A morális nihil gyermekei

Cigányútra mentünk. Újabb bizonyítéka ez annak, ahogy a magyar nyelv kibontja a magyar struktúra roncsolódásának szakrális mélyszerkezetét. Cigányútra mentünk, tehát eltévedtünk, rosszabbak lettünk, roncsolódtunk, süllyedtünk. Szemben a kívánatos EGÉSZSÉGGEL, KÉTSÉG feszít minket, mintha legalábbis ayahuascát ittunk volna kollektíven.

Kell-e látványosabb demonstrációja cigányútra futott roncsolódásunknak, mint a cigányság maga? Mondjuk ki: a cigányság kollektív vesztese annak, hogy elvesztettünk egy újabb világháborút és most fizetjük a jóvátételt. Pedig minden milyen jól indult. Megállapodtunk a Birodalommal - kellett hozzá egy kis balhé 1956-ban, de aztán jött a lóvé is, mint mindig - szaporodtak a vájlingok és még a cigányoknak is meg volt engedve - ezáltal kötelezővé is téve - hogy szerény képességeiknek megfelelően valami aljamunkával elpiszmogjanak.

Ebbe köpött bele a Birodalom a komprádorszivattyúval. Így lettek a cigányok vesztesek, egyben felháborító előjogok élvezői is. Nem érted, hogyan lehet valaki vesztes és előjogélvező egyszerre? Ez is csak azért van, mert az iskolában neoliberális OKTATÁS van NEVELÉS helyett, így a dialektikát ösztönszinten nem verik bele a tanulóifjúságba.

De vissza a cigányokhoz. Ott van a sok cigánymaffiózó a Mercédeszekkel meg az aranyakkal. Aztán meg ott van a sok cigány roncscsalád, akik a gyerekek ötödét szülik. Jön tehát az a cigány a roncscsaládjából, ahol csak az erkölcsi morál teljes hiányát tanulja. Megy az a cigány az iskolába, ahol nem NEVELIK csak OKTATJÁK és így egy ámokfutó mélystruktúra konfliktusrendszerének az örvényébe kerül.

Csoda, hogy ilyen morális nihilben élő cigányok nem kapnak munkát? Nem, mintha akarnának dolgozni egyébként.

Ezt kellene megbeszélnünk. Kurva őszintén, tabuk nélkül, mellébeszélés nélkül, teljes nyíltsággal.

És nem azt, hogy a cigányok is csak emberek, mert az amúgy se igaz.

A Nemzeti Létharc Bankja

Van sötét Budapesten egy különösen elvetemült hely. Ne tévesszen meg a talmi csillogás. Elég, ha egy kicsit is körülnézünk és koncentráltan látjuk azokat az erőket, akik miatt nem szaporodnak, hanem fogynak a magyarság vájlingjai. Ott van az eggyel előző - béna - Birodalmi Helytartók emlékműve. Azt mondják, holdtalan éjszakán ha nemzeti fület tapasztunk a vörösmárványra, még mindig lehet hallani a gyarmatosító nagyurak öblös kacagását és a megtaposott magyar fogak csikorgatását. A téren átellenben a jelenlegi Birodalmi Helytartó főhadiszállása van. Ki tudja, mire kell nekik az a sok beton? Talán a pincében tartott világfaló sárkány üvöltését kell eltompítani ... Vele szemben most még üres a brókerhordák volt főhadiszállása. Most még ... de ki tudja, meddig! Ne legyenek kétségeink, csak az alkalomra várnak, csak egy kevésbé harcos, kevésbé a nemzet létérdekeit képviselő kormányra, hogy abba az épületbe is betelepítsenek egy komprádorszivattyút.

Hol állna máshol törzsszövetségünk létfosztásának egy olyan alapintézménye, mint a Nemzeti Bank? Birodalmi bérrabszolgáink perverz humorát mutatja, hogy ezt is a Szabadság térre kellett telepítenüik, mintegy szembe köpve Magyarország elveszett dicsőséges szabadsága miatt siránkozó gyászmagyarokat. Az, hogy a forintunk ennen kifosztásunk eszköze, igen egyszerű módon bizonyítom.

Van elég forintod?

Ugye, hogy nincs! Vennél te kenyérkét, vagy ha arra telik, lapostévét, vagy ha arra is telik, holdrakétát, de holdrakétára már végképp nincs pénz. És miért nincs? Mert nem ad az úgynevezett "nemzeti" bank. Pedig ott áll benne a globálkomprádorok pénze nagy halmokban, de a szegény, kifosztott magyarság csak az orrát nyomhatja a kirakatüvegnek.

De szeretnék gazdag lenni ...

Mi akadályozza meg, hogy az ott benn levő sok pénz a miénk, a magyar rögből kinövő magyar életfa hajtásaié legyen? Csak az úgynevezett bankelnök, aki a globálbirodalom jó bérrabszolgájaként piszkálóvassal csapott rá a nyúlkáló kezekre. Most, hogy letelik az ideje, titáni harc veszi kezdetét. Ne legyenek kétségeink, előtérbe fogják tolni magukat magukat jobbmagyarnak hazudó emberei az ötödik hadoszlopnak.

De hiába tolják magukat. Azt a posztot és a vele járó szolganépet a nemzet igazi hívének kell megkapnia. Aki számára a pénz nem a materiálcsere eszköze, hanem szakrális tartalommal bír. Aki a "nemzeti" bankból a Nemzeti Létharc Bankját hozza létre.

Én leszek a jegybankelnök.

Gyors vagy lassú

Adósságcsapdában vagyunk, úgy anyagi, mint szakrális értelemben. Habár járt nekünk az a kis hitelből jól élés, kamatostul követelik vissza a globálfinánctőke vérszívó denevérei. A vérszívásra jó okuk van, mert szörnyű csapdába csalták a magyarságot. Nem annyit kérnek vissza, mint amit adtak, hanem többet. A különbözetet úgy hívják, hogy kamat és nem elég, hogy a polgárháborús veszélyre fittyet hányva a finánctőke visszaköveteli azt a pénzt, amiből egy kicsit jól éltünk, hanem még a kamatot is követeli, amelyből viszont nem realizálódott a magyar nemzetstratégiai érdekeknek megfelelően a nemzettörzsnek szétosztható forrás.

Hol törvényes ez? Ki hallott már ilyenről?

Kamatot akkor lenne joguk követelni, ha biztosítanák az országjövedelem növekedésének feltételeit. Minthogy azonban növekedés helyett a globáltőke csak töpörödést és válságot volt képes produkálni, mi mossuk kezeinket és nem tartjuk jogosnak, hogy rosszabbul éljünk csupán holmi kamat miatt. Válság idejében a kamat tehát nem törvényes, se az emberi, se a szakrális törvények szerint sem.

Na most ezt nem volt hajlandó a globálfináncság belátni.

Továbbra is ki akarnak fosztani minket a kamattal, amit pedig meg se ettünk. A kamat egyfajta létszivattyúként szívja ki e sokat szenvedett törzsből az életerőt, amely életerő egyenesen a globálszivattyúsokhoz áramlik és ők híznak kövérre a magyar életerőn, amely életerőre pedig nekünk is szükségünk lenne a nemzetnövelési célokhoz.

Mivel mind az IMF, mind a globáltőke kamatot szed (ez is azt bizonyítja, hogy igazából ugyanazon globálerő globálfegyvere mindkettő), ugyanúgy pusztítja a nemzet létszövetét mindkettő. Hiszen arról van szó, hogy a megtermelt vájlingokat nem mi, magyararcúak használhatjuk bővített létújratermelésre, hanem a globalóma. Most tökmindegy, hogy egy évben a 10 vájlingból egyet vagy kettőt kell tejelni a szivattyúsoknak. A lényeg, hogy mi izzadtuk ki a saját verejtékünkkel, de nem mi eresztjük a vájlingba a disznó vérit.

Ez a magyar sorstragédia. Vájlingjainkban mások tobzódnak. A magyar elit pedig ahelyett, hogy összefogna és vállt vállhoz vetve állna ki a Vezér mögött, megosztott és piti kis érdekei fontosabbak neki mint az, hogy ne fizessünk kamatot egyáltalán. Sőt, a magyar rögből saját verejtékével bütyökmagot facsaró tiborcoknak még csak nem is tematizálják a beszédtérben, hogy nyomorúságuk a kamat miatt van és csak aközött választhatnak, hogy gyorsan túlesünk a szurin, vagy húzzuk a végtelenségig.

Ha ezt tudnák a tiborcok, biztos a gyors államcsődöt választanák és nem az IMF-t.