Már az antik görögök is tudták, hogy a Jövő az infaktusba vezet, vagyis a pusztulásba. Ezért használjuk ma is az antik görög szót, az infarktust. A pusztulás felé menni pedig ki szeret, amikor a születés felé is lehet menni? Ahogy egy ember vagy egy kutya is halad a virgonc kezdetektől a szó szerinti széthullásig, úgy csúszik le a magyar nemzet is a dicsőséges múltból a mai infarktusos agóniáig, hogy aztán hamarosan bekövetkezzen az elkerülhetetlen szétrohadás.Nyilván Önök se szeretnének szétrohadni, tisztelt olvasók, hanem sokkal inkább élettől telve kapálózni a fenyegető szivattyúk ellen. Az életenergia azonban csak infarktusba fordulhat, ahogy az idő telik. Ha nemzeti egységben akarunk kapálózni, akkor csak a Múltba mehetünk.
Eddig azt hazudták, hogy a Jövő Jó, a Múlt Rossz. Pedig az igazság az, hogy a Múlt Jó és a Jövő Rossz. Ezt nagyon könnyű belátni, hiszen a Múltat ismerjük, a Jövőt meg még nem és a nemzeti tapasztalat az, hogy minden egyre csak rosszabb lett, a lépcsők magasabbak, a termeknek egyre vacakabb az akusztikája és az út végén elkerülhetetlen az infarktus.
Jobb akkor lesz, ha a Múltba megyünk és nem a Jövőbe. Még akkor is, ha ezt meg akarják akadályozni a tudjukkik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése