153 napja nem tudjuk

Mintha ma lenne, úgy emlékszem rá. A madarak csicseregtek a fákon, a bokrok susogtak, felhők szálltak az égen, csapataink kaszabolták az ellent a gazdasági szabadságharc hevében ... és egyszer csak - anélkül, hogy a véleményemet kikérték volna - a Vezér bejelentette, hogy megállapodunk az IMF-fel. Nemhogy nekem nem szóltak, de nem szóltak harcostársaimnak, a Zöldenergiásnak és az Oligarchaölőnek sem, pedig ők akkor benne voltak a dolgok sűrűjében, ahol a döntések születnek (a Szentkoronás már korábban hősi halált halt az ötödik hadoszloppal folytatott kíméletlen harcban).

A sokkból azóta se tértem magamhoz teljesen. Vajon mi vehette rá a kormányt erre az elkeseredett döntésre? Azon felül persze, hogy elfogyott a pénz. De hát meg lett mondva, hogy egyfelől a magyar néptörzsben lakozó hősök egy száraz kenyérhéjon is eltengődnek, ha a Szabadságért kell harcolni, másfelől pedig a pénz úgyis csak egy szám. Számokat meg én is tudok írni papírra, tessék itt van tízmillió dollár.



Arra persze senki nem számított, hogy hiába akarunk mi megállapodni az IMF-fel, az IMF nem akar megállapodni velünk. Senki nem számított - kivéve engem. A káoszelmélet és a sötét energia felhasználásával már régen levezettem, hogy mindenki, aki nem én vagyok, a Birodalom csápja, kesztyűbábja vagy bérrabszolgája. Ebből az következik, hogy ezek mind ugyanazt akarják: engem elpusztítani. Aminek legegyszerűbb módja - hiszik ők, hahahaha! - ha nem adják meg, ami jár.

Ha a dolgok így mennek tovább, 2014-ben rosszabbul fogunk élni, mint négy éve. Ez esetben a konzumidióta nemszakrálzombik esetleg nem a természetes kormányzóerőre, vagyis rám szavaznak, hanem az Anarchiára. Ki tudja, talán pont ezt akarja az IMF is.

Nincs megoldás. Mindennek vége. Jönnek a sötétség fenevadai és nincs kiút semerre se.

Kapaszkodjunk egymásba, hogy legalább egymást melegítsük.