Jó Hatalom

Martonyi hidrához, azaz sokfejű, emberevő, ontológikus létenergiákat szivattyúzó szörnyeteghez hasonlította a bürokráciát. Ez "felületesen" "jól hangzik", de nézzünk a szavak mögé. 1998 és 2002 között én is a bürokrácia voltam, vagyis az állam én voltam. Az állam meg maga a hatalom és ha Jó Hatalom van (szemben a nemszakrális Rossz Hatalommal), akkor a nemzetstratégia felszárnyal és létgyarapodás van.

Pont most legyen kisebb a Hatalom, amikor végre Jó?

Itt ezen a ponton el kell ismételnem a Hatalom Első Törvényét, ami így szól: a Hatalom nem fogy el, csak átalakul. Tehát ha a Jó Hatalom visszaszorul, akkor helyére másmilyen Hatalom nyomul be. Hatalmak állnak lesben benyomulásra várva és sejthetik, hogy nem a Jók. Ha Jó Hatalmak lennének, akkor nyílt sisakkal kiállnának és azt mondanák: emberek, itt vagyok én, a Jó Hatalom, imádjatok. És ha szakrális emberek lennének - amint nálunk 20 évnyi globálliberális pusztítás után nem azok! - akkor imádnák a Jó Hatalmat.

Mondhatjuk, hogy nálunk 11%, nyugaton meg 4%. Ezek számok, amik nem jelentenek semmit, amíg a szociálontológiai részletek mögé nem nézünk. Nyugat egyfelől haldoklik, miközben bömböl a keleti szél. Ez már önmagában megmutatja, mit érhetünk el a 4% majmolásával. Aztán pedig a nyugaton mikroszinten szakralitás van, Magyarországon pedig a tőkeszivattyú ül tort 100 éve. De különösen az elmúlt "demokratikus" 20 évben.

Ha tehát a Jó Hatalom kivonul valahonnan, oda egy másik Jó Hatalomnak kell benyomulnia. Jó Hatalomnak, tehát szakrálisnak.

Elismétlem.

Jó Hatalomnak, tehát szakrálisnak.

Fel az űrre!

Mit tettetek ma, hogy az űrbe jussatok, elkényelmesedett, puhány barmok?

Sejthettem volna. Semmit.

Üldögéltek itt a nagy jólétben, precíziós bombákkal a repülőgéphordozótokon, Interneten trollkodva és azt hiszitek, hogy minden kurva jól van. Hát egy nagy lófaszt. Semmi sincs jól. Nagyapáitok, akik béresként dolgoztak a módosaknál ugyanolyan messzi voltak lényegében a Holdtól, mint ti. Szart se ér a precíziós bomba meg a faszbúk, ha nincs ember a Holdon.

Most mondhatnátok, hogy minek menni a Holdra, amikor ott hideg van és sokba kerül.

Na az ilyen defetista, frontlógós mentalitástól baszom fel igazán az agyam! A nyomorult buznyákjaitokat, hülyécskéim, csak az egészségügyi ellátásnál kell megspórolni. Ha arról van szó, hogy az űrbe kell menni, akkor ott a Piac és a Verseny szabályai nem érvényesek. Kolumbusz se azt kérdezte, miért is éri meg neki, ha felfedezi Amerikát, hanem ment, mert elege volt a begyöpösödöttségből és az áporodottságból. Ezt a begyöpösödöttséget és áporodottságot érzem belőletek dűlni, amikor a költségeket merészelitek firtatni.

Ennyit a lebaszásról, most jöjjenek a célok. Persze limitált célok, amelyeket a ti szerencsétlen képességeitekkel is meg lehet valósítani. Kitűzöm nektek azt a célt, hogy mindennap egy méterrel közelebb kell kerülnötök a Holdhoz. Holnap elég, ha felálltok egy székre. Holnapután felmásztok a konyhalétrára. Holnapután-után felmentek a padlásra. Nem nagy ügy, de mindennap egy kicsit tovább juttok. 30 év alatt, amire átlagosan még számíthattok 10 kilométerrel juthattok közelebb a Holdhoz. Ami pont 10 kilométerrel több, mint amit a béres nagyapátok elért.

Ezt aztán ráhagyhatjátok a gyerekeitekre.