Egyszer volt, hol nem volt, éldegélt Jancsi és Juliska egy nagy sűrű erdő mellett a mostohaanyjukkal, akit úgy hívtak, hogy Orbán Viktor. Ez az Orbán Viktor mindenáron el akarta veszejteni Jancsit és Juliskát, így hát kieszelte, hogy beviszi a két gyermeket az erdőbe és otthagyja őket. El is vitte őket egy tisztásra és mire a gyerekek felébredtek, nem találták a hazavezető utat.
Ahogy a két elveszett szegényke kóborolt az erdőben, találtak egy mézeskalács házikót. Abban lakott az Orbán-kormány. A főboszorka, maga Orbán Viktor és alboszorkái, az Aggresszív, a Cenzor, a Bunkó, meg a Pedofil. Orbán egyből ki is eszelte, hogy Jancsit és Juliskát kíméletlenül dolgoztatni fogja éhbérért, elszállásolni pedig a mézeskalács házikó melletti könnyűszerkezetes épületben fogja őket, amelynek még teteje sem volt. A szegény gyerekek egész nap és még az éjszaka felében is robotoltak a konyhakertben és annyira kimerültek, hogy öntudatlan álomba zuhantak éjféltájt.
Ekkor jelent meg Orbán egyik alboszorkája, a Pedofil és az öntudatlan gyermekeket vetkőztetni kezdte ...
Miközben nagyban vetkőztette őket, váratlanul megjelent -- hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem -- Orbán Viktor locsogó helyettese, a Köteles Botond, aki a magyar nyelvet is törte, a japánt meg annál inkább. Köteles Botondot azért hívták Köteles Botondnak, mert hatalmas, turulszárnyakra emlékeztető bajuszt viselt a füle mögött, és mindenkibe azonnal belekötött. Most is így tett. Hallod-e Pedo Vili, hörögte oda a rá jellemző köteles hangon, a Főnök azt mondta, hogy a gyerekeket kemencébe kell tenni, minél hamarabb (Hamarább, javította ki Vili, de Köteles oda se bagózott). Mire Pedofil: Anyukádat, Botond. Na, Botond sem volt rest, olyat sózott Vili hónalja alá, hogy az turulnak érzete magát. A nyers vita folytatódott, de Jancsi és Juliska kislisszantak a lábuk között és nekiiramodtak a sűrű, sötét Radványi Erdőnek. Mentek, mendegéltek, amikor a távolban pislákoló fényt láttak. Na, apró lábaikkal szaladtak oda, s uram, istenem, hát a Jóságos Feri bácsi guggolt ott a Radnóti Sötét Erdőben, a kacsalábon forgó palotájának sarkantyúja mellett, és egy ici-pici, kicsi, kedves, cuppanós, drága őzikét istállott. Nem, istápolt. Feri bácsi meglátta a gyerekeket és így szólt hozzájuk: Drága gyermekeim, azaz ti kis gézengúzok. Hát csak nem a Gonosz Varázsló Orbán Népnyúzó és Gyermekfaló Viktor elől menekültök a Radnóti Setét Erdőben? Mire Jancsi és Juliska! Szia Feri bácsi! De igen, a Dögletesen Gonosz és Fasiszta Orbán Viktor elől menekülünk a Radványi (Feri bá: RADNÓTI!) Setét Erdőben, és megláttuk a pislákoló, kedves fényt, és azt, hogy te, Feri bá, itt egy őzet istápolsz, és rögtön gondoltuk, hogy ide kell hozzád menekülnünk, ha el akarjuk kerülni a Dögletesen Gonosz OV csattogó, vérszomjas fogazatát. Feri bá: Jól tettétek, skacok. Húzzatok bele, ott a kacsaláb, ugri-burgi kapaszkodjatok fel rá, és majd a Piroska néni főz nektek valamit a konyhában. Mire a gyerekek: Farkast? Feri: Dehogy-dehogy-dehogy. Piroska néni ízletes, tápláló gyermekeledelt főz nektek, amilyen a szociálisan érzékeny, baloldalilag elfogulatlan nép fiainak és lányainak való. Jancsi és Juliska hipp-hopp máris a kacsalábon forgó palota amerikai konyhájában teremtek, a Jóságos Elkúrt Feribá meg kibaszott hosszú ideig istápolta az őzet a Radnóti Setét Erdő peremén. Ott, ahol a Hatos Megáll.
VálaszTörlésEz a mesevég a "mert elkúrtuk" illusztrációja, vagy inkább a szavazófülkék forradalmának gyöngyszeme?
VálaszTörlés