Munka. Milyen medikális, filozófiai és szakráletikai mélységei is vannak ennek a szónak! Az ember lényege a munka. Aki nem dolgozik, az nem eszik, ezáltal rekesztve ki önnönmagát a létezésből. Aki viszont dolgozik az nemesedik a munka által és egyben biztosítja saját maga bővített újratermelését a nemzet nőtagjainak, mint erőforrásoknak az igénybevételével.Persze a magyar torzult valóság a munkából is kivonja azt a szakralitást, amit a globálcentrum országaiban bőséges lóvénak neveznek. A véleményterroristák nem akarják, hogy a nemzet megtudja, de én a süket fülekbe is beleordítom az igazságot: kevés a zsé! 1978-ban kerestünk utoljára olyan sokat, akarom mondani olyan keveset, mint most. Közben a robotolásban tönkremegyünk, ki a rengeteg munkában, ki a rengeteg parazitizmusban.
Ebből a helyzetből a kormány által erőltetett kényszermunkával nem szabadulunk ki. Vissza kell állítani a munka szakralitását, ami alatt a fizetési csekken látható számot értem. Ami jár az jár és ha a multik nem adják oda szépszerivel a magyar nemzetet megillető zsozsót, akkor elvesszük erőszakkal.
Vagy ha már elvettük a multiktól, akkor a szupernyertesektől vesszük el. Mindegy, csak pénzük legyen.
Hiszen a tulajdonhoz való jog amúgy is kétes eredetű.
