Mikrostruktúra

Itt a pillanat! A Birodalom kimutatta a foga fehérjét! A kollaboráns “civil” szervezeteire és a globális véleményterrorizmus véleményterrorját csővezetékként szállító internetre mért kettős csapás eredményeképpen a “megnevezhetetlen” Birodalom ügynökei végre kibújtak rejtekhelyeikről és a magyar léttérbe, Európa szívtájékára delegált helytartójukon keresztül megpróbálnak keresztbe tenni a magyar létérdekeknek, melyek egyben orosz létérdekek is. Most kell minden magyarhitűnek felkapnia a cséphadarót, egy tömegbe forrni a Vezér mögött és jól odapörkölni a globálkomprádoroknak, ahogy Árpád tette a pozsonyi csatában! Most kell összeforrni a világ elnyomott népeivel és a globális kizsákmányolóktól elvenni azokat a létjavakat, amelyek a magyarság bővített újratermeléséhez szükségesek. Most kell ...

Wait a minute, a cetlimre nem ez van írva.

Bocsi, a mai témánk legyen mégis az egészség meg annak építése. Két szakrális szó ez, a szakrális létegységet kifejező egészség meg a szakrális növekedést kifejező építés. Amennyiben a magyarság egészségét építjük, akkor triplán szakrális dolgot cselekszünk, mert van a magyarság, az egészség meg az építés, az három szakrális dolog. Egyszerre.

Van mit építeni a magyarság egészségén ugyanis. Az a kellemetlen igazság, hogy mihelyt a Birodalom egy kicsit másfelé nézett és kevesebb létjószágot szivattyúzott el a magyar léttérből, a magyarság egészsége egyből leépült, hiába lett annyi malacpöri, amennyit csak magukba tudtunk tömni meg egy kicsit több is.

Ennek a dialektikus összefüggésnek a kihüvelyezése vár most a kor gondolkodóira. Hogy keretezzem a gondolkodást: pénz nem lesz több, csak kevesebb, viszont a pénz hiányát a szeretet mikrostruktúráival kell pótolni.

Ezeken a mikrostruktúrákon lehet akkor agyalni, az internetet meg tessék szépen elfelejteni. Amíg még nagyvonalú vagyok.

Szebb jövő

1956 október 23-a évfordulója következik és mint mindig ilyenkor, kérdések merülnek fel bennem. Csak kérdezek itt, nehogy valaki azt higgye, hogy bármiféle álláspontot az '56-os sajnálatos eseményekkel kapcsolatban el akarnék foglalni, de hát a kérdéseket csak fel kell tennie valakinek, ha a sokat szenvedett magyar nemzetnek szebb jövőt akarunk, nemde?

Első kérdés, ami felmerül, hogy miért is harcoltak ezek 1956-ban? Netán a pártállam hívői egy idegen hatalom kollaboránsai voltak? Netán a forradalmárok egy másik idegen hatalom kollaboránsai voltak? Ha a védők és a forradalmárok mind kollaboránsok voltak, akkor hol voltak a magyarhitűek? Netán ők felismerték, hogy nem kérnek az idegen hatalmakkal való kollaborálásból, viszont kérnek szebb jövőt bőséges malacpöri és méltó (!) élet képében?

Aztán ha már így felmerül a kollaborálás, mik voltak azok az idegen hatalmak, amelyekkel a forradalmárok és a védekezők kollaboráltak? Netán nem is több idegen hatalom volt, hanem csak egy? Amely egyetlen idegen hatalom a liberális és demokrata diktatúrát erőszakkal terjesztő pusztító világerő volt, amely már ezer éve akarja kiirtani a magyarságot? És amelynek célja az, hogy a magyarság ne kapja meg a bőséges malacpörit és a méltó (!) életet?

Csak kérdezek.

Ha ez így van, miért nem csinálunk már múzeumot az elmúlt Köztársaság terének elmúlt kommunista pártházából?

Új Közbeszéd Terv

A hétvégi önkormányzati választással befejeződött tehát, amire már oly sokat vártunk. A királyválasztás folyamata lezárult.

Mi a teendő most?

Először is meg kell változtatnunk a közbeszédet. Sokan még mindig azt szirupolják, hogy 1989-ben valami szabadság jött el hozzánk. Hát nem. 1989-ben a kifosztás jött el hozzánk és ma a magyarság rosszabbul él, mint 1988-ban. Amikor tehát orosz barátaink csapatai távoztak, nem volt már senki se, aki megvédjen a liberalizmus és a demokrácia ördögi erőitől. Ezért jutott a magyarság a pusztulás szélére 2014-re.

Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarország többet érdemel.

Gyurcsány hazudott, pedig azt mondta, hogy igazat beszél. Már ez a dialektika is felhívhatja a figyelmünket arra, hogy itt valami nagyon nem stimmel. A Gyurcsány-beszéd kiszivárogtatásának a mélyszerkezete egy dupla hazugságot rejteget. Gyurcsány azt hazudta, hogy a lehetőségeinken felül éltünk. Pedig a valóság az volt, hogy a liberalizmus és a demokrácia mint valami hatalmas komprádorszivattyú szívták ki a léterőt a magyar léttérből.

De ennek most vége. Most majd megkapja a magyarság, ami jár.

Először is beszélnünk kell, hogy mi legyen liberalizmus és demokrácia helyett, mivel ezek csúfosan megbuktak most vasárnap is. Ennek első lépéseként beszélnünk kell a rendszerváltásról, mi történt akkor valójában. A beszélést nem úgy értem, hogy vitatkozunk vagy ilyesmi, hanem kitaláljuk, hogyan tölthetjük bele a magyarság agymosott konzumidióta részének agyacskájába azt az Igazságot, hogy az 1989-es szabadság szolgaság volt, most pedig az igazi szabadság jön el.

Vannak reménykeltő fejlemények, de még sok-sok súlyos dilemmával kell megküzdeni, hogy ez sikerüljön.

El nem kötelezettek

Két titáni világerő feszül egymásnak, mint azt megszokhattuk. Ezúttal legyen ez a két világerő az Angolszász Nyugat és a Nemangolszász Kelet. Utóbbiakhoz tartozik Oroszország, Kína, az arab világ és az el nem kötelezettek. Ja, bocs, az el nem kötelezettek még nem köteleződtek el, de majd fognak. Gyors fejszámolással rájöhetünk, hogy itt az emberiség nagyobb része küzd a kitüntetett kisebbséggel, így a harc kimenetele nem is lehet kétséges. Az Angolszász Nyugat hanyatlik és vereségre van ítélve, míg a Nemangolszász Kelet pedig emelkedik és győzni fog.

De addig.

Addig azonban az Angolszász Nyugat elégedetlenséget szít. Hierarchikus társadalmak nemzetstratégiáját megbontva a demokrácia nevetséges és kártékony eszméjével fertőzi az ideológiailag képzetlenebb fiatalságot. Most is, mi történt Hong-Kongban. Szabad választásokat követeltek felelőtlen fiatalok, mintha legalábbis Washington és a francia forradalmárok adták volna a szavakat a szájukba. Nem kérdéses, hogy kinek a szekerét tolják, kinek az érdekeit képviselik ezek a “forradalmárok”.

Ez megy a világon mindenhol. Az Angolszász Nyugat – érezve hatalmának hanyatlását – bomlaszt a természetes vezetők ellen. Bomlasztott Ukrajnában, bomlasztott az arab világban és most bomlaszt Kínában. A természetes vezetők figyelmét a bomlasztás pedig eltereli a nemzetstratégiai célokról – Magyarország esetében a kárpát-medencei szakrális kultúrfölényünk helyreállításáról.

Innen üzenem azonban a washingtoni bomlasztóknak, hogy súlyosan meg fognak csalatkozni. Kína hierarchikusan szakrális, akarom mondani szakrálisan hierarchikus volt és marad, még akkor is, ha pusztán kényszerűségből hierarchikusan nemszakrális turbókapitalizmussal támadja az Angolszász Nyugatot.

Ettől lehet reszketni, perfid nyugatiak.

Ezt mondják a skótok

Skóciában népszavazás volt az Egyesült Királyságból való kiválásból és ennek a népszavazásnak hatalmas tanulságai vannak a magyar nemzetstratégiára nézve. Először arra gondoltam, hogy lehetne az a tanulság, hogy ha Skócia kiválhat az Egyesült Királyságból, akkor Székelyföld is kiválhat Romániából. Sajnos a skótok nem e mentén a tanulság mentén szavaztak, így kénytelen vagyok egy másik, nemzetstratégiailag előnyös tanulságot levonni.

De mielőtt levonnám, nézzünk néhány természeti hasonlatot. Vannak a madarak meg a méhek, akik egybekelnek és új madarak és méhek születnek. Vannak a tűzhányók, amelyek addig köpik a lávát, míg egész hegyek lesznek belőlük. Vannak a földrészek, amik ide-oda vándorolnak, hol egyesülnek, hol meg szétválnak megállíthatatlanul.

Ugye értjük egymást? Ami most egyben van, az később szét is eshet, ahol most nincs semmi, ott később lehet valami.

Most, hogy már ismerjük a jelenséget, rátérhetünk a miértre. Miért vándorolnak a kontinensek? Vagy célzatosabban: miért drága a benzin? A benzin azért drága, mert a Birodalom szivattyúz és nem fizeti meg. Ha ez így folytatódik, mi bizony kiválunk a Birodalomból, így a Birodalom jobban teszi, ha fizet. A jelenlegi helyzet szerint a Birodalom az arcunkba nevetett és azt mondta, hogy tessék, ott az ajtó, de a játszma nincs még lejátszva, vannak még Birodalmak, akik hajlandók nekünk kifizetni a hazaárulási díjat a méltó (!) életért. Ahogy tehát a kontinensek vándorolnak, úgy vándorlunk mi is birodalmak között, tehát itt az idő, hogy felkészüljünk a nemzetstratégiai határváltozásra.

Skócia példája azt tanítja a szerbeknek, románoknak, szlovákoknak és a többi, kultúrfölényben hátrébb álló népnek, hogy anyagilag nem érte meg kiválni a Monarchiából. A Monarchiának volt szakrális vezetője, szemben a mostani hányaveti demokráciákkal, melyeknek alacsonyabb rendű volta tudományosan bizonyított. Továbbá tőlünk több pénzt is kaptak volna, mint a mostani birodalmi központból, tehát mindenki méltóbban (!) élhetett volna. Nagyobb kanállal ehetnénk a pájslilevest mindannyian.

Ehelyett viszont kiváltak és mostanáig is ki vannak válva. Szakrális vezető nélkül, kinn a hidegben, egy hanyatló Nyugathoz kötve, egy szétesőben levő Európai Uniót imádva. Csak úgy elmentek, ahelyett, hogy alkudtunk volna, ki mennyit kap és ki mennyit ad.

A skótok nem voltak ilyen meggondolatlanok, kedves szerbek, románok és szlovákok.