagyunk még egy páran rettenthetetlenek. Ha jön az ár, mi ott leszünk a gáton. Háború lesz, szörnyű vérengzés. Aki azt szereti, maradjon.

Én azt szeretem.