A háromhatvan és a háromszázháromhatvan közötti különbséget az USA ette meg. Egyfelől megette a szupergazdag birodalmi elit, ami nem fizet adót, szemben a magyararcúakkal, akik adócsökkentés után is becsengetik a jövedelmük felét és akkor az ÁFÁ-ról még nem is beszéltem. Másfelől megette az igazságtalanul jól élő amerikai középosztály, ahol két autó is van a garázsban, miközben a magyar gyalog jár. Harmadrészt pedig elköltötték vasfegyverekre, amelyekkel a szakrálisan gondolkodó népeket akadályozzák meg a lázadásban.
És még verik is a négereket.
Ez a Buzgárelv, amelyet a korábbiakban már bizonyítottam. Ha mi rosszabbul élünk, akkor meg kell nézni, ki él jobban. Mert őnála tör fel buzgárként a mi pénzünk, ez következik a pénzfolyadék elméletéből, vagyis hogy a pénz összenyomhatatlan, tehát ha valahonnan hiányzik, az nem lehet máshogy mint elszivattyúzás okán. Na most nem úgy néz ki, mintha az USA-ban olyan rosszul élnének, ami csak egyet jelenthet: a pénzünk náluk van.
Megjósoltam, hogy súlyos lesz az a nap, amikor a százmillió amerikai szegény a világ globális megalázottjaival összefogva megmondja az amerikai középosztálynak, hogy szíveskedjék harmadakkora életszínvonalon élni, mert ez így igazságos. Súlyos lesz a nap, de egyre közelg. Az USA adósságplafonja körüli vita annak a hírnöke, hogy bizony a Birodalom összeomlása már csak napok kérdése.
Megéri kivárni, harcostársaim. Mert akkor újra háromhatvan lesz a kenyér.
