Nemzetstratégiai füzetek, 1. szám

Nemzetstratégiai és Történeti Kutatóintézet

1956 október 23.-át ünnepeljük, de ez az állítás csak a legfelületesebb, konzumidiótizmusba beleidiótult elméket képes kielégíteni. Jó, 1956 október 23, de mi történt valójában akkor? Ez alatt nem triviális történelmi tényeket értek, hogy X felvonult meg Y-t kinevezték, hanem a történelem mélyörvényének mélysodrását mozgató mélyerők hüvelyezését. Amire csak én vagyok képes.

Történészek köteteket töltöttek meg a "kapitalizmus" és a "szocializmus" rendszerének magyarázatával, pedig az igazság egy viccben van. Hogyaszondja:

ÁVO-s tiszt a Zserbónál üldögélő idősebb hölgyekhez:
- Kávézunk, kávézunk? A temetők meg üresek?

A vicc mélyszerkezetét csak egyféleképpen lehet értelmezni: a "szocializmust" jelképező brutális karhatalmista a temetőbe küldené a bütyökmagtermelő rögparaszti szakralitásban élő nénikéket, hogy aztán a "kapitalista" menyországba, a Zserbóba csak ő vonulhasson be. Ebbe a viccbe kódolta bele egy, a Valóságot a megengedettnél tisztábban látó Látó a XX. század Nagy Kelet-Európai Sorstragédiáját, ami a következő. A Nyugat a XX. század elején kapott észbe, hogy szinte a küszöbön, Kelet-Európában még nem lett elidegenedés, nem kerítették be a közlegelőket és nihilista konzumproletariátus helyett a szakrálparasztság az égben él. Így nem maradhatott, mert a szakrálparasztoknak az égben jó volt, ők meg azt akarták, hogy mindenkinek egyformán rossz legyen.

Megbízták Lenint, hogy legyen nekik is rossz.

Így jutottunk el 1956-hoz, amikor Lenint a szőnyeg szélére hívták, hogyan halad a prodzsekt. Ő meg összehozott egy "laborforradalmat" és rájött, hogy a magyar nép még túl szakrális.

Ezt az igazságot kellene már végre feltárni, de nem csak a Látók között, hanem magyar konzumagyacskák millióiban. Ezért ezennel - "K" nagylelkű támogatásával - megalapítom a Nemzetstratégiai és Történeti Kutatóintézetet, amelynek célja a nemzeti agyak tisztára pucolása a terrormédia szennyétől nagyáruházi szórólapok stílusában elkészített kiadványokkal.

Az első füzetecske már a postaládátokban is van. Az van az elejére írva, hogy "most sokkal olcsóbb".

Indiánok vagyunk

50 éve a Birodalom két fiókvállalata majdnem kiirtotta egymást és az emberiséget nukleáris fegyverekkel. Ez is azt mutatja, hogy a Birodalom számára a pillanatnyi létélvezeti érdek - hogy kielégítse pillanatnyi vágyát azzal, hogy kiirtja az emberiséget - messze fontosabb, mint az emberiség szakrális küldetésének beteljesítése. Nem, mintha az emberiség kiirtása nem fordulna meg mindannyiunk fejében. Amikor az Echo TV foteljéből elnézem azt a sok tompaagyú hedonistát, akik egy Big Mac hamburgerért az anyjukat is eladnák, bizony bennem is csillapíthatatlan vágy ébred arra, hogy megnyomjam a Gombot. Én azonban tudom, hogy nem ösztönlénynek születtem erre a világra - én nem, csak a többi konzumidióta - hanem azért, hogy megvalósítsam a szakrális küldetésemet és visszatereljem a vas bűnébe esett zabálógépeket a bütyökmag kézi eszközökkel való megtermelésének szakrális útjára.

A háború azóta sem csillapodik, csak a módszerek lettek sokkal, de sokkal ravaszabbak. Az atomfegyverek ma biztonságban pihennek a silóikban. Ma a nemzettörzseket úgy irtják ki, hogy egyszerűen elveszik tőlük a földet, a vizet meg a levegőt. Ezt tették az indiánokkal is a jenkik, aztán a jenkik még ráadásul betegségeket is küldtek rájuk, amely ennen fizikai mivoltukban semmisítette meg őket. Nem nehéz látni a hasonlóságot az Európai Birodalom által erőltetett földvásárlás, az ivóvízünk külföldi karvalytőke kezébe játszása, a levegőnk beszennyezése nemszakrális pokolgépezetek - úgymint autók - által és a magyarfaj megfertőzése rákbetegséggel valamint az indiánok kiirtása között. Mi vagyunk ma Európa indiánjai és ha nem kapjuk a kezünkbe a kisbaltát, 2018-ban már csak rezervátumban sínylődik az a kevés, akit meghagynak közülünk.

Háború ez a javából, amely kulcserőforrások, a kereskedelem, a pénz és a média birtoklásáért zajlik. A kereskedelem és a pénz létgátló vagy létgyarapító jelentőségét nem kell külön ecsetelnem. A média az a fegyver ami által felépül az az értelmezési tér, mi szerint a média egy fegyver, amivel nekünk értelmezési tereket kell építenünk. A mi értelmezési terünkben a világ egy szörnyű és folyamatos háború színtere, ahol egy arctalan, megnevezhetetlen Birodalom próbál kiirtani minket ezer éve.

Na ezért kell a médiafegyvert birtokoljuk, hogy ebben az értelmezési térben nyerjünk háborút. Mindenki fejében.

A Nemzeti Létharc Bankja

Van sötét Budapesten egy különösen elvetemült hely. Ne tévesszen meg a talmi csillogás. Elég, ha egy kicsit is körülnézünk és koncentráltan látjuk azokat az erőket, akik miatt nem szaporodnak, hanem fogynak a magyarság vájlingjai. Ott van az eggyel előző - béna - Birodalmi Helytartók emlékműve. Azt mondják, holdtalan éjszakán ha nemzeti fület tapasztunk a vörösmárványra, még mindig lehet hallani a gyarmatosító nagyurak öblös kacagását és a megtaposott magyar fogak csikorgatását. A téren átellenben a jelenlegi Birodalmi Helytartó főhadiszállása van. Ki tudja, mire kell nekik az a sok beton? Talán a pincében tartott világfaló sárkány üvöltését kell eltompítani ... Vele szemben most még üres a brókerhordák volt főhadiszállása. Most még ... de ki tudja, meddig! Ne legyenek kétségeink, csak az alkalomra várnak, csak egy kevésbé harcos, kevésbé a nemzet létérdekeit képviselő kormányra, hogy abba az épületbe is betelepítsenek egy komprádorszivattyút.

Hol állna máshol törzsszövetségünk létfosztásának egy olyan alapintézménye, mint a Nemzeti Bank? Birodalmi bérrabszolgáink perverz humorát mutatja, hogy ezt is a Szabadság térre kellett telepítenüik, mintegy szembe köpve Magyarország elveszett dicsőséges szabadsága miatt siránkozó gyászmagyarokat. Az, hogy a forintunk ennen kifosztásunk eszköze, igen egyszerű módon bizonyítom.

Van elég forintod?

Ugye, hogy nincs! Vennél te kenyérkét, vagy ha arra telik, lapostévét, vagy ha arra is telik, holdrakétát, de holdrakétára már végképp nincs pénz. És miért nincs? Mert nem ad az úgynevezett "nemzeti" bank. Pedig ott áll benne a globálkomprádorok pénze nagy halmokban, de a szegény, kifosztott magyarság csak az orrát nyomhatja a kirakatüvegnek.

De szeretnék gazdag lenni ...

Mi akadályozza meg, hogy az ott benn levő sok pénz a miénk, a magyar rögből kinövő magyar életfa hajtásaié legyen? Csak az úgynevezett bankelnök, aki a globálbirodalom jó bérrabszolgájaként piszkálóvassal csapott rá a nyúlkáló kezekre. Most, hogy letelik az ideje, titáni harc veszi kezdetét. Ne legyenek kétségeink, előtérbe fogják tolni magukat magukat jobbmagyarnak hazudó emberei az ötödik hadoszlopnak.

De hiába tolják magukat. Azt a posztot és a vele járó szolganépet a nemzet igazi hívének kell megkapnia. Aki számára a pénz nem a materiálcsere eszköze, hanem szakrális tartalommal bír. Aki a "nemzeti" bankból a Nemzeti Létharc Bankját hozza létre.

Én leszek a jegybankelnök.

Gyors vagy lassú

Adósságcsapdában vagyunk, úgy anyagi, mint szakrális értelemben. Habár járt nekünk az a kis hitelből jól élés, kamatostul követelik vissza a globálfinánctőke vérszívó denevérei. A vérszívásra jó okuk van, mert szörnyű csapdába csalták a magyarságot. Nem annyit kérnek vissza, mint amit adtak, hanem többet. A különbözetet úgy hívják, hogy kamat és nem elég, hogy a polgárháborús veszélyre fittyet hányva a finánctőke visszaköveteli azt a pénzt, amiből egy kicsit jól éltünk, hanem még a kamatot is követeli, amelyből viszont nem realizálódott a magyar nemzetstratégiai érdekeknek megfelelően a nemzettörzsnek szétosztható forrás.

Hol törvényes ez? Ki hallott már ilyenről?

Kamatot akkor lenne joguk követelni, ha biztosítanák az országjövedelem növekedésének feltételeit. Minthogy azonban növekedés helyett a globáltőke csak töpörödést és válságot volt képes produkálni, mi mossuk kezeinket és nem tartjuk jogosnak, hogy rosszabbul éljünk csupán holmi kamat miatt. Válság idejében a kamat tehát nem törvényes, se az emberi, se a szakrális törvények szerint sem.

Na most ezt nem volt hajlandó a globálfináncság belátni.

Továbbra is ki akarnak fosztani minket a kamattal, amit pedig meg se ettünk. A kamat egyfajta létszivattyúként szívja ki e sokat szenvedett törzsből az életerőt, amely életerő egyenesen a globálszivattyúsokhoz áramlik és ők híznak kövérre a magyar életerőn, amely életerőre pedig nekünk is szükségünk lenne a nemzetnövelési célokhoz.

Mivel mind az IMF, mind a globáltőke kamatot szed (ez is azt bizonyítja, hogy igazából ugyanazon globálerő globálfegyvere mindkettő), ugyanúgy pusztítja a nemzet létszövetét mindkettő. Hiszen arról van szó, hogy a megtermelt vájlingokat nem mi, magyararcúak használhatjuk bővített létújratermelésre, hanem a globalóma. Most tökmindegy, hogy egy évben a 10 vájlingból egyet vagy kettőt kell tejelni a szivattyúsoknak. A lényeg, hogy mi izzadtuk ki a saját verejtékünkkel, de nem mi eresztjük a vájlingba a disznó vérit.

Ez a magyar sorstragédia. Vájlingjainkban mások tobzódnak. A magyar elit pedig ahelyett, hogy összefogna és vállt vállhoz vetve állna ki a Vezér mögött, megosztott és piti kis érdekei fontosabbak neki mint az, hogy ne fizessünk kamatot egyáltalán. Sőt, a magyar rögből saját verejtékével bütyökmagot facsaró tiborcoknak még csak nem is tematizálják a beszédtérben, hogy nyomorúságuk a kamat miatt van és csak aközött választhatnak, hogy gyorsan túlesünk a szurin, vagy húzzuk a végtelenségig.

Ha ezt tudnák a tiborcok, biztos a gyors államcsődöt választanák és nem az IMF-t.