Haláltánc

Tessék, ismét egy szörnyű vírus. Ez is annak bizonyítéka, hogy Susan Sontagnak igaza volt és a nyugatias modernitás a pusztulásba viszi a világot. Nem először történik ez: a Nyugat már betegségek sorát szabadította a világra, például a feketehimlőt, a kolerát, az influenzát és most az ebolát is. Az igaz, hogy ezek a betegségek máshonnak indultak el, a feketehimlő és az influenza például a keleti szakralitás bölcsőjéből, Kínából. Míg Kínában azonban a feketehimlő és az ember egy szakrális létmódban kötött “win-win” alkut, vagyis a himlő megölt egy csomó embert, de cserébe egy csomó ember meg is maradt, addig a nyugati ember fékezhetetlen bírvágya miatt szakrális gyökereiről letépett betegség majdnem kiirtotta Európa lakosságát.

Mert az az állandó izgés-mozgás, az a bajok gyökere.

A feketehimlő sose jutott volna el Európába, ha a nyugati anyagelvű birodalmisták selyem helyett beérték volna a daróccal, amely daróc fenntartható módon volt előállítható helyi alapanyagokból. Ekkor senkinek nem kellett volna sehova se utaznia és a feketehimlő megmaradt volna a kínaiakkal kialakított szakrális létmódjában. Most meg az ebolával van ugyanez. Ha a nyugat-afrikaiak békén megültek volna a fenekükön és a globálhatalom nem parancsolja nekik a féktelen utazgatást, akkor az ebola megmaradt volna néhány afrikai falu helyi problémájának. Most meg ugye ott tartunk, hogy az emberiség túlélése forog kockán a szörnyű ebolajárvány miatt.

Volna okunk félni a globálbirodalom globáljárványaitól, ha egyáltalán lehetne erről beszélni. De az ebolajárvány említése is tabu, a globálbirodalmisták véleményterroristái a legkisebb pisszenést is elfojtják. Pedig az emberi lények féktelen nyüzsgése talán az utolsó haláltáncunk lehet, egy utolsó görcsös rángás a végső pusztulás előtt.

Erről persze nem hallani a tévében.