2010. november 5., péntek

Hinmusz Tirpákiának


Mivel a nemhaladár anthem (a másik az, ugye, elavult görög szó) egy hupikék-törpike szintjén létező fiktív alakhoz szól, ezért legitimitása megkérdőjelezhető, és mellesleg múltbarévedő attitűdje miatt rossz üzenetet hordoz, javaslom, írjunk egy új, élő, tettrekész himnuszt Tirpákiának.
A magam szerény részéről - fölbátorodva KGB minapi javaslatán - egy örökbecsű irodalmi értékként számon tartható művet ajánlanék figyelmükbe, mely sok vihart kavart már, de aktualitásához most sem fér kétség.
Igény esetén a jogdíjat Magyar Gy. dr. ügyvédi irodájával némi vörösiszapkárpótlási jegy fejében elrendezem a jogutóddal (15% az enyém, ebben már KGB 25%-a is benne van).
Lássuk hát:

Csak két kezem van s csak egy életem,
mint bárki másnak, s egy őrült golyó,
egy véletlen, egy buta tőr elég,
hogy elpusztuljak, mint akárki más.

Csak két kezem volt, csak egy életem…
S lett millió! – mondom ma. – Én vagyok
a nép, az ország: minden porcikám
és minden percem és gondolatom
szétosztogattam s egy-egy katona,
egy-egy élet lett mind: akaratom
vérben és húsban iker másai:
mind egy célt lát, és ami áldozat
esik, ma már nem esik céltalan.

A cél: én vagyok, a cél: én magam,
s még valami, amit magam sem értek
s ami mégis él, ahogy a vetésben
az aratás, ahogy bennem a nép:
e titkos cél úgy használ engem is,
ahogy másokat én, vagy ahogy a
boly a hangyát, a kas a méheit.

Mondják, kegyetlen és őrült vagyok,
szörnyetegnek lát az idegen önzés:
zümmög a vak ideológia!
A nagyobb jog, a még nagyobb igazság,
a természet ereje söpri el
az ellenséges torlaszokat a
zűrzavarból a megváltás felé.

Én erő vagyok, s ahogy díszeim
a tudomány, a művészet s a nők,
úgy eszközöm, ha kell, a terror is,
amelyet oly jól ismer Jehova.
A végzet vagyok, az egyetlen út.
S most jön a próba. A harc! Amit eddig
csináltam, mind csak előkészület volt.

Elbúcsúztam magamtól. Hogy mi lesz,
én is csak sejtem. Testem óriás
keretté tágult. Legnagyobb alázat,
te, legnagyobb hit, segíts meg! Segíts
te is, szerencse! Minden kész. Jelen
vagyok az ország hetven városában,
ötszázezer szuronyban mutatok
a főváros felé, egy óra mulva
monitoromon eldördül a jel:
én megszűnök és szívem árama
megindítja az új rend gépeit.

6 megjegyzés:

  1. Megorult? Mifele jogdijakrol beszel maga? Nezze mar meg, ki birtokolja Szabo Lorinc muveinek tulajdonjogat!

    A barikad.hu-nak is fizetni kellett nekem, amikor engedely nelkul lehozta.

    A cimkeket pedig valassza el vesszovel.

    Egyebkent pedig elhatarolodom attol, hogy Doomhammer itt postol. Kovetelem a felelosok megnevezeset!

    VálaszTörlés
  2. Nézze, maga egy kurva nagy don, mindenki magának fizet.
    Te jó ég! Maga Pintér Sándor??!!??!!

    VálaszTörlés
  3. Lehet, hogy én vagyok Pintér Sándor, lehet, hogy nem. Ez mindegy most.

    Biztos ismeri a viccet a két politikusról, az autósztrádáról és a 10%-ról?

    Ebben a kontextusban a 10% a nyugatos polgárosultság. Lehetne rosszabb is.

    VálaszTörlés
  4. Doomhammer, ha már a Fospumpa szekerét tolja, akkor legalább legyen következetes, és ne támadja a klerikális reakciót.

    VálaszTörlés
  5. Aha, Berija elvtárs, kibújt a szög a zsákból!
    Maga szítja Doomhammert, hogy itt áskálódjon. Valljon színt!

    VálaszTörlés
  6. KGB elvtárs, az áskálódás nekem bevételt hoz. Azonban Doomhammert nem kell noszogatni, ő mgaától is hátba döf bárkit.

    VálaszTörlés