Arisztotelész

Pedig olyan egyszerűnek tűnt az egész. A britek zsaroltak, alkudoztak, ahogy mi is tettük, gazdasági szabadságharccal és bevert érckapukkal fenyegetőzve. Hát nem volt buli, ahogy ráztuk a fegyvert, ahogy kiabáltunk, ahogy beszóltunk, ahogy megmondtunk? Hát nem volt buli, ahogy odaálltunk a britek mellé, amint ők is kilépéssel fenyegettek és minden beszólásuk Brüsszelben olyan volt, mintha mi adtunk volna pofonokat a birodalmi helytartóknak?

Aztán valahogy ebből a párhuzamos valóságból igazi, véresen komoly valóság lett és mi itt állunk megfürödve. Nem, így retrospektívben az egész együtt dübörgés a Brüsszelt pofozókkal nem tűnik olyan viccesnek.

Mindenekelőtt rögzítsünk néhány megváltoztathatatlan tényt.

Arról szó sem lehet, hogy itt valóban a britek döntöttek volna. Már Arisztotelész is megmondta, hogy a brit prolik egy fogalmatlan csőcselék, akik még arra sem képesek, hogy a kolbászos ételüket valami normális névvel illessék és ne úgy, hogy béka a lyukban. Nyilvánvalóan uralmi struktúrák játszanak hihetetlenül bonyolult színjátékot, amelynek célja - remélem, kitalálták - úgy az emberiség elpusztítása általában, mint a magyarságé konkrétan. Nyilván azért, hogy utána a töküres Kárpát-medencében oda üssék le a sátrukat az uralmi struktúrák, ahová csak akarják.

Most bezzeg harag van bennünk és düh, amikor a hindu bölcsek szelídségre és nyugalomra intenek. De mit tehetünk mi, tiszteletbeli nyugatiak, akik együtt hanyatlunk a Nyugattal? Nyilván haragszunk erre az együtt hanyatlásra meg dühösek vagyunk. Nehéz úgy szelídnek és nyugodtnak lenni, hogy nem lesz több a lé és nekem hétről hétre egyre vadabb maszlagokkal kell etetnem az olvasóimat, hogy miért nincs több malacpöri.

És mintha nem lenne elég, itt vannak ezek a migránsok is. Akik nemhogy rémülten hátat fordítanának a hanyatló Nyugatnak, hanem úgy jönnek, mintha a Paradicsomba érkeztek volna, ahol működnek a közszolgáltatások, van munka és eltekintve néhány, forradalomról vízionáló kelet-európai politikustól, kiszámítható a jövő. Úgy jönnek ezek a migránsok, ahogy mi rohantunk Nyugatra 25 évvel ezelőtt és ahogy ma is rohannánk, a britek nem készülnének becsapni az ajtót.

Nincs mese, itt, a végpusztulás küszöbén be kell vetnünk a csodafegyvert.

Új nyelvre van szükség, most. Ebben az új nyelvben világos lesz, kik a bűnösök - az európai monopolkapitalisták vagy úgy általában bárki, akinek több van, mint nekünk és ezért el lehet tőle venni. Ők azok, akik miatt nem halad a nemzetstratégia, nincsen lé és még a migránsok is jönnek.

Akik úgy jönnek Nyugatra, mintha a Paradicsomba érkeztek volna. Mint azt mi tettük 25 éve és tennénk még most is, ha Arisztotelész halott keze be nem csapta volna előttünk az ajtót.

Lehet, hogy már Arisztotelész is a Birodalom ügynöke volt?