Elképesztő összegek folynak ki a zsebemből a havi törlesztésre, a benzinkútnál, a villanyszámlára, a néprabló multiboltban. A minap egy különösen húzós teszkóvásárlás után elgondolkoztam, hová vándorolnak ezek az összegek. A globális véleményhatalom megtiltja a kérdés feltevését is, de mégis vennünk kell a bátorságot. Hová lett az a 11945 Ft, amit most fizettem a benzinkútnál? Nem úgy tűnik, hogy a benzinkutasok vagy akár az oroszok olyan remekül élnének. A 11945 Ft-om nem látszik meg rajtuk. Ha pedig rajtuk nem látszik meg a kifizetett rettentő összeg, akkor csak egy lehetőség marad.Valahol egy Pénzzabáló megeszi a befizetéseinket. Ha ez nem így lenne, akkor valakik jobban élnének ezen a világon. Jobban pedig senki sem él, kivéve talán a kínaiakat, de hát náluk nem lehet a Pénzzabáló, hiszen a kínaiak a Nyugat deszakralizációja helyett a tradicionalitás szakralizációjában élnek.
Ők tehát nem lehetnek. Akkor pedig nem marad más, mint hogy a Birodalom költi el valami olyan rettenetes dologra, amit nem is sejtünk. Talán egy, a bálnákat és a magyar öntéstalajt elpusztító újfajta laposelemre vagy egy világevő sárkányra.
Ehhez kell nekik az adósság. Mit lehet tenni?
Ötféle dolgot.
- Visszafizetni az adósságot egyszerre. Ez képtelenség, annyi pénz nincs a világon, mint ami a mi adósságunk. Az egész ország nem ér 150 milliárd dollárt.
- Nem fizetni egy fillért se. Ezt lehetne az egri hősökkel, de a jelenlegi elkorcsosult, lerabolt roncsmagyarság nem képes ilyen megpróbáltatások túlélésére.
- Megkérni őket, hogy ne kelljen fizetni. Erre nemet mondtak.
- Várni, hogy ők ajánlják fel, hogy ne kelljen fizetni. Arra várhattunk.
Mivel mindezek nem sikerültek, csak egy lehetőség maradt (mert azt, hogy csendben, rinyálás nélkül törlesztjük a hiteleket és igyekszünk újakat nem felvenni, felháborodva elutasítom). Az egyetlen kiút a világvége. Ha az egész világ összeomlik, akkor az adósságunk is összeomlik vele együtt.
Megpróbáltuk a szabadságharcot, az a muhi csatához vezetett. Őseink példáját követve most meg kell bújnunk a mocsárban és várnunk az elkerülhetetlen világvégét.
Ami a világnak egy nagy szívás, az nekünk egy nagy lehetőség.
