A libsik bűne

Magyarország infarktusizálódásában oda jutottunk, hogy a Jobbik lényegretörő kérdéseit Viktor nem válaszolhatja meg a Parlamentben. Roncstársadalomban csak roncsbeszéd eshet, különösen egy olyan roncsintézményben, mint a Parlament, ami a legkevésbé sem szakrális. Ezért aztán itt kell beszélnünk arról a kérdésről, hogy a cigányok túlszaporodják a magyar nemzetet, legyen az szakrális vagy konzumidióta.

Egyfelől vagyok én, a szakrális keresztény, akinek az emberi élet szent, különösen a magyar nemzeti babák élete. Másfelől azonban vannak a cigányok, akik aláaknázzák a nemzetstratégiai fontolkodást azzal, hogy gyerekeik vannak a komprádorszivattyúk életerő-szivattyúzási tevékenysége ellenére. Valahogy úgy néz ki, hogy a komprádorok csak a nemzeti magyarokból szivattyúzzák ki az életerőt, nem pedig a cigányokból. Erre még visszatérek.

Tehát az emberi élet, ami szent. Mondhatni szakrális. De vajon lehet-e szakrálisnak nevezni egy olyan gyereket, aki nem szerető családba születik, hanem roncscsaládba és felnőtté válva még a komprádor-mókuskerékben sem jut neki hely? Az ilyen gyereket nem nevezhetjük homo sapiensnek a szakralitás szempontjából, de még a csimpánzokkal se említeném egy lapon. Legyen mondjuk egy patkány (Rattus norvegicus), az legalább már emlős (Mammalia).

Már hallom a libsik felhördülését. Jobb lesz, ha befogják. Ha nincs a rendszerváltás pusztítása, akkor az egymillió roncs, akik közé a cigányok is tartoznak homo sapiens maradt volna.