Czakó Gábor-Banga Ferenc: Okos Kata

Bauer blogtárs ganajtúrós Andersen-meséje villámcsapás-szerűen idézte fel a Mester azon zseniális meglátását, hogy eljött a Mesék Ideje. Én is észbe kaptam és emitt megosztok egy Rémmesét a balfelől látható könyvecskéből. Mint minden Rémmese, ez is kortalan. Csak a szófordulatokat kell kissé kisuvickolni az 1988-as kiadásban és máris lehet a Haladás zászlajára tűzni.

Egyszer volt, hol nem volt, a bértömeg-gazdálkodáson túl, de a személyi fizetéseken innen, volt egy szakszervezeti bizalmi. Úgy hívták, hogy Okos Kata. Volt annál a vállalatnál több szakszervezeti bizalmi is, neve is volt mindnek, de csak ezt az egyetlenegyet hívták Okos Katának. Hogy miért, azt rövidesen megtudjátok.

Történt, hogy pecsétes, stencilezett papírokkal összehívták az üzemi ebédlőbe a szakszervezeti értekezletet. A bizalmiak gyűltek, ültek, iszogatták a kólát, rágcsálták a ropit, hallgatták az üzemi négyszöget, amely, mint valami wimbledoni páros, előadta, hogy a vállalati bérezés nem eléggé korszerű. Haladóbbnak kellene lennie, ösztönzőbbnek, élenjáróbbnak, szocialistábbnak, komplexebbnek, humanistábbnak, demokratikusabbnak, differenciáltabbnak, valósabbnak, nehogy a cég a termékszerkezet-váltás kellős közepén egy ámokfutó menetrend pályájára kerüljön.

A szakszervezeti bizalmi is éppolyan ember, mint a többi. Elérzékenyült hát mind, és kissé meg is ijedt. Hogyan is ne ijedt volna meg: ennyi varázsige egy egész kongresszus elbűvöléséhez is elég lett volna. Osztályharcosan lehurrogták Okos Katát, amikor az parlagi módon firtatni próbálta, hogy mármost ezután több lesz-e az egységnyi munkára eső bér, vagy kevesebb. Volt ám felzúdulás, amikor Kata a szavazásnál nemet mondott a javaslatra! Majd akkora, mint fizetéskor, a lappadt borítékok láttán.

- Magatokra vessetek - mondta Okos Kata.
- Miért? Mi mást csinálhattunk volna? Te hőbörögtél, és mire mentél vele?

Lápvidék

Drogfutárt találtak a Kóka-épitkezésen, na és? Ez nem Kóka felelőssége, az viszont igen, hogy fontos nemzetgazdasági ágak inkább emlékeztetnek lápvidékre, mint a Fair Play-díj átadójára.

Igen, Kóka felelős. Felelős azért, hogy egy egész gazdasági ágból, mi több, hatalmi ágból a rohadás kénköves miazmái szállnak fel.

Az újságírásra gondolok. Az is olyan immanensen korrupt, mint az egészségügy, az építőipar vagy éppen a karitatív segélyszervezetek. Szerintetek eltart ez a kis ország annyi újságírót, amennyi itt ontja ránk a napi matériát? Hogyan működnek újságok 16000-17000 fizető vásárlóval vagy portálok napi 50000 egyedi látogatóval? Ki fizeti az újságírók után a TB-t és az adót?

Óh, miket irsz? Olyan jó ilyeneket olvasni. Cimkeszerkesztő? Kutató-szerkesztő? Tébézett állásban? Nokiacsúcscucc? Mint szerkesztőségi juttatás? Óh, de szép is lenne. Nagyon meg tudnám tanulni használni,nagyon-nagyon.

Még senki sem gondolkodott el közületek ezen?

Nem?

Addig jó.

Nincs is hozzá semmi közötök, birkák. Minekünk van az EKHÓ, azt fizetjük, ennyit elég ha tudtok. A többi részletet lepje sűrű balladai homály. Olyan, ami a lápvidékek fölött lengedez.

Hát hiszen a ballada is csak úgy izgis, ha homályos.

Divatcsinálók

Nézem a témajegyzékemet, mibe is rúgtam régen már? Az egyházba, hogyne. Beszólt néhány birka, hogy így szólóban a katolikus egyházat gyalázni unalmas, úgyhogy mit szólnátok egy hülyemagyar-katkógyalázó kombóhoz?

Akármit is szóltok, megkapjátok a pofátokba. Eliteknek: megkapjátok a jó arcotokba.

Katkóknak szertartásaik vannak és innen egyenes vonalban asszociálok az ünnepekre. Ünnepeink? Mit már? Ünneped, maximum, hülyeagyú. Ünnepeink nincsenek. Nekem van meg neked van, mindenkinek a saját készletnyi ünnepe. Az én szabadságomba ne rongyoljon bele senki a hülye ünnepével, majd megülöm én azt, ha akarom.

Különben is, én sokkal jobb ünnepeket tudok kitalálni, mint a múltba ragadt katkók, akik amúgy se szóljanak semmit a pedofil papok ügyének eltussolása után. Éppen tegnap volt a Fontos Blogok Ünnepe, ma pedig töklámpást gyújtottam a blogomról kirúgott faszfejek emlékére. Holnap lesz a heti Orbánnap, ha pedig hétfő, akkor nácik. Ne mondjátok, hogy ez nem jobb, mint idióta karácsonyokat ünnepelni.

Hogy nincs hagyománya, hülyegyerek? Kit érdekel, ha egyszer divatba jön? Divatba jön magától. Pontagyúaknak: megesik, hogy hirtelen mindenki töklámpást akar gyújtani, még ha korábban nem is tették. És mi jogon akadályozná meg őket ebben valaki is? Mi jogon? Divatba jött és kész.

Ennyit kell tudni nektek, birkák.

Mert az meg az én szakmám, hogy divatba hozzak valamit. Nem egyszerű, de ezért elitfoglalkozás. Ha csak úgy leírnám a pofátokba (eliteknek: jó arcotokba), hogy nyomás töklámpást gyújtani, kiröhögnétek, sőt, esetleg meg is rúgdosnátok. De ha azt mondom, hogy le a poros, katkószagú ünnepekkel, viszont a tök milyen jópofa, akkor valami ismeretlen erőnek engedelmeskedve rohantok tököt gyújtani.

Ez az érték, amit hozzáadok.