A siker küszöbén

Ha a Viktor beszédet mond, akkor nekem azt feltétlenül véleményeznem kell. Egyfelől azért, mert Viktor a Vezér és szakrális vezető szava parancs. Másfelől azért, mert volt idő, amikor teljes egyetértésben voltunk a Viktorral: amit én mondtam a blogon, azt lökte ő a plebsnek.

Ma viszont.

Sikeresek vagyunk-e mi, magyarok? Sikeresek lehetnénk, de nem a globálelit kifosztó mérőszámai szerint. Az adósság csökkentését azáltal értük el, hogy nekem nem lesz olyan nyugdíjam, amivel fenn tudom tartani - nem megvetendő - életszínvonalamat. A magyar elitnek nem lehet érdeke, hogy egyik tagjának meg kelljen húznia a nadrágszíjat. A versenyképesség azt jelenti, hogy többet kell dolgozni ugyanazért a pénzért, ami szakrális szempontból sem érdeke a néptörzsnek. Végül pedig a foglalkozatás növelését kényszermunkával érik el, amikor pedig - kizárólag a Föld űrhajó érdekében - nem többet kellene dolgozzunk, hanem kevesebbet.

Ez az elit - benne Viktor, a Vezér - tehát még a jó kérdéseket se tudja feltenni, őszintén beszélni, szembenézni, bátran kimondani, hogy nekünk fizessenek nagy summákat azonnal pedig még kevésbé képes. Társadalmi károk lesznek meg polgárháború.

Most pedig akkor a vörös farok: amúgy pedig a siker küszöbén állunk.

Láthatatlan összeomlás

A híres tudós írt egy híres könyvet a birodalmakról, ami már magyarul is megjelent.

Ennyit akkor a híres tudós könyvéről, most pedig következzenek az én kinyilatkoztatásaim a birodalmak természetéről.

Egy birodalom nem élhet túl, ha nem ad elég erőforrást, szakszóval zsozsót a perifériának, vagyis nekünk. Ha nincs lé a periférián, akkor a periféria boldogtalan és amikor megjelennek a barbárok a kapuk előtt, akkor kinyitja nekik a kaput. A birodalmárok pedig hiába mondják, hogy a periférián lakók követelőző ingyenélők, ez nem menti meg őket a kőtörő kalapácsokkal és bunkósbotokkal érkező nincstelenektől, akiknek nincs vesztenivalójuk. Tudom, olvasóim közül sokaknak már nincs vesztenivalója, na pont olyanokról beszélek, mint maguk. Kőtörő kalapácsot és bunkósbotot beszerezték? Ideje pedig.

Az én képességeim a szervezés terén bontakoznak ki, tehát én maradok a megmondásnál.

Európában Birodalom volt és van. Nem papíron persze, hanem láthatlanul. Akinél a zsozsó van, az a birodalmi központ. Évszázados megtöretésünk eredménye az, hogy a zsozsó nem nálunk van, hanem az európai zsozsótulajdonosoknál, akik kesztyűbábként mozgatják a brit miniszterelnököt, a francia elnököt és a német kancellárt. A nemperiféria konzumidiótáit pedig globálagymosó konszernek véleményterroristái agymossák, amiknek tulajdonosait nevezzük "kimondhatatlan nevűeknek".

A hatalmuk természetesen nem tarthat örökké és éppen most omlott össze a minket kiszivattyúzó Európai Birodalom.

Hogy miért nincs zsozsó továbbra se Magyarföldön?

Mert az Európai Birodalom szemét módon azonnal újra is alakult. Ráadásul úgy alakult újjá, hogy nekünk megmondták, hogy bőséges zsozsó továbbá sem lesz, míg a centrumhoz tartozó Szlovákiában pedig lesz bőséges zsozsó.

Polgárháború lesz, Barroso úr! Az pedig jóval többe fog kerülni, mint egy kis nyugdíjemelés, ami biztosítaná a nemzetstratégián alapuló politikai erő és az ő Vezérének politikai túlélését!

Patt

Különös háború zajlik 2011 november 17.-éjének estéje óta, amikor a magyar kormány megadta magát az IMF-nek. Ez pláne azután sokkoló, hogy 2010-ben - velem egyetértésben - az új kormány kinyilvánította, hogy nem leszünk Latin-Amerika, nem akarunk rosszabbul élni, több pénzt akarunk, jólétet meg úgy általában elfogyasztható javakat. Ezt az IMF nem akarta, ők azt akarták, hogy magyar magyartól rabolja a vájlingot, magyar magyarnak legyen gyilkosa és hogy rövidebb legyen a magyarok takarója. Mert ezek ilyenek, ezek polgárháborút akarnak, roncstársadalmat és nemzetpusztulást, különös tekintettel a magyarok kiirtására.

A kormány nagyon helyesen beintett az IMF-nek, mert a magyarság békét akar, jólétet és nemzetgyarapodást. Ez a mi szakrális programunk, szemben a töpörödéssel, amit nem akarunk. A globális globalóma azonban nem akar velünk alkudni, nem tudunk vele megállapodni, hogy jó, hát akkor jövőre ne legyen kettővel több vájling, legyen csak mondjuk eggyel több vájling, nem. Ők erőből, idegből ragaszkodnak ahhoz, hogy még a meglevő vájlingokból is elvegyenek és hiába szabadságharcoltunk, ők lebombáztak minket pénzügyi tömegpusztító fegyverrel.

Itt tartunk. Itt ülünk ebben a patthelyzetben. És ami a legrosszabb, a nemzetállapot nem az igazsággal van tematizálva, hanem a hazugsággal van tematizálva. A lokálelitet kollaboránsnak, nemzetárulónak nevelték, ezért teljesen érthetetlen módon az IMF "védőernyőjéről" beszél ahelyett, hogy az IMF nemzetgyilkosairól és pénzszivattyúiról beszélne. A jelenlegi kormányról nem állítanám azt, hogy idióta és erkölcstelen lenne, de sajnos azt kell látnom, hogy ugyanúgy a kifosztásba vezeti a nemzettörzset, mintha idióta és erkölcstelen lenne.

A véleményhatalom átvétele, a magyar agyak tematizálása nélkül pedig esélyünk sincs arra, hogy felvegyük velük a harcot.

1978, a kulcsdátum

Most kellene észnél lenni, amíg még nem kezdődik el a lokális politikapiaci háború.

Jövő ilyenkor ugyanis már benne leszünk a globálpolitikai holdingok által rendezett lokálpolitikai cirkuszban, amit választási kampánynak hívnak. A választókat majd megmákonyozzák, megvezetik és vágóhídra viszik, mint a globaloböllérek a lokalomalacokat. Aztán a lokalomalacok néhány év elteltével szomorúan konstatálják, hogy nem lett jobb, a lokálpiaci politikamonopóliumoknak pedig egy újabb demagóg üzenettel kell kirukkolniuk, amitől a közbeszéd nívója újabb, eddig elképzelhetetlen mélységekbe zuhan.

Megjósolta ezt egy nagy formátumú gondolkodó is a lakiteleki sátorban. Én. Megmondtam világosan, hogy súlyos hiba elvetni a nemzetet egy cél érdekében koncentráló reformdiktatúrát, hogy aztán demagóg politikai manipulátorok szánalmas napi koncmarakodásának essen áldozatul a nemzetstratégia, ami kiemel minket 1978 gödréből.

1978 kulcsdátum. 1978-hoz ha hozzáadunk 17-et, akkor 1993-at kapunk és onnan már csak újabb 23 év 2018. 2018-ban pedig újabb nemzetstratégiai fordulat következik be, mert akik akkor nyugdíjba mennek, azoknak nem lett jobb. Nem nőtt a jólét. Nem emelkedett a reálbér. Nem lett több vájling. Amikor ezek erre rájönnek majd, amikor zsigerileg érzékelik, hogy bizony 1978-ban is ugyanannyi parizer került a tányérra, mint 2018-ban kerül, akkor elszabadul majd a pokol. A megalázottak és megszomorítottak joggal teszik fel majd a kérdést, hogy hol a lóvé?

És akkor mit fogtok válaszolni nekik, globálkomprádorok? Ha nem állapodunk meg most, az utolsó békeévben akkor semmit se fogtok tudni válaszolni.