Gyors vagy lassú

Adósságcsapdában vagyunk, úgy anyagi, mint szakrális értelemben. Habár járt nekünk az a kis hitelből jól élés, kamatostul követelik vissza a globálfinánctőke vérszívó denevérei. A vérszívásra jó okuk van, mert szörnyű csapdába csalták a magyarságot. Nem annyit kérnek vissza, mint amit adtak, hanem többet. A különbözetet úgy hívják, hogy kamat és nem elég, hogy a polgárháborús veszélyre fittyet hányva a finánctőke visszaköveteli azt a pénzt, amiből egy kicsit jól éltünk, hanem még a kamatot is követeli, amelyből viszont nem realizálódott a magyar nemzetstratégiai érdekeknek megfelelően a nemzettörzsnek szétosztható forrás.

Hol törvényes ez? Ki hallott már ilyenről?

Kamatot akkor lenne joguk követelni, ha biztosítanák az országjövedelem növekedésének feltételeit. Minthogy azonban növekedés helyett a globáltőke csak töpörödést és válságot volt képes produkálni, mi mossuk kezeinket és nem tartjuk jogosnak, hogy rosszabbul éljünk csupán holmi kamat miatt. Válság idejében a kamat tehát nem törvényes, se az emberi, se a szakrális törvények szerint sem.

Na most ezt nem volt hajlandó a globálfináncság belátni.

Továbbra is ki akarnak fosztani minket a kamattal, amit pedig meg se ettünk. A kamat egyfajta létszivattyúként szívja ki e sokat szenvedett törzsből az életerőt, amely életerő egyenesen a globálszivattyúsokhoz áramlik és ők híznak kövérre a magyar életerőn, amely életerőre pedig nekünk is szükségünk lenne a nemzetnövelési célokhoz.

Mivel mind az IMF, mind a globáltőke kamatot szed (ez is azt bizonyítja, hogy igazából ugyanazon globálerő globálfegyvere mindkettő), ugyanúgy pusztítja a nemzet létszövetét mindkettő. Hiszen arról van szó, hogy a megtermelt vájlingokat nem mi, magyararcúak használhatjuk bővített létújratermelésre, hanem a globalóma. Most tökmindegy, hogy egy évben a 10 vájlingból egyet vagy kettőt kell tejelni a szivattyúsoknak. A lényeg, hogy mi izzadtuk ki a saját verejtékünkkel, de nem mi eresztjük a vájlingba a disznó vérit.

Ez a magyar sorstragédia. Vájlingjainkban mások tobzódnak. A magyar elit pedig ahelyett, hogy összefogna és vállt vállhoz vetve állna ki a Vezér mögött, megosztott és piti kis érdekei fontosabbak neki mint az, hogy ne fizessünk kamatot egyáltalán. Sőt, a magyar rögből saját verejtékével bütyökmagot facsaró tiborcoknak még csak nem is tematizálják a beszédtérben, hogy nyomorúságuk a kamat miatt van és csak aközött választhatnak, hogy gyorsan túlesünk a szurin, vagy húzzuk a végtelenségig.

Ha ezt tudnák a tiborcok, biztos a gyors államcsődöt választanák és nem az IMF-t.