Miénk a bank

Nagyon helyesen mondja a Viktor, hogy legyen mienk a bank! Itt az elején szögezzük le azonban: a kérdés már mélyszerkezetében is hibás. Nem az a kérdés, hogyan lehet miénk a bank, hanem az, mi lett abból a száz százalékból, ami mind a mi bankunk volt (és itt most a "mi bankunkat" szigorúan szakrális, nemzetstratégiai értelemben értem). Ki vitte el? És hogyan szerezhetjük vissza?

Itt bezzeg nagy lesz a csönd az akkor aktív politikusok között! Senki se meri bevallani a magyarságnak, hogy ezermilliárdokat adtak a külföldi bankoknak és ha ezeket az ezermilliárdokat visszakérnénk, máris miénk lenne a bank. Itt jegyzem meg közbevetőleg, hogy ugyan én akkor államtitkár voltam a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában, de felelősséget az akkori eseményekért nem vállalhatok. Semmit nem tudtam arról, hogy a magyarság ezermilliárdjait a bankoknak adják, mostanra viszont, hogy feltárom a múltat Viktor, a Vezér számára, teljesen rájöttem, hogy vissza kell adniuk.

Ilyen egyszerű. Csak államosítunk ötven százaléknyi bankot és már meg is vagyunk.

Még mielőtt újra kilovagolnánk azonban, egy kicsit tovább kell hüvelyeznünk a valóság mélyét. Ha mienk lenne az összes bank, volna-e módja a Birodalomnak továbbra is diktálni? Volna, mert a Főbankot, a Magyar Nemzeti Bankot még mindig birtokolja. Megmondták a Fuggerek is, hogy ha van egy nemzeti bankjuk, akkor a többi már nem is érdekli őket. Amíg nem tudjuk saját kézbe venni a Főbankot és mi nyomtatni a pénzt (annyit, amennyit kell), addig a globálburzsoázia lakájai ülnek itt tort.

Hát nem efelé haladunk, Viktor!