Útelágazódás

Sötét órák ezek, fajtársaim, így reggel öt óra felé. Szakrális népek az évnek ebben a szakában kezdték el várni a Fényt, reménykedve, hogy egyszer majd reggel ötkor is el lehet látni a ceruza végéig. Nemszakrális vaskorunkban ilyenkor kezdjük el várni a végpusztulást, amikor már a szennymédia által sztárolt Tracey Chapman sem tudja enyhíteni a Prozac-túladagolás által okozott depressziót.

Ki gondolta volna, hogy a Birodalom megnyomja a gombot?

Én egy pillanatig se gondoltam volna. Arra számítottam, hogy úgy lesz, mint mindig. Lesz egy kis szabadságharcos csihi-puhi, utána alkudozás a majtényi síkon, végül pedig a Birodalom belátja, hogy olcsóbban megússza, ha fizet. Így viselkedett minden épeszű Birodalom eddig, mivel ezeket egy Vezér vagy egy szűk klikk irányította, akik tudták, mit kíván az ésszerűség.

De ezek? Ezek képesek és nem fizetnek, amivel a világ pusztulását idézik elő. Reggel ötharmincra jár már és még mindig töksötét van, így csak töksötét alternatívák jutnak az eszembe, miért lehettek ilyen felelőtlenek.

• Az első lehetőség, hogy a Birodalom nem is emberi, csak élősködik az emberiségen. Pont, mint a szcientológusok parazitái. Én az ilyesmiben nem hiszek, ahogy az Aranykor-mítoszban sem, hiszen református vagyok. De azért játsszunk el azzal a gondolattal, hogy a Birodalom nem emberi. Ez esetben az emberi szenvedés, amikor elvesznek egy hitelből vett Suzuki Swift-et, egy kicsit sem hatja meg őket. Az ilyenektől nem várhatunk könyörületet, ezért nem is kell könyörületesnek lennünk.
• A második lehetőség, hogy a Világfalót már elindították és már a birodalmi bürokraták se tehetnek semmit. Üres tekintettel nézik, ahogy a teremtményük felfalja a bolygót és őket is vele együtt. Talán még reménykednek, hogy a kibersárkány őket hagyja deszertnek vagy talán már teljesen feladták. Akár sajnálhatnánk is őket, ha nem mi lennénk a sárkány vacsorája. Akárhogy is, most már ők nem számítanak.
• Végül az utolsó lehetőség, hogy a Birodalom urai emberek és még van hatalmuk. Ebben az esetben még elérhetünk döntetlent, mint a Rákóczi-szabadságharc, 1848 és 1956 esetében. Oda kell menni hozzájuk, megnevezni őket, hogy lám, ti Urak, hiszen ti ... most nem folytatom, nem lenne politikailag korrekt.

Útelágazódáshoz érkeztünk. Vagy alkuszik a globálbirodalom, vagy elfelejthet minket. Garantálom, hogy ha nem hajlandók tisztes feltételekkel megállapodni, nem veszek tőlük semmit és nem fogyasztok a szennymédiájukból, valamint erre bíztatom majd ezen blog és az Elle magazin olvasóit is.

Akkor majd megtanulják.

Relatív

Megeshet, hogy Feri elkúrta. Igen, nem volt tőle szép, hogy majdnem a falnak ment, de végül elrántotta a kormányt és nem volt leminősítés.

Most meg az Orbán nem rántotta félre időben és lett leminősítés.

Nagyon gondolkozzatok el azon, ki a rosszabb. Feri majdnem elkúrt, Orbán elkúrta. Na jó, Feri elkúrta, ezt már nem lehet visszaszívni, bármennyire is szeretném. De akkor Orbán elkúrtabbta.

Egyedül a Birodalom ellen

Minden korban létezik a Birodalom (van amikor birodalmak is, az egyetlen Birodalom

sok-sok kis részlege, amelyik valami részletkérdésem összeveszett). De nemcsak a Biro-

dalom létezik, hanem léteznek hősök is, akik szembeszállnak a Birodalommal.

Ma egy ilyen hősre szeretném felhívni a figyelmet.

300 évvel járunk Krisztus születése előtt, akárcsak ma, a Birodalom akkor is a szabad-

ságszerető görögök megtörését tartotta az egyik fő céljának. (A magyarok akkor még

az eredendő szakralitás állapotában éltek a sztyeppén, így a Birodalom manipulációi nem

hathattak rájuk). A Birodalmat akkoriban Róma és Karthágó képviselték. A szabadság-

szerető görögöknek azonban volt egy titkos fegyvere. Egy zseniális gazdasági miniszter,

aki kétharmados felhatalmazás birtokában cselekedhetett.

Ez Pyrrhos nevű miniszter tudta, hogy noha országa kicsi és szegény mégsem kerülheti el

küldetését. Miután megállította a belső kártevők aknamunkáját felkészült a Birodalom

elleni végső ütközetre. Pyrrhos háborút hirdetett az államadósság ellen és seregével

megindult a Birodalom székhelye ellen, ahol a hitelminősítők döntöttek a világ sorsáról

két infernális orgia között.

Nade jeges félelem költözött a szívükbe, amikor a hős Pyrrhosz elefántjai végigdübörög-

tek a Birodalom gőgös központja felé vezető úton. Még a Birodalom két egymásra acsar-

gó részlege is békét kötött. De ez sem volt elég. A hős sikert sikerre halmozott. Végül

aztán a Birodalom meglelte a hős gyenge pontját. Új komprádorokat toborzott, akik

egy Antigonosz nevű (aki természetesen valójában éppen Progonosz volt, és ez a név

csak a Birodalom médiamanipulációs technológiájának a bizonyítéka) főkomprádor

vezetésével átverték az állítólagos adóemelések miatt zúgolódó népet (noha Pyrrhos éppen-

hogy adócsökkentéseket vezetett be) és kikezdték a kétharmados támogatottságú együtt-

működési rendszert. Ez megakadályozta a hős győzelmét, amely már csak karnyújtásnyira

volt. A Birodalom időt kapott erői újracsoportisítására és végül győzedelmeskedett.

Mi a tanulság ebből? Bízzunk a sikeres pénzügyminiszterekben és ne higyjünk a Birodalom

hazug progandájában. Ne kövessük el újra a görögök hibáját, akik nem bíztak Pyrrhosban.

Ideiglenes vereség

Kell-e több bizonyíték, mint az elmúlt hetek eseményei arról, hogy mennyire igazam van? A globális pénz-, hatalmi- és véleménybirodalom mindhárom alosztálya nálunk tartotta az éves hadgyakorlatát és a siker óriási. Először a Szivattyúosztály szárazra szivattyúzta a zsebünket holmi korábban felvett hitelek kamatára és befektetéseik hasznára hivatkozva, aztán Fenyítőosztály a száraz zsebünkre mutogatva leminősítéssel és ájemeffel hadonászott, miközben az Agymosóosztály beadta, hogy mindennek az oka a hülye kormány és a lapostévéző nép.

Pedig nem is.

A hármas nyomulás hatására a kormány egyszerűen megadta magát. Ne szépítsük, nadrágjukba csináltak, mint az egri várat eláruló Hegedűs hadnagy. Elvesztették a fejüket és futkostak, mint a bogarak a száraz fűben. Gyáván lekushadtak, amikor pedig a világvégére kellett volna készülniük. Nem fogták fel, hogy ha most meghátrálnak, akkor legfeljebb aközött választhatnak, hogy a magyar fajt lassan vagy gyorsan irtsák ki, amellett pedig biztosan buknak a választásokon. Ha viszont most kitartunk, akkor miénk lehetett volna a teljes győzelem, dúskálhattunk volna a javakban és hihetetlen szaporodásba kezdhetett volna a nemzet.

Ez a szakasz totális vereséggel ért véget. EZEKBŐL ennyi telt. Ne higgyék azonban a globálkomprádorok és lokálügynökeik, hogy ezzel vége.

Az Ellenállás zászlaját ezennel a magasba emelem, hogy az ideális pillanatban a pincékből kitörve a dölyfösöket kiverjük a palotáikból ...

Szellemi műhely

Komolyan, miért van, hogy a jobboldaliak olyan segghülyék, mint Orbán vagy Matolcsy? Mennyi időt fecceltem bele, hogy elmagyarázzam néhány ígéretes undergroundosnak, hogy jobboldali szellemi műhely akkor lesz, ha az a műhely mélyére ás annak, miért hülyék a jobboldaliak. Talán a kereszténykedés teszi? Vagy a határozott állítások, amelyeket szeretnek tenni? Vagy a szcientológusok, akiknek a dogmatizmusához a jobboldaliak annyira hasonlítanak?

Kérdések kérdések után tolulnak bennem és nem tudom a választ. Van ez a fix pont, hogy a jobboldaliak hülyék. Ez tény. A tény tudományos értékű feldolgozása még várat magára, egyelőre a kérdések vannak. Ezeket a kérdéseket kellene egy jobboldali szellemi műhelynek következetes, szakértő kutatómunkával megválaszolni, de szellemnek nyoma sincs, nem ám hogy műhelynek. Így aztán a kérdések is megmaradnak.

Ami eddig történt, az csak Medgyessynek, az Elkúrónak a botladozásaihoz hasonlítható. De vajon jön-e majd az Igazságbeszélő, aki helyrehozza Orbán és Matolcsy elkúrását, mint azt Feri tette Medgyessy után? Lesz-e neki egy olyan szakértő segítője, mint a Gordon volt? Lesz-e ennek a szakértő segítőnek egy olyan mesterkommunikátora, mint én voltam?

Kérdések és kérdések. Megválaszolni nem az én tisztem őket, hanem a nemlétező szellemi műhelynek. Én csak az állításaimat teszem, amelyeket trükkösen elrejtettem a kérdések között. Megtaláltátok őket, surmókáim?

Nem? Annál jobb.

Most még megadhatjátok magatokat

Jó hírt hozok az Ellenállás tagjainak: biztos forrásból tudom, hogy a nyugati tankok már a hegyeshalmi határátkelőnél járnak és hamarosan felmentik a szabadságharcosokat. Most már tényleg csak néhány órát kell kibírni és lesz baráti tűzerő meg csokoládéosztás.

Mielőtt azonban visszamennétek a lövészárokba, még egy lelkesítő információt osztanék meg veletek.

Most már teljesen biztos, hogy Bajnai Gordon, régi mecénásom, kormányzott jól. Ebből az következik, hogy mindenkit, aki bármilyen módon segítette a Fidesz nemjólkormányzását le lehet csukni. És le is fogjuk csukni, mihelyt a tankok megérkeznek. Ami bármely pillanatban várható, állítólag már az M1-esen száguldanak Budapest felé.

Most mehettek vissza a tűzvonalba. Ne feledjétek átkiabálni az Ellenségnek, hogy aki megadja magát, az elkerülheti a börtönt.

A többieknek nem tudok semmit se garantálni.

Az IMF titkai

Ezen a ponton kell elmeséljek egy történetet, ami azután esett meg velem, hogy munkásból lett személyzetis fiaként lehúztam majdnem 20 évet az MSZMP-ben, majd újabb 4 évet az MDF képviselőjeként. De még azelőtt történt, hogy az 1. Orbán-kormány politikai államtitkára lettem volna.

Tehát a nyílt SZDSZ-es terror tombolásának kellős közepén éppen az Európa Tanácsnak készültem jelentést tenni, amikor úgy adódott, hogy leült mellém a Nagy Ember. Te Lazlo, mondta közvetlen hangnemben, tudod, hogy én a Globális Pénzhatalom embere vagyok. Itt az idő, hogy elmondjam neked a legtitkosabb titkokat.

Mert azt hitte, hogy én is a klub tagja vagyok és én meghagytam ebben a hitében, hogy ezeket a titkokat most megoszthassam Önökkel.

Tehát a Nagy Ember elkezdte feltárni a titkokat. Hogy Magyarország a '70-es években adósságcsapdába sodródott, mert a pártvezetés az olajválság dacára nem mert az életszínvonalhoz nyúlni, bár az olajválság végül mégis begyűrűzött. Hogy az összeomlás elkerülése érdekében az IMF-hez kellett fordulni. Hogy az IMF piacgazdasági reformokat követelt már a '80-as évek elején és hogy ezt Kádár nem egyszerűen megengedte, de támogatta is! Hogy ezeknek a reformoknak eredményeképpen a '80-as évek közepére-végére kialakultak a piacgazdaság egyes elemei.

Döbbenten hallgattam. Ez teljesen hihetetlen volt számomra. Én eddig úgy tudtam, hogy 1989-ben egy mindent elsöprő forradalom takarította el a Kádár-rendszert, erre itt kiderül, hogy minden le volt vajazva.

Kiderült, hogy a magyar néptörzs számára kivételes gazdagodást és növekedést hozó rendszert az IMF vette el tőlünk holmi hitelekre hivatkozva. Minek eredményeképpen 80%-nak rosszabb lett annál, mintha a '70-es évek szocializmusa továbbra is a pályáját futja további hitelekből.

Na ilyen szemétládák vannak az IMF-ben.

Alku

Végre valami, amihez gratulálhatok a kormánynak! Hogy kontextusba, debileknek szövegösszefüggésbe ágyazzam, a kormány egy fos, agyatlan, ámokfutó banda. Viszont az nagyon helyes, hogy végre csökkenti a fizetéseket.

Magyarországon túl magasak a bérek. Ahol pedig túl magasak a bérek, azok úgy járnak, mint Görögország, vagyis nemzetközi együttműködéssel csökkentik nekik. Magyarország is itt áll, a szakadék szélén és már hallik is a nemzetközi erők apokaliptikus lódobogása, ahogy megérkeznek csökkenteni.

Ebben a helyzetben nincs mese, nekünk kell csökkenteni. Aggódhat, aki debil és balfék, aki nem ad hozzá elég értéket. A jó munkaerőnek pedig majd nem csökkentik. Vegyünk csak egy konkrét példát: egy ismert internetes újság mértékadó megmondóemberének, mondhatni Tényezőjének csökkenteni akarták. Most a konkurrenciánál nyomja többért. Ez a Piac és a Verseny hatalma, ami miatt nem kell rettegni a csökkentő lovasoktól a jóknak.

A többi elemnek is csak tapsolni tudok. A különleges gazdasági övezetek kreatív újragondolásának, vagyis ahol az övezetben nem magasabb a bér, hanem alacsonyabb, már tavaly is tapsoltam. Véletlenül pont akkor, amikor az intenzív szabadságharc következtében a kormány megint a hitelminősítőknek udvarolt. Most újra megérett a helyzet, újra megy az udvarlás, talán meg is valósul.

A szakszervezetekbe pedig nem akarnék belemenni, mert csak felbaszom az agyam. Börtönbe az összes nyomorulttal. De már ezzel is többet mondtam a kelleténél.

Mindezek megvalósításához elég lesz az a szűk két és fél év, ami Orbánnak még hátravan. Sztálingrádból nem vezet más út.

Világvége

Elképesztő összegek folynak ki a zsebemből a havi törlesztésre, a benzinkútnál, a villanyszámlára, a néprabló multiboltban. A minap egy különösen húzós teszkóvásárlás után elgondolkoztam, hová vándorolnak ezek az összegek. A globális véleményhatalom megtiltja a kérdés feltevését is, de mégis vennünk kell a bátorságot. Hová lett az a 11945 Ft, amit most fizettem a benzinkútnál? Nem úgy tűnik, hogy a benzinkutasok vagy akár az oroszok olyan remekül élnének. A 11945 Ft-om nem látszik meg rajtuk. Ha pedig rajtuk nem látszik meg a kifizetett rettentő összeg, akkor csak egy lehetőség marad.

Valahol egy Pénzzabáló megeszi a befizetéseinket. Ha ez nem így lenne, akkor valakik jobban élnének ezen a világon. Jobban pedig senki sem él, kivéve talán a kínaiakat, de hát náluk nem lehet a Pénzzabáló, hiszen a kínaiak a Nyugat deszakralizációja helyett a tradicionalitás szakralizációjában élnek.

Ők tehát nem lehetnek. Akkor pedig nem marad más, mint hogy a Birodalom költi el valami olyan rettenetes dologra, amit nem is sejtünk. Talán egy, a bálnákat és a magyar öntéstalajt elpusztító újfajta laposelemre vagy egy világevő sárkányra.

Ehhez kell nekik az adósság. Mit lehet tenni?

Ötféle dolgot.

• Visszafizetni az adósságot egyszerre. Ez képtelenség, annyi pénz nincs a világon, mint ami a mi adósságunk. Az egész ország nem ér 150 milliárd dollárt.
• Nem fizetni egy fillért se. Ezt lehetne az egri hősökkel, de a jelenlegi elkorcsosult, lerabolt roncsmagyarság nem képes ilyen megpróbáltatások túlélésére.
• Megkérni őket, hogy ne kelljen fizetni. Erre nemet mondtak.
• Várni, hogy ők ajánlják fel, hogy ne kelljen fizetni. Arra várhattunk.

Mivel mindezek nem sikerültek, csak egy lehetőség maradt (mert azt, hogy csendben, rinyálás nélkül törlesztjük a hiteleket és igyekszünk újakat nem felvenni, felháborodva elutasítom). Az egyetlen kiút a világvége. Ha az egész világ összeomlik, akkor az adósságunk is összeomlik vele együtt.

Megpróbáltuk a szabadságharcot, az a muhi csatához vezetett. Őseink példáját követve most meg kell bújnunk a mocsárban és várnunk az elkerülhetetlen világvégét.

Ami a világnak egy nagy szívás, az nekünk egy nagy lehetőség.

Látjátok, feleim

Látjátok, feleim, itt fekszik kiterítve előttünk az EVA. Ballib adta, Orbán elvette. Amíg volt, szerette őt mindenki és gyűlölte az a néhány irigye. Most, hogy már nincs, az irigyek elkussoltak és már csak a mindenki maradt, aki szereti Őt halottaiban is.

Szomorúan emlékezik rá az, aki biztonságban szeretné tudni a vagyonát, a szeretteit, az életét. EVA nélkül bármely pillanatban megérkezhet a NAV nagy fekete autója és mindezeket elveheti. EVA nélkül ugyanis egyszerűen képtelenség lesz nem adót csalni, aki az ellenkezőjét állítja, annak a billencsét vagy a megnyilatkozáshoz elengedhetetlenül szükséges számítógépét veszi el az Orbán legelőször. EVA nélkül elég lesz az, ha Orbánnak megtetszik egy markológép vagy egy fagylaltosláda és már kéri is a számlákat. Számlák pedig kinél lesznek? Senkinél se lesznek és Orbán már viszi is. Mert más se érdekli, mint hogy vihessen.

Szomorúan emlékezik rá az, aki sikerrel házasította EVA-s cégét egy ÁFA-körbe tartozó céggel. Ő tudja igazán, hogy ez nem volt rendszerellenes, hanem ez volt igazán a Rendszer. Mit rendszer, egy egész tükörpalota, ahol a tükörből addig néz vissza a tükörkép, amíg az adóellenőr megkavarodik és szédülten hull a padlóra. Akinek ebből lett Lancia Thesis-e és mediterrán hangulata, az örökre siratni fogja az EVA-t.

És itt eljutottunk hozzám. Én is szomorúan emlékezem az EVA-ra illetve a testvérére, az EKHÓ-ra.

Azt fizettem adó helyett és az ilyesmi erős kapocs.

Most akkor elmorzsolnék egy könnycseppet is.

A mi pénzünkből

A történelem legszörnyűbb fegyvere húsz emelet magas. Oszloplábai ahová lépnek, besüpped a földkéreg. Pláne, hogy van neki száz. Nem gépezet, de nem is élőlény, hanem a kettő ördögi ötvözete. Azt gondolod, hirtelen két újabb Hold nőtt az égen. Nézed csodálkozva, ahogy a holdak egyre nagyobbak lesznek és csak akkor döbbensz rá, hogy a szörnyeteg szemeibe bámulsz, amikor ott liheg előtted. Rád néz a rezzenéstelen holdszemeivel és te csak állsz, mint a róka a reflektor fénykévéjében ... aztán egy marék por sem marad belőled.

A gazdái egy barlangban tartják, a föld alatt. Ha reng a föld, az azért van, mert a fegyvert harcra képezik. Hogyan kell egyetlen lángcsóvával elpusztítani egy várost. Hogyan kell kiinni a tengert, lenyelni a napot és hozzá embermilliókat beszürbölni desszertként. A gazdái félnek tőle egy kicsit. Vagy nagyon. Ámde ahogy a szúrós botot, a vasgereblyét vagy a változó kamatozású hitelt sem féltek a világra szabadítani, úgy a szörnyeteget is kiengedik a barlangból, ha az extraprofitjukat veszélyben forogni látják.

Nevezhetjük sárkánynak is. Sárkányt tartani, növeszteni vagy képezni nem olcsó mulatság, a tűzcsóvájának útjába kerülni pedig csúnya halál.

A fegyvert, ami majd a pusztulásotokat okozza, mégis veletek fizettetik ki a Világtulajdonosok. Aztán amikor már nem lesz a piti kis reszelésetekre szükség, ti lesztek a sárkány vacsorája.

Akkor bánhatjátok majd, hogy nem hallgattatok rám.