A dolgok értelme

Létfilozófiai sorozatom következő tagja a miért élünk után: miért vannak a dolgok? Mielőtt a húrokba csapnék, azért szögezzünk le valamit. Nem vagyunk egyenlők. Bocs, nem vagyok egyenlő. Van, akinek több jutott, van, akinek kevesebb, nekem konkrétan több jutott és ti, akik a blogomra jártok, részesülhettek a felsőbbrendűségemben. Hány és hány alacsonyabbrendű blog van, amik nem bírták a kíméletlen versenyt a tirpákbloggal, mi meg továbbra is csak menetelünk, mint a Duracell nyuszi, két és fél év után, közelítve az ezredik poszthoz. Ebből is mit kell látni?

Azt kell látni, hogy a blogoszférában is vannak gyengék és erősek és a gyengék úgy eltűnnek a Google keresési listájáról, mint a gnuantilop a krokodil torkában. Nem, mintha ez nagyon érdekelne, mivel mi az erősek vagyunk és aki cicózik velünk, az megkapja a fospumpát a pofájába.

Elitek, az egész világ egy harc a túlélésért. Körülöttünk minden pillanatban dúl az elkeseredett küzdelem, csak a hülye nem látja. Ma is, reggel kimegyek a konyhába, ott a hűtőben a sajt, a szalámi meg a mézbonbon. Ezek versenyeztek, melyik táplálhasson engem. Megint a mézbonbon nyert. Meg is mondtam a sajtnak meg a szaláminak, hogy a kihalás szélére kerültek, a mézbonbon nyerésre áll a kíméletlen versenyben és nekik hamarosan annyi. Sírtak, rimánkodtak, de engem nem hatottak meg. Aki gyenge, pusztuljon.

Megyek ki a buszhoz és megint a 8:12-es 32-es járat győzött. Hiába ágált a 17-es és a 41-es, nem éltek túl. Egyszerűen nem arra mentek, amerre én akartam menni. Öreg hiba. Ezek rossz stratégiát követnek az Élet Nagy Versenyében, pont mint a nácik meg a komcsik. Jön az evolúció és lepofozza a 17-est meg a 41-est. Az már más kérdés, hogy a 32-est is, mert miután felszálltam a buszra, rádöbbentem, hogy tele van webprolival és inkább a Lancia Thesissel mentem munkába.

Ezeken a példákon rágódjatok és döbbenjetek rá, mennyire átszövi az életünket az evolúció. Mivel még nem vagytok felkészülve rá, éppen csak megemlítem, hogy a reggelit és a buszokat is az élő pénz mozgatja, mint egyfajta reggeli- és buszevolúciót irányító életerő. Ti, webelitnövendékek és pláne a nyomorult webprolik csak játékszerei vagytok a pénz által irányított reggelievolúció hatalmas erőinek, amikor a vajat kenitek a kenyérre, valójában az élő pénz végez szelekciót a Ráma margarin túlélőgépén a hülyeparaszt vajának kárára.

Látjátok, ez a ráció győzelme a sok poros dogma felett. Az emberi ész felszikrázása a webprolik sötétségében. Teljesen logikusan végigvive a gondolatmenetet csak egy következtetés adódhat a fentiekből.

Én vagyok a Felsőbbrendű ember.

Ti lehettek Majdnemfelsőrendű emberek.