A vita három résztvevőjeként elsőként Fukuyama (már üzentünk neki) szólalt meg 1989-ben és azt mondta, hogy a történelem mostantól béke lesz a liberális demokráciá ernyője alatt. Másodiknak Huntington tette le a garast 1996-ban amellett, hogy a történelem mostantól háború lesz a különféle vallások ernyője alatt. Harmadik, egyben legérdekesebb hozzászólónk Oswald Spengler, aki azt mondta, hogy nem, mindketten tévedtek, történelem nincs is és a Nyugat, mint olyan megsemmisül.
1918-ban mondta ezt.
Ez a friss látásmód elgondolkodásra kellene minket késztessen. Ha nincs történelem, akkor nincs sors, ha meg sorstalanság van, akkor meg csak az öröklét számít. Amikor a Nyugat összejön Párizsban, hogy holmi terrormerényletek miatt holmi szabadságot ünnepeljen, akkor derül ki igazán, mennyire előrehaladt a Nyugat megsemmisülése a Spengler könyvének megjelenése óta eltelt rövidke időben. Párizsban nem a szabadságot kellett volna ünnepelni, hanem sírni kellett volna a francia forradalom halottai miatt, akiket ugyanezen szabadság (plusz egyenlőség és testvériség) miatt tettek sírba. Másfelől pedig miféle szabadság az, ahol kíméletlen véleményterroristák ugatják le a Nyugat alkonyának és a spenglerista autoriter nemzeti szocializmus híveit.
De jól van, szédelegjetek csak a sírotokba vakon! Majd a gödör peremén talán belátjátok, hogy össze kellett volna fogni velünk, akik megjósoltuk a pusztulást és azt is megmondtuk, mi lenne a túléléshez vezető út.
Hát először talán a szabadságot kellene elfelejteni.
Nektek aztán beszélhettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése