Szénciklus

Most már aztán tényleg vége a Nyugatnak.

Eddig már bizonyítottam ezt létfilozófiai és szakrálszociológiai irányból, most a szénciklus irányából fogok közelíteni. Talán a sok fafejű kocka jobban ért a szerves kémiából, mint a szociálszomatikai fontolkodásokból.

Szóval az van, hogy a Nyugat pörgeti a szénciklust, minek eredményeképpen a világunk, ahogy ma ismerjük, el fog pusztulni. Mi pedig, akik nem vagyunk a Nyugat, mi is pörgetjük a szénciklust, mivel a Nyugat ezt kereskedelmi kultúrmocsokmédiával ránk kényszeríti. Így zárul be az ördögi kör, így lesz a mi szakrális bütyökmag- és mammutalapú társadalomunkból az emberiség sírásója a Nyugat apokaliptikus lovasai hatására, amelyek közül most a Tudományt emelném ki.

Mindez amiatt van, hogy a Nyugat exponenciálisan egyre több erőforrást fal fel. Exponenciálisan nő a Nyugat népessége, exponenciálisan nő a Nyugat energiaigénye és exponenciálisan nő a Nyugat gazdasága. Miközben a Kelet ül a periférián és pislog, hogyan kerültek az ő létjavai a Nyugat tányérjára. Ki kell jelenteni nyíltan: a blogunkat finanszírozó üzletember energiacellája nem egyhamar fogja a Nyugat energiagondjait megoldani, tehát azt az energiát csak tőlünk, a Kelettől veheti el a Nyugat és üveggyöngyökkel, akarom mondani kultúrmocsok-médiával akarja kiszúrni a szemünket.

Óriási a tét, mivel a létmód ilyen berendezkedését nem fogadhatjuk el. Mi akarunk exponenciálisan növekedni, már csak azért is, hogy létterünket mi foglaljuk el a továbbiakban is, ne holmi roncstársadalmisták. Ha már az emberiség felfalja a Tejútat, akkor a magyarság harapjon a legnagyobbat belőle.

A Nyugat energiaontológiája és szénciklusfilozófiája előtt óriási kihívások állnak. El kell dönteniük, miről mondanak le, vagy különben én veszem el tőlük erővel.

Tőletek is elveszem ám. Inkább legyen kényelmetlenebb az életetek, mint hogy az emberi faj elpusztuljon.

Én és a Nyugat

Magyarország és az EU kapcsolatát kezdjük talán a pozsonyi csatától.

A pozsonyi csatában fordult először elő, hogy a Nyugat - ezúttal német lovagok képében - megpróbálta rátenni a kezét a 3000 éve szakrális magyar földre. Akkor kemény leckét kaptak elődeinktől, hogy mi jár a földrablóknak, de mintha valami bizarr Stockholm-szindróma áldozatai lettünk volna, a magyarság elkezdett nyugat felé kacsingatni. Addig-addig kacsingatott, míg a Nyugat megfertőzött minket a katolicizmussal, a pénzzel, a reneszánsszal, az ipari forradalommal, a kapitalizmussal és végül a demokráciával. Ezek a borzasztó mételyek pedig fellazították a nemzeti egységet és a Nyugat karmaiba vetettek minket.

A bomlasztás eredményeképpen a Nyugat végiggázolt rajtunk Dózsa György, a törökök, a Habsburgok, az antant (a hozzá tartozó Trianonnal), a náci Németország, a Szovjetunió és az Európai Unió képében. Valahányszor végiggázolt, mindig legalább hatszor annyit vett el, mint amennyit adott. Nem volt ez másképp az Európai Unióval se.

Az Európai Unió tombolása eredményeképpen itt állunk egy újabb Mohács, egy újabb Trianon, egy újabb III. Köztársaság küszöbén. Nem egyedül állunk ott. Velünk áll ott egész Dél- és Kelet-Európa, a potenciális szövetségeseink. Velünk szemben ott az Európai Unió privilegizált kemény magja. A buzgárelmélet alkalmazásával világos, mint a Nap, hogy ők vették el, ami nekünk jár, a jussot.

Hát veszed ám a kurv'anyádat, hogy a lánglelkű költőt idézzem.

Most, hogy látjuk a mélyszerkezetet, mit lehet itt tenni? Ilyenkor jogosan buzog fel a magyar kebelben a felháborodás, hogy hát verjük be a lopók arcát egy bütyökmagkóró acélossá szívósodott bugavirágzatával. Megtettük, győztünk. Sajnos a játékelmélet eredményeképpen egy “lose-lose” helyzet alakult ki, magyarul a Birodalom csak röhögött a pirruszi vereségén.

Próbáljunk hát valami mást.

Próbáljuk ki azt, hogy maradunk birodalmi alávetettségben, de úgy, hogy az nekünk jó legyen. Vagyis a Birodalom nem szól bele abba, hogyan kovácsoljuk egybe a nemzeti egységet, továbbá szemet huny afelett, hogy megszerezzük, ami jár. Példátlan változás ez: a magyarok nyugatra kacsingatása helyett ezentúl majd a Nyugat kacsingat a magyarságra.

Eme nemzetstratégiai program zászlaja alá hívok minden elitet. Aztán majd ha együtt vagyunk a zászló alatt, akkor szólunk a Nyugatnak, hogy lehet kacsingatni.

Függvény

Vegyük csak az életminőséget. Az életminőség nem a francia forradalmárok és a nyugat materializmusától függ, hanem egy függvénytől, amelybe bemennek a bemeneti paraméterek, mint mondjuk az adott társadalom életszínvonala, a globálkomprádorok helyi kizsákmányolási rátája, az elfogyasztott élvezeti szerek mennyisége és a társadalmi szövet szakralitása és kijön belőle az életminőség, mondjuk leélt években.

Na most az van, hogy általában ebbe a függvénybe csak a társadalom életszínvonala megy be és jön ki ebből meglehetősen pontosan az életminőség. Úgy adódott, hogy a keleti szakralitás civilizációs centrumaiban, Kínában és Indiában is ez van.

Azonban ez ne tévesszen meg minket és ne fertőzze agyunkat a materializmus nyugati téveszméje! Vannak kivételek! Vannak olyan országok, ahol a függvénybe más is bemegy az életszínvonalon kívül.

Naná, hogy a különös anyagból gyúrt emberek közt ott vagyunk mi, magyarok is. Szakrális keleti lelki társainkkal, az oroszokkal és az ukránokkal együtt. Velünk az van, hogy a függvénybe nem csak a materiális javak mennek be, hanem olyan szakrális őshagyományok is, mint az égetett szesz, a magas szénhidráttartalmú ételek, a sok malacpöri meg a keleti ősszakralitásra visszavezethető drogok is. Ezek konkrétan lehúzzák a várható élettartamot, még ha az életminőségen javítanak is. Kevesebbet élnek a roncstársadalmisták, de azt legalább jól, ami nem mondható el az USA-ról, ahol verik a négereket és börtönbe zárják őket és ott még malacpöri sincs.

Viszont itt van ez az alacsony életminőségi adat, amivel valamit tenni kellene. A megoldás természetesen a társadalmi szakrális mikroszövet. Ilyen szövetet kellene importálni Vietnámból és Kubából, ahol a függvényt a nem materiális paraméterek felfelé húzzák. Konkrétan nem zabálnak disznó módra ártalmas szénhidrátokat hegyekben és nem isznak hozzá égetett szeszt, hanem egészséges mennyiségre korlátozza a tápanyagbevitelüket a szegénység.

És itt jön a képbe a bütyökmag és annak hatalmas potenciálja a magyarság szomatikájára.