Az élet tanítómestere

Azok, akik nem tanulnak a történelemből, arra ítéltetnek, hogy megismételjék azt. Ezt Károlyi Mihály is mondhatta volna, de helyette egy másik budapesti szobortulajdonos mondta. Sebaj, tökmindegy, holnapra az ő szobra is eltűnik majd.

Mit is akartam mondani?

Megvan! Lopnak. Azt már régen tudjuk, hogy a politikusbűnözők lopnak, de itt is vannak nagyságrendek. Egy dolog ellopni a BKV-t és más dolog ellopni egy országot.

Lássuk a történelmi példákat.

A zsidó vagyont ellopták, a tetteseket fellógatták. A szovjet csapatok ellopták az órákat, emiatt kénytelenek voltak szégyenszemre kivonulni. 50 évvel később, de kénytelenek voltak. A kulákokat kizsebelték, a felelősök ezért kénytelenek állami nyugdíjon tengetni az életüket a Rózsadombon. Egyikük helyében sem lennék.

Most meg Orbán ellopja az egyszerű magyar emberek nyugdíját.

Orbántól elvonatkoztatva még azt hozzátenném, hogy az ezeréves birodalmak összedűltek és jött a felelősségrevonás. Az ezeréves birodalom és az utána következő felelősségrevonás kibogozását történelmi házi feladatnak hagyom nektek.

Pumpálók

Elég, ha kimegyünk az utcára.

Ott süti a pogácsás a pogácsát meg a túrós buktát (eleve, a liberálizmus állampusztítását mutatja, hogy a pogácsás túrós buktát is árulhat és nem csak pogácsát). Odamegy a szakralitástól elszakított modern proli a pogácsáshoz és sanda kezeibe számol 200 forintot. Számoljunk csak! A 200 forintból 30 forint anyagköltség, 70 forint munkadíj, 50 forint energia és 50 forint profit. Először is, miért 50 forint az energia és miért nem 5 forint? Mert a Birodalom így akarja. Másodszor pedig kinek a zsebébe csorog az 50 forint profit? A Birodalom zsebeibe. Ha összejönnénk egy nagy közösségbe és mindennap más felesége sütné a pogácsát, a Birodalomnak pedig csak 5 forintot fizetnénk az energiának a teljesen irreális 50 forint helyett, akkor a reggeli pogácsa 200 forint helyett csak 35 forint lenne!

Hasonló példák szinte ordítanak ránk. Az újságos, a nyilvános vécé, a virágárus mind egy-egy komprádorszivattyú, álcahálóval borítva. Sőt, fogadjunk, hogy te is, sunyi olvasóm, te is csak a mocskos profitot hajkurászod mocskosul, ahelyett, hogy kockázatközösségben tartanád a pénzedet és nem a bankban.

Orbán Viktor felismerte ezt és kivetette a komprádoradókat. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Amíg a komprádoradókon vitatkozunk, a pogácsások a százmilliárd forintnyi pénzeket szivattyúznak a Birodalom brókerhordáinak mohó zsebeibe.

Ideje cselekedni. Viktor nem bánhat el mindegyikükkel egyedül.

Az ötödik hadoszlop

Bibót fogok idézni. Na nem azért, mert Bibót olyan nagyon tisztelném, hiszen Bibó is csak egy ballib. Éppen ezért küzdöm le ellenérzésemet és veszem a számra Bibót, hátha így behatol a süket ballib fülekbe.

Szóval Bibó ezt mondja: "Idióták, Kovátsch Gamma Bertalannak van igaza!"

Tehát már Bibónak is be kellett ismernie, ti se makacskodjatok tovább.

Ez tehát az igazság: a Birodalom mindig ránk ült, ha tehette. Jöhettek ők törökök, németek vagy oroszok képében, ugyanazt a világrontó erőt képviselték. És mindig voltak kollaboránsaik.

Most is vannak. Itt ülnek közöttünk, Orbán Viktort éltetik, a szavait ismétlik, miközben a globálkomprádorok zsoldjában állnak. Nézzétek meg a mellettetek levőt, 50% az esély, hogy a Birodalom ügynöke. Itt van egy teszt, amivel kitalálhatjátok, kik a kakukktojások.

Nyomtassátok ki a poszt illusztrációját. Egy komprádorszivattyút ábrázol. Mutassátok meg az ügynökgyanúba keveredettnek és parancsoljatok rá, hogy köpje le a képet.

Ha nem teszi meg, tudjátok, mi a dolgotok.

Verjünk be nekik!

Hé, ti ott! A tolvaj Orbán kirabolt titeket, amikor elvette a magánnyugdíj-befizetéseteket, mint egy tolvaj rabló!

Ezt akkor csak nyitásnak, mert teljesen másról akarok beszélni.

A Jobbiknak vége. Ezt már akkor is vallottam, amikor még csak eleje volt, közben felszárnyaltak, de most megint esedékes lett a jóslatom. Tudjátok, mint az álló óra, ami naponta kétszer halálpontos időt mutat. A Jobbiknak vége, pedig igény, az lenne rá. Mert valljátok be, ha meglátjátok a Sherman tankot a blog fejlécében, valami igazi melegség önti el az altesteteket. Mi lehet annál jobb, mint radikálisan jól beverni mindenkinek, aki szúrja a szemeteket? Legfeljebb a neutronbombázás.

Nade. Most jön a bökkenő. Egyáltalán nem tökmindegy, hogy milyen megfontolásból, mondhatnám milyen ideológia nevében verünk be nekik a Sherman tankkal! Mert beverni lehet retrográd módon, a Múltba nyihogva, az archaikus kollektivizmus nevében. Meg lehet beverni az archaikus kollektivistáknak az Európaiság és az Egyéni Jogok zászlaja alatt.

Már hogy lenne mindegy, te kis debil.

Ha az archaikus kollektivisták vernek be, akkor esetleg engem nyomnak szájba. Ha pedig az Európaiság és az Egyéni jogok vernek be, akkor én sorozhatom meg fospumpával - esetleg a Sherman főfegyvezetével - a törölközőfejűeket, a gyerekgyárosokat meg a hülyebölcsészeket.

Kurvára nem mindegy.

A vész kitört

Titáni erők szaggatják világunkat és Magyarország az egyik kulcsfontosságú csatatér. Aki a Kárpát-medencét birtokolja, annak már csak egy ugrás London, Moszkva, New York, Peking. Tudják ezt a nagy manipulátorok, a világcsatatér mindenható tábornokai is, ezért koncentrálják a legjobb csapataikat ide.

Ide, egy neoliberális kísérlet 20 évébe belerokkant kis országba. 20 évig tűrtük tengerimalacok, makákómajmok módjára, hogy mindent kipróbáljanak rajtunk, amiről nagy gondolkodók már egy évszázada kimutatták, hogy nem működhet. Piacgazdaság, piha. És a termelési ciklusok Marxnál? Hitelpénz, hányadék. És az interneten az a kis rajzfilm arról, hogy a hitelezés nem működhet? Hitelek visszafizetése, fegyelmezett gazdaságpolitika, az eszem megáll. Mindenki tudja, hogy a hiteleket nem lehet visszafizetni. És ha nem lehet, akkor nem is kell.

Ezeket a téveszméket etették velünk 20 évig. Hát ebből elég, nem leszünk laboratóriumi fehéregerek. Valami olyat csinálunk, amit eddig senki se és ezzel vannak tele a világlapok. Példátlan kísérlet Magyarországon! Fehéregérből éllovasok! Ma az van, hogy Orbán Viktor vezeti a világforradalom erőit, amely világforradalom már a londoni és new yorki neoliberális paloták kapuján dörömböl.

Míg a titáni harc dúl, két dologra kell odafigyelni. Az egyik a belső ellenség, a bennszülött rabszolgahaderő. Ezek titokban ma is neoliberálisak, ma is a komprádorszivattyú kiszolgálói.

A másik pedig az, hogy a politikai irány hiába jó, ha nem megfelelő a kommunikáció.

Kísérlet

Már megint Orbán és már megint a minimálbér. Emlékszem az orbáni elkúrásra 2002-ből, amikor minimálbért emelt, máig is annak isszuk a levét. Most egy másik elkúrása kezdi romba dönteni a magyar gazdaságot, megadóztatta a minimálbért és persze emelnie kell most.

76800 forint. Hát hogyan tudna ennyit egy képzetlen munkanélküli egy hónapban megtermelni, járulékokkal? 76800 Ft. Az annyi, mint 70000 műanyag baszomka ára. Anyagköltség lejön és mindjárt kiderül, hogy baszomkánként 3 forint a veszteség. Matematikailag bizonyítható, hogy -3n az sose lesz 76800 Ft, ha n pozitív szám, negatív baszomka fröccsöntéséhez pedig a munkanélküli hülye.

Emberek, kétharmada a munkanélkülieknek képzetlen! A maradék egyharmad pedig büfé-ruhatár szakot végzett az egyetemen. Bezzeg ha egy jó szakmát tanultak volna, mondjuk fröccsöntőgépet kezelni, akkor ilyen nem lenne! De ezek ahelyett, hogy valami értelmeset tanultak volna, bölcsészkedéssel és gyerekgyártással verték el az időt.

Míg boldogabb országokban a feltörekvőknek kell létrehozni különleges gazdasági övezeteket, Magyarországon a balfasz hasznavehetetlenekre vonatkoznak majd nekik készített szabályok. Nem lesz egyszerű. Míg Kínában minden részeg paraszt a különleges övezetbe akar jutni be, itt majd a különleges övezetből fognak akarni kijutni.

Majd jól pofáraesnek, amikor az övezet határán velem és automata fospumpáimmal találkoznak.

Makroszivattyú

A Nyugat hanyatlik, ezzel szemben a Kelet nyugatosodik. Ellentmondás lenne ez? Nem éppen. Ez csak úgy lehetséges, ha egy makroszivattyú működik a világban, amely a Nyugat válságát Keletre szivattyúzza. Míg jövedelmet vagy blogot egy komprádor is szivattyúzhat, a válság pumpálását csak egy makroszivattyúval lehet megoldani.

A makroszivattyú a multinacionális cégek által alkotott globális hálózat. Ebbe a hálózatba terelték bele a Birodalom bennszülött rabszolgái (csupa SZDSZ-es, plusz a nemzeti oldalba épült ügynökök) a mit sem sejtő magyarok pénzecskéjét, hogy az ottan elvesszen. Ötezer milliárd dollár és ez csak a kezdet! Nekünk is fizetnünk kell, idén 500 milliárdot forintban, jövőre 5000 milliárdot konvertibilis jüanban, ami kamatokkal annyi mint 5 millió trillió lesz, mire nyugdíjba mennek.

Ideje megnevezni a felelősöket. Ideje megnézni, ki miatt nem tudta Orbán Viktor szétverni a makroszivattyút.

Kezdhetjük mindjárt a két töketlen, takonygerincű pénzügyminiszterével.

Hinmusz Tirpákiának

Mivel a nemhaladár anthem (a másik az, ugye, elavult görög szó) egy hupikék-törpike szintjén létező fiktív alakhoz szól, ezért legitimitása megkérdőjelezhető, és mellesleg múltbarévedő attitűdje miatt rossz üzenetet hordoz, javaslom, írjunk egy új, élő, tettrekész himnuszt Tirpákiának.

A magam szerény részéről - fölbátorodva KGB minapi javaslatán - egy örökbecsű irodalmi értékként számon tartható művet ajánlanék figyelmükbe, mely sok vihart kavart már, de aktualitásához most sem fér kétség.

Igény esetén a jogdíjat Magyar Gy. dr. ügyvédi irodájával némi vörösiszapkárpótlási jegy fejében elrendezem a jogutóddal (15% az enyém, ebben már KGB 25%-a is benne van).

Lássuk hát:

Csak két kezem van s csak egy életem,

mint bárki másnak, s egy őrült golyó,

egy véletlen, egy buta tőr elég,

hogy elpusztuljak, mint akárki más.

Csak két kezem volt, csak egy életem…

S lett millió! – mondom ma. – Én vagyok

a nép, az ország: minden porcikám

és minden percem és gondolatom

szétosztogattam s egy-egy katona,

egy-egy élet lett mind: akaratom

vérben és húsban iker másai:

mind egy célt lát, és ami áldozat

esik, ma már nem esik céltalan.

A cél: én vagyok, a cél: én magam,

s még valami, amit magam sem értek

s ami mégis él, ahogy a vetésben

az aratás, ahogy bennem a nép:

e titkos cél úgy használ engem is,

ahogy másokat én, vagy ahogy a

boly a hangyát, a kas a méheit.

Mondják, kegyetlen és őrült vagyok,

szörnyetegnek lát az idegen önzés:

zümmög a vak ideológia!

A nagyobb jog, a még nagyobb igazság,

a természet ereje söpri el

az ellenséges torlaszokat a

zűrzavarból a megváltás felé.

Én erő vagyok, s ahogy díszeim

a tudomány, a művészet s a nők,

úgy eszközöm, ha kell, a terror is,

amelyet oly jól ismer Jehova.

A végzet vagyok, az egyetlen út.

S most jön a próba. A harc! Amit eddig

csináltam, mind csak előkészület volt.

Elbúcsúztam magamtól. Hogy mi lesz,

én is csak sejtem. Testem óriás

keretté tágult. Legnagyobb alázat,

te, legnagyobb hit, segíts meg! Segíts

te is, szerencse! Minden kész. Jelen

vagyok az ország hetven városában,

ötszázezer szuronyban mutatok

a főváros felé, egy óra mulva

monitoromon eldördül a jel:

én megszűnök és szívem árama

megindítja az új rend gépeit.

Enyém

Egy a biztos. Ami az ENYÉM. Mindennél persze biztosabb, hogy ha meg is eszem, ami az enyém, mert az a biztos, amit megeszel. Bár Orbánból kinézem, hogy képes módosítani az Alkotmányt, hogy sebészi úton távolítsa el a rossz időkre félretett zsírpárnákat. Tehát az evés sem tuti módszer. Az azonban nem kérdéses, hogy jobb helyen van a jószág az én kamrácskámban, mint mindenki kényére-kedvére közterületen.

Megvilágítom egy tanmesével.

Volt egyszer egy tücsök és egy hangya. Mindkettő szorgosan dolgozott a mezőn és amit összehordtak, azt megosztották. Történt azonban, hogy a hangya talált egy törvényt, ami szerint nem kell megosztania, félre is teheti azt okosba. Akkor csak az ENYÉM lesz, mondta a hangya és így is tett. A mezei jószág harmadát nem osztotta meg, hanem eltette a kamrácskájába. A tücsök meg amilyen debil volt, továbbra is meghívta az asztalához a hangyát.

Telt-múlt az idő, megjöttek az őszi hidegek, dideregni kezdett a tücsök. Hanem akkor kezdett el igazán kellemetlenül dideregni, amikor látta, hogy a hangya továbbra is terített asztalnál lakomázik. Bekopogott a hangyához és a nyári közös evésekre hivatkozott. A hangya azonban kinevette. Tetted volna el te is a közösbe szánt jószág harmadát a kamrádba, akkor te is azt mondhatnád, hogy az ENYÉM. Te azonban hülyén megosztottad, így jártál. A tücsök csak dadogni tudott, de hát a közös? Hogy vehetted el a harmadát a közösnek, mint egy tolvaj? Tolvaj! - paprikázódott fel a hangya. Még hogy tolvaj! Velem van a törvény, amit csináltam, az mind szabályos volt, mondta és a tücsök orrára csapta az ajtót. Az pedig ágált, kiabált, egyre halkabban és halkabban, amíg végül meg nem fagyott.

Látta ezt a garázda katicabogár és azt mondta: én nem leszek olyan barom, hogy a Törvény előtt megfagyjak, alig egynéhány lépésre a falatoktól. Betört hát a hangyához, jól pofánverte és kipakolta a kamráját. Ezen annyira fellelkesült, hogy ment is tovább a másik hangyához, ott is betörte az ajtót, de felsült, a kamra üres volt.

Mert persze a másik hangyának volt annyi esze, hogy addigra melegebb országba menekítette a pénzét.

A tanulságot akkor hadd vonjam le a mérsékeltebb szellemi képességűeknek. Ha megoldod, hogy törvényesen kiveszel a közösből és külföldre menekíted, nem lesz gondod. Ha viszont próbálsz a szabályok szerint játszani, akkor megszívod.

Lehetsz tücsök, hangya vagy katicabogár, mindegy.