Útelágazódás

Sötét órák ezek, fajtársaim, így reggel öt óra felé. Szakrális népek az évnek ebben a szakában kezdték el várni a Fényt, reménykedve, hogy egyszer majd reggel ötkor is el lehet látni a ceruza végéig. Nemszakrális vaskorunkban ilyenkor kezdjük el várni a végpusztulást, amikor már a szennymédia által sztárolt Tracey Chapman sem tudja enyhíteni a Prozac-túladagolás által okozott depressziót.

Ki gondolta volna, hogy a Birodalom megnyomja a gombot?

Én egy pillanatig se gondoltam volna. Arra számítottam, hogy úgy lesz, mint mindig. Lesz egy kis szabadságharcos csihi-puhi, utána alkudozás a majtényi síkon, végül pedig a Birodalom belátja, hogy olcsóbban megússza, ha fizet. Így viselkedett minden épeszű Birodalom eddig, mivel ezeket egy Vezér vagy egy szűk klikk irányította, akik tudták, mit kíván az ésszerűség.

De ezek? Ezek képesek és nem fizetnek, amivel a világ pusztulását idézik elő. Reggel ötharmincra jár már és még mindig töksötét van, így csak töksötét alternatívák jutnak az eszembe, miért lehettek ilyen felelőtlenek.

• Az első lehetőség, hogy a Birodalom nem is emberi, csak élősködik az emberiségen. Pont, mint a szcientológusok parazitái. Én az ilyesmiben nem hiszek, ahogy az Aranykor-mítoszban sem, hiszen református vagyok. De azért játsszunk el azzal a gondolattal, hogy a Birodalom nem emberi. Ez esetben az emberi szenvedés, amikor elvesznek egy hitelből vett Suzuki Swift-et, egy kicsit sem hatja meg őket. Az ilyenektől nem várhatunk könyörületet, ezért nem is kell könyörületesnek lennünk.
• A második lehetőség, hogy a Világfalót már elindították és már a birodalmi bürokraták se tehetnek semmit. Üres tekintettel nézik, ahogy a teremtményük felfalja a bolygót és őket is vele együtt. Talán még reménykednek, hogy a kibersárkány őket hagyja deszertnek vagy talán már teljesen feladták. Akár sajnálhatnánk is őket, ha nem mi lennénk a sárkány vacsorája. Akárhogy is, most már ők nem számítanak.
• Végül az utolsó lehetőség, hogy a Birodalom urai emberek és még van hatalmuk. Ebben az esetben még elérhetünk döntetlent, mint a Rákóczi-szabadságharc, 1848 és 1956 esetében. Oda kell menni hozzájuk, megnevezni őket, hogy lám, ti Urak, hiszen ti ... most nem folytatom, nem lenne politikailag korrekt.

Útelágazódáshoz érkeztünk. Vagy alkuszik a globálbirodalom, vagy elfelejthet minket. Garantálom, hogy ha nem hajlandók tisztes feltételekkel megállapodni, nem veszek tőlük semmit és nem fogyasztok a szennymédiájukból, valamint erre bíztatom majd ezen blog és az Elle magazin olvasóit is.

Akkor majd megtanulják.