Giccsország

Az egész bagázs egy kurva giccszabáló. Reggel felkeltek a giccses Ikea-ágyból és a leggiccsesebb módon a fehér kenyeret barna kolbásszal faljátok. A türkízkék Suzuki Swift-ben, amit vezettek gusztustalan pink üléshuzat van és bólogató kutya a hátsó ablakban. Hiába terveznek nektek modern, nyugatos irodaházat, az íróasztalt muszáj teleraknotok csecsebecsékkel, figurácskákkal, szívecskékkel, biszbasszal. Ha boltot nyittok, a portált elrondítjátok a rikító tábláitokkal. Este zöld spenótra piros debrecenit tesztek, utána pedig bambuljátok a giccssorozatot a lapostévén. Zene helyett reklámdzsinglét dúdolgattok, vers helyett a gazdaságos mosóporra rímelő szavak motoszkálnak a fejetekben.

Ilyen mocsmány ízléssel nem csoda, hogy még a Nemzeti Színház is tetszik nektek.

Jaj, bocsika. Nem az eliteknek akartam most beszólni, hanem az ízlés nélküli jobber majmoknak. Akiknek még a hülyeország címere helyett is az ásatag, royalista értelmezhetetlenség kell. Angyalbögyörőim, ne hüppögjetek, nem akartalak titeket megbántani. Hiszen tudom, hogy ti sose néztek lapostévét, kivéve ha Truffaut-t tesztek be DVD-ről. A gazdaságos mosóporra csak akkor tudtok rímet, ha netán közgazdasági közírásaitokat dobjátok fel néhány lírikus utalással, tisztában vagytok vele, hogy a Nemzeti Színház alá igazán épülhetne megint metró, mert akkor le lehetne robbantani az egészet a francba és csakis a magaskultúra olyan sasfészkeit olvassátok, mint a Tirpákblogot.

Ahol én is dolgozom és amelyet egy kicsit se fenyeget a giccsadó magasröptűsége mián.

Már persze ha igazságosan vezetik be.