De miért is annyi annak a baloldalnak, ami 1994-ben példátlan győzelmet aratott (bár azóta egyre csak lepusztul)?
Azért annyi a baloldalnak, mert 1994-ben belekapaszkodott egy kisebbségi parazita, a globálSZDSZ lokalogazdijának parazitája (pedig annak a parazitának nem is volt része az 1994-es példátlan győzelemben), ami azóta is csak szívja a baloldalból az erőt. Nevezhetjük ezt a parazitát “liberálisnak”, de pontosabb lenne “szefárdnak” vagy “hálózatnak” nevezni. Ez a parazita erőlteti rá a baloldalra azt a létmódot, amit a szakralitás morzsáit őrizgető magyarság egyszerűen nem tud elfogadni, mivel tudja, hogy az a nemzethalál további elmélyüléséhez vezet.
A helyzet pokoli iróniája az, hogy miközben már nem egy lokálSZDSZ van, hanem három és mindhárom azt sipogja a globálSZDSZ-nek, hogy engem szeress, engem szeress, aközben a globálSZDSZ nagyon pontosan tudja, hogy egyiknek sem adhatja a szerelmét szimbolizáló aranyalmát. Ugyanis ha a baloldal kapná el az almát, abból polgárháború lenne, mint Ukrajnában. Ezért aztán a globálSZDSZ mégis a nemzeti erőket tünteti ki szerelmével, akik pedig hivatalosan nem is lokálSZDSZ-esek és titáni harcban állnak a globálSZDSZ-szel.
Miért van ez így? Miért tud a nemzeti erő hatalomvesztése polgárháborút okozni, a lokálSZDSZ-esek hatalomvesztése meg miért nem tudott polgárháborút okozni? És miért hasonlít a magyar helyzet polgárháború tekintetében az ukránhoz? Miért szereti a globálSZDSZ a nemzeti erőket, akik pedig nem is lokálSZDSZ-esek?
Ezen kérdések mélyszerkezetén töprenkedek éppen. Egyelőre ott tartok, hogy szakralitás, bütyökmag és kristályszépség és viktorkirály, de ez lehet, hogy a kérdések megválaszolásához kevés lesz.
Stay tuned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése